Zorka, szerintem onnan tudod megállapítani, hogy csak kiegyensúlyozott-e a gyerek és helyén van az önbecsülése vagy az autizmus miatt nincs megfelelő énképe, hogy a jó dolgokat érti-e. Én onnan tudom, hogy N-ban az autizmus miatt nem esik le, ha kinevetik pl, vagy kudarca van valamiben, hogy a jót sem tudja felfogni. Nagyon jó példa erre, hogy valszeg a legjobb matekos az osztályban és fogalma sincs róla, vagy gyönyörűen ír fiú létére és közli, hogy az övé a legrondább, meg mindenki más is ugyanúgy tudja a matekot, mint ő (hát nem). Ugyanakkor elmegy fociedzésre, ahol egy idegen is 1 perc alatt kiszúrja, hogy mennyire nincs semmi affinitása ehhez a sporthoz, csak nagyon lelkes, hogy a többiek fényévekkel jobbak nála, így versenyen őt nem állítják be játszani és ezért N kiakad,ugyanis ezt állítja: "majdnem olyan jó focista vagyok, mint Bendi (ő a legjobb, egy extra tehetséges kisfiú), nem értem, én miért nem játszhatom végig a meccseken és miért nem állítanak be máskor". Ezen meg tökre felhúzza magát és tiszta méreg lesz. Nem érti, ha kinevetik, azt hiszi, az vicces, így rájátszik. Nem tudja, miben jó és miben nem. Én akárhogyan is nézem, ez nagyon nem jó tulajdonság. Persze, kevesebb stresszel jár első ránézésre, mert nem érti, hogy kudarc érte, ugyanakkor stresszel olyanon, amin nincs értelme, mert pl nem volt kudarca, de ő úgy élte meg, de ennél is nagyobb gond, hogy nincs reális énképe, nincs tisztában a saját tulajdonságaival. És ezt neki nem lehet tanítani, mert egyszerűen nem ért egyet velem. Pl: anya, értsd meg, hogy csúnyán írok, hiába mondod, hogy szép. Azt nem bizonygatom neki, hogy rosszul focizik... Rengeteg dologban tehetséges, de nem tudja kihasználni, mert nem fogja fel, hogy ő jó ezekben. Áh, sajnos ez nem a kiegyensúlyozottság jele, hanem az autizmusé és ha nem jön rá, hogy ő más, mint a többiek kamaszkoráig, akkor ki fogják csinálni felsőben a többiek.