Nem kellett kórházba mennünk, de azért nem olyan happy ez a húsvét.
Z-nak eddig semmi baja sem volt, se hörghurut, se tüdőgyulladás, de még csak nátha sem. Egyszer csak jött a semmiből a fulladás, még sosem volt ilyen.
Pont kedden voltunk vérvételen, jó a vérképe, minden ok, de néztek egy olyan paramétert, ami az allergiára hajlamosítást jelzi, ez mindkét gyereknél magas. A doktornőnk szerint két oka lehet az asztmának: valami banális vírus hozta ki, vagy ebben az őrült szeles időjárásban felszaporodtak, keveredtek is az aktuális pollenek és előjött az allergia, ami neki szintén nem volt eddig, csak a tesónak.
Kedden megyünk vissza, addig szoros megfigyelés itthon és 4 napig Ventonilozás. Meg persze megyünk tüdőgyógyászhoz.
Dicséretesen profin viselkedett az orvosnál, (leszámítva, hogy Csá, csajszi!-t köszönt a 60 körüli doktornőnek

) ügyesen inhalált, ami elnevezett levegőztetésnek, szépen el tudta mondani, hogy mi a baja, mit érez, mije fáj. Bár a kúp nagyon nem tetszett neki, de hagyta, megértette, hogy kell. Nem is csodálom: borzasztó volt 3/4 5-kor arra kelni hajnalban (igazából egy percet sem aludtam mellette), hogy a gyerek ezt mondja: Anya, nincs elég oxigénem, vigyél orvoshoz.

G. nagyon izgult érte, hogy délután haza megyünk-e,

sírva hagytuk otthon a mamival. Z. hívta fel az orvostól, hogy ne izguljon, nem kell kórházba menni, indulunk haza, csak még bemegyünk a patikába.
Jó ez a tavasz!