Zsizsi: Tesótól félti a dolgait: nálunk is ez volt, a fiam 5 éves a legkisebb meg egy. MIndig szétszedte a kicsi a vonatpályát, amit a fiam épített. Naná, hogy ideges ettől és nem engedi oda. Nekünk volt szoc történet arról, hogy a kicsi is szeretne játszani a sínekkel, de nem teszi tönkre őket, nem tudja eltörni a síndarabot. Ez segített. (szoc történet: képekkel megsegített leírás egy dologról, mely leírja az állapotot és mellé tesz egy megoldási javaslatot is: szeretne játszani, nem töri el, építsünk neki külön pályát, mindenki boldog).
Amit így lerajzolunk, megmagyarázunk, azt könnyebben megértik, mint ha csak szóban mondanád. Ilyenkor könnyebb a fellépő viselkedéskor visszautalni, tudod, csak játszik, találjuk ki, hogy ő mivel játszhat. Legyen előre lefektetve, hogy melyik játétkokkal játszhat a húga, mivel nem. És azt is előre ábrázolni kell, hogy milyen viselkedést alkalmazzon, ha a húa olyan játékot akar elvenni, amira za van megbeszélve, hogy az csakis a nagyé. (Szerintem kell ilyen játéknak lenni, hogy érezze, nem mindent adtok a kicsinek, és így könnyebben ad majd mégis valamit neki is). Ilyen alternatív viselkedésforma lehet: ezt nektek kell kitalálni, hogy mi fér bele, rászólok, hogy menj arrébb, szólok anyának, hogy segítsen, fogom a játékot és elviszem egy másik szobába, és becsukom az ajtót. Szóval olyan viselkedést ajánlasz fel, ami elfogadható.
Amit még minden viselkedésprobléma mellé át kell gondolni, az a motiváció. Nekik nincs belső motivációjuk, nem fog valamit azért megcsinálni, mert úgy te boldogabb leszel, vagy mert ő maga büszke lesz magára. Eleinte motiválni kell, amíg beépül a mindennapi viselkedésébe az adott dolog. Akkor le lehet állni a motivációval. Kezdetben, amíg megérti hogy ha valamit csinál, akkor kap jutalmat, szóval eleinte ez azonnali kis finomság juti lehet, pl egy kis zizi vagy ilyesmi. Később lehet gyűjtögetős, pl mindig kap egy zsetont, amit este beválthat egy nagyobb valamire. Pl 5 zseton egy kocka csoki. Aztán még később lehet átfogóbb a rendszer, több napon átívelő és eseményre gyűjt, vagy valami játékra, apróságra. Pl 15 zsetonért elmegyünk a messzi játszótérre. A lényeg, hogy ami jutalomnak van beígérve, azt máskor csak úgy ne kapja.
(Szanya nem írtam erről már egy cikket? Úgy rémlik, csak nem tudom hol van. Ha nem akkor írni kellene.

)
Ki legyen az első: nálunk ilyen gond nincs, de találkoztam már ilyen gyerekkel. Nem nem kéne hagyni, de nem lépheted meg, hogy egyik percről a másikra leállatod, mert nagy lesz a dühroham. Előre kell ezt is átbeszélni, előkészíteni egy szoc történettel. Mi az hogy első, mikor kell elsőnek lenni, hogy vannak versenyek, amikor ennek van létjogosultsága, lehet futóversenyezni, vagy társasjátékozni. De a lépcsőnél, vagy hogy ki lép ki ilyenkor elsőnek, ott nincs. A versenyeken mindenki szurkol, itt mindenki mérges. Induláshoz legyen mininapirend: ha csörög a timer, felöltözünk: juti. Anya lép ki elsőnek, aztán Misi: juti. Lent az utcán verseny, hogy ki ér oda előbb az autóig. (Nem tudom, hogy vagytok itt, de legyen valami, ami vállalható verseny, amiben ő lehet az első. nyilván, ha úton kell átmenni, akkor nem, akkor ki száll be elsőnek az autóba, vagy ki száll fel elsőnek a buszra. A lényeg hogy valamiben itt lehessen ő az elő.)
Alapból könnyíti meg a reggeli indulást egy napirend. Nem kell megijedni, hogy te jó ég, nem tudod az egész napot tervezni egy kicsivel, de időszakokra is jó egy napirend. Mi az esti fürdetési rutin bevezetéséhez használtuk. Ha megtanulja, el lehet hagyni. Ezek a vizu eszközök sokszor úgy működnek, hogy csak addig kell, amíg megtanulja a rutint. Sok eszköz marad, de nem kell félni, hogy élete végéig ilyen szoros struktúrában, meg állandó gumicukor evéssel fog élni.
Dühkitörés: Ilyenkor már teljesen elvész az önkontroll, ezért jobb megelőzni. De ha mégis kiakad, mert hát ugye a mieink is kiakadnak, szóval ezt is kezelni kell. Lehet készíteni dühös skálát és tanítani, hogy nem mindenért kell azonnal a legmagasabb szinten kiakadni, van, amitől csak bosszúsak vagyunk. Ilyenkor lehet kiabálni, vagy mondani, hogy jaj de mérges vagyok, vagy a teremburáját. (Csak jelzem, ami nektek belefér). És ha már nagyon nagyon ideges vagy valami miatt, akkor lehet ordítani, sírni és ... És itt jön, hogy a fiad mit csinál, ha elszáll az agya. HA csapkod, akkor lehet csapkodni egy párnát. Ha dobál, akkor lehet dobálni egy párnát. Vagy harapni azt. Érdemes kialakítani egy helyet, ahová ő elvonulhat ilyenkor. Előszoba, saját szobája, ahol nyugodtan kiadhatja a mérgét és nem tud kárt okozni senkiben semmiben. Nagyon szigorúan tiltani a bántalmazást, mindig adni alternatívát. ÉS után átölelni persze, mert lenyugszik és kell neki is a megnyugtatás, hogy nincs baj. Nem tehet ő erről, kevesebb az önkontrollja őt magát is megijesztheti egy ilyen dühroham. Ha nem bánt téged, akkor dicsérni, hogy most nagyon ügyes volt.
Mindezt előre sokszor megbeszélni, mikor már ott vagytok, akkor nehéz, mert tényleg nincs belátása. De ha előre tudsz neki vizuálisan mutatni eszközt, akkor mkönnyebben beugrik talán neki.
De mindenképp olvasd el a viselkedészavarokról a könyvet, mert nem tudunk konkrétan segíteni távolból, csak kis ötleteket adni. Ezeket neked kell kitanulni és otthon elkészíteni és alkalmazni.
Auti spec fejlesztőt érdemes lenne keresni, nem tudom Anya tud-e majd ebben segíteni.
Alvásidő: napirenddel kell előre jelezni, hogy ebben az időben milyen csendes elfoglaltság lesz neki: tévénézés, építés, akármi, amit szeret. De azt akkor erre az időre időzíteni.
Napirend: ha csak ennyi van fixen, hogy indulás, alváskor csöndes játék, este meg fekvés, már azzal előrébb lesztek.