Szerintem mindegyikünk tudna egy puffogos posztot írni. Kezdve a különböző vizsgálatokról, nagyszülők, önkormányzatis, óvónők értetlenségéről, akár buszos sztorikig. Némelyek iróniával, némelyek tárgyilagosan és egyesek hasonlatokkal élnének. Az egészben az a sajnálatos, hogy ezeket át kellett élnünk.

Mostanában "ki tudja merre merre visz a végzet"-zakatol a fejembe. Pedig inkább örömódákat kéne zengnie az éternek, hogy az optimizmusom megmaradjon. Gyerekek sikersztorikra vágyom olyanokra, hogy lásd Tomger kisfiának beszéde milyen szépen alakul, Szanya fia a betegségek ellenére halad az iskolában, hogy Labolen L.-ja utánuk ment a játszóra, hogy Champ fia érti a gesztusokat. - ilyenek kellenek. (bocsik akik kimaradtak)
Lucy igenis egy sikerkönyv kell! Nekem is!
A cikkekbe én is beleolvastam, de a hozzászólásokat már csak mazsizva tudtam. Minden napra jutna több is szerintem.
Labolen: a hétvégén sajnos nem találkozhatunk, mert Champtől Gödig jött a baci. Bár én még nagyban magyarázok!

Bocsi, hogy csak most, de kapar a torkom és így nem merek.