sünöcske:
Tavaly október óta jár oviba, de kb 1,5 éve jár napi kettő órát. Anno azt mondták, hogy addig nem tudják emelni az ott tartozkodását, míg nem fogad szót. Nagyon hamar elkezdtük járni a hivatalos utakat, nevelési tanácsadó, tanulási képességvizsgáló stb. Mindenhol azt mondták, írták, hogy minél hamarabb be kell szoktatni az oviba a fiamat, mert ez lenne az érdeke, és hogy emelni kell az óraszámot. Azonban az ovi hajthatatlan volt, és még az előírt fejlesztést sem kapta meg (a logopédus mégcsak meg sem nézte). Végső kétségbeesésünkben elvittük a vadaskertbe,mint utolsó vizsgálati helyre, hogy ezután már nem mondhat az ovi semmit, be kell venniük a gyereket legalább 4 órában. Az volt a tervünk, hogy a vadaskert papírjával a kezünkben (amiben leírják, hogy mi a gyerkőc problémája, de egyébként rendben van - legalábbi smi ezt vártuk) amikor 4 éves lett volna, elkezdjük a hajcihőt, hogy miért nem veszik be legalább fél naposra. Álmunkban sem gondoltunk arra, hogy auti diagnózist kapunk. Sehol azidáig fel sem merült ennek a lehetősége. Szóval elég villámcsapásszerűen ért minket.
Közben az oviban óvodavezető váltás volt, s az új óvodavezető egészen máshogy állt hozzá a dolgokhoz, úgy kezdeményzeett velünk egyeztetést, és próbált segíteni, hogy nem is tudta az elején a diagnózist.
Az oviiban ajánlottak egy fehérvári alapítványt, hogy azokkal vegyük fel a kapcsolatot, hátha ott tudunk maszekba fejlesztés és egyáltalán tájékoztatást kapni. Az ottani hölgy a szárnyai alá vett minket, és onnan beindultak a dolgok. Pár hónap alatt eljutottunk oda, hogy tavaly év november közepétől kijárt egy gyógyped Zolikához. December, január hónap arra ment el, hogy megfigyelje mi is a problémája a csoportban, mi az amit az óvónők rosszul csinálnak vele kapcsolatban, mit kell átalakítani a csoportban, hogy tudjon működni a dolog, bevezették a napirendet, megtanítgatja az óvónőket is erre, meg Zolikát is. Elkészítette a fejlesztési tervet stb. Februártól már 2 egyéni fejlesztést is kap és 2 óra csoporton belüli fejlesztést.
Tavaly augusztus végén kaptunk diagnózist, és az összeomlás szélére kerültem a sok egyéb auti fórum olvasgatás közben, hogy mi vár ránk (pesszimista hangvételük miatt), és a hoxáról tévedtem ide, azóta itt vagyok, és tartjátok bennem a lelket, a történeteitekkel, azzal, hogy rosszabb helyzetből kiinduló gyerekek is mire tudják vinni, azzal, hogy lélekben felkészülök a nehézségekre, de látom, hogy azokkal is meg lehet küzdeni, mert vannak rá módszerek. És hogy nem csak laikus anyukák beszélgetünk, hanem van itt olyan is aki maga is gyógypedagógus, vagy gyógypedagógiai asszisztensnek készül.
Nehéz a kicsivel együtt az egésze vinni, naponta többször fel öltöztetni két kicsit, levetkőztetni, autóba be, autóból ki, meg hát a törpinek sem jó ez az folytonos vándorlás. Remélhetőleg hamarosan emelik ezt az intervallumot, legalábbi ezt igérték, de csak 15 percenként. Már nagyon várom. Ha esetleg eljutnánk mondjuk oda, hogy 7.30-tól 13.00 ig lehetne, mert ott is ebédelne, az nagyon jó lenne, mert akkor egy fuvarral el tudnám vinni a nagyot az iskolába, a középsőt az oviba, egy fuvarral haza tudnám hozni őket ebéd után, és a törpikére is jobban jutna idő, meg a lakásra, háztartásra is.
Mi lenne ha dolgoznék? Nem menne. És attól tartok, hogy majd a későbbiekben sem fog menni, mert valószínűleg csak 4 órában tudnék visszamenni, de ezért ez még odébb van.
Most az a gondunk, hogy ő később kapott diagnózist, csaknem 4 éves koráig semmilyen fejlesztést nem kapott, az oviban egy éven keresztül a rossz sémák, szokások rögzültek benne, s ezek mind le kell építeni.