Örülök, hogy jól telt a napotok,
Champ!
Szanya!
Jobbulást Nektek és drukkolok, hogy kezdhessetek jövő héten! A várakozás, izgatottság a legrosszabb.
Minden kis ovis, sulistól kérdezem: hogy telt a napotok???
Rólunk: 2-re mentem Cs-ért. Épp a fiúkkal hancúrozott a nagy szivacsokon. Mikor meglátott, megölelt, mosolygott. Mondta, hogy volt egy barátja a mai napon, mutatta persze a szintén auti G-t. Aki épp elég rosszkedvűen üldögélt a padjánál. Mondta a kisfiam, hogy a tanítónéni megengedte, hogy hazahozhatja a kis műanyag pingvint (most a pingvin nagy kedvenc). És ahogy ezt mondja, már kezd is hadonászni G. felé. No, itt gyorsan leállítottam, és kihívtam az öltözőbe. Amíg készülődött, beszélgettem az egyik tüneményes tanítónénivel.
Több dologról volt szó. Pl. arról, hogy milyen volt a napja. Délelőtt nyugis, ebéd után a felpörgöttebb állapot. (Mint mindig.) De,ami jó:
1. egyszer kérdezte, mikor jövök, és nem ült ki ebéd után az öltözőbe, hogy akkor most engem vár (mint oviban tette nemrég).
2. amikor észlelték, hogy felpörgött és megy át "rosszalkodósba" a viselkedése, kiment vele az egyik tanítónéni kettesben az udvarra. És ott átbeszélték, ill. valahogy lecsillapodott a kétszemélyes szitutól.
Ezt megerősítettem, hogy én is így szoktam. A zsetonos témával ismét előhozakodtam, és holnap bevihetem. Meglátják, hogy használják-e, de ha segít bármit is, használni fogják. Valahogy ebben maradtunk.
Itthon iszonyú fáradt volt. Nyeklett ide-oda. 8-kor el is aludt.
Champ!
Ezt a zsetonos dolgot ti hogyan oldottátok meg az első év elején?
Gondolok itt arra, hogy még nincs konkrét struktúra, nincsenek tanórák, feladatok. Meghatározott időnként, vagy helyes viselkedésekért adták neki? Vagy az első időkben egyáltalán nem használták még?
A tanító nénitek ma olyan kedvesen ránk köszönt és még tudta a fiam nevét is! Olyan jól esett!!!