Süni,
én szívesn megyek bevásárolni veletek, akkor szeretek, ha már tudom, mi kell, nem csak úgy nézelődni, majd már előre mondom, mit kérek, úgy ok lesz

?
Múltkori kérdésedre válaszolva, igen, sorba rakja a betűket, ha még csak az lenne, de mindenről ez jut eszébe. Pl. a kisperecet úgy eszi, hogy betűkké formázza őket, ma kirándultunk, mások hagytak ott nyárs botokat, H. lelkesen felkiáltott, hogy ez Y, mert olyan villás volt a vége, győztük elszedni tőle. Utána egy simát látott meg, az I volt

.
Ha eszik, sokszor egy falat, egy betű. Amibe betűformát bele lehet kicsit is látni, rögtön észreveszi, hinetetlen! Írni szinte csak betűket ír, persze kicicomázva, megszemélyesítve, folyton a különböző ábécékről beszél, a legkevésbé odaillő helyeken is, nagyon durva

! Múltkor vándor betűket készített, persze mostanában mindet ki is vagdalja, szobát beteríti vele, mágneses betűkkel fürdik, nem is folytatom, ez már sok!
Remélem, kicsit visszaszorul ez a dolog, nem szeretném, ha más rovására menne.
Persze ha irányítva másfele terelem, ok, de akkor meg semmi mást nem csinálhatok, csak a sarkában vagyok!
A bevonulós zenéről jutott eszembe, amit írtál, hogy anno mi is szépen összeállítottuk egy cd-re, mit szeretnénk, az én falumban volt polgári, egy 50-es nő (szegény már nem él azóta) volt a hivatali mindenes, rá lett bízva, miután együtt meghallgattuk a zenéket, hogy majd adott pillanatban kapcsolgassa a gombot.
Egy kombi készülék volt, magnó-rádió-cd. Aztán az egyik számnál, váltáskor, véletlenül a rádió gombot nyomta meg, pont beszéltek valamit benne, hát nagyon vicces volt, persze mindenkinek megmaradt ez az emlék

!