Kimni, nekünk nem voltak túl zűrös tikjeink, igazából nem is volt konkrét. Ő is rágott a suliban, de soha nem saját magát. Általában a ruhája gallérját rágta szét, meg a ceruzái végét. (Ezen kívül volt még egy helyben ugrálás és rövid, nagyon éles visítások, amikkel szerintem poharat lehetett volna törni.

)
Ha a ti problémátok a rágcsálás, akkor első körben egyszerűen át kéne szoktatni valami olyan dologra, ami nem ő.

Azzal időt szereztek a probléma megoldására.
Nyilván idegességében csinálja, szóval a stressz csökkentése is jó lehet, de ahhoz tudni kéne, mi az, ami igazán idegesíti a suliban.
A fiamnál pl. gond volt az elején az udvaron játékkal, mert amikor négy alsós osztály visít egyszerre, az nagyon hangos. Neki pl. megengedték, hogy ha nem akar, akkor nem kell szünetben az udvarra mennie. (Az első tanárnénink volt ilyen rugalmas, ő nála lehetett bármi is elérni, utána már nem.)
Aztán harmadikban kezdődött, amikor az osztályban létrejött egy banda, és rászálltak a fiamra, meg még pár másik gyerekre. Emiatt jöttünk el abból a suliból. Sajnos szünetben annyira felhergelték, hogy általában az órán sem tudott figyelni, vagy megszólalni, ha kérdezték. Akkor már ezt vele otthon meg lehetett beszélni, és volt nála mindig két szem Sedatif, hogy ha nagyon szörnyen érzi magát, akkor bevehesse. Megbeszéltük, hogy amelyik nap használja, akkor el is kell nekem mondania. Ez is működött. De nyilván ez csak addig volt megoldás, amíg el nem rendeztük a másik suliba való átvételét.