Lányok, nem tudom elolvasni az összes hozzászólást ezért nem reagálok jóformán semmire

,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Zorka, sokszor érzem úgy, hogy fiam egyszer talán mégis olyan lesz mint bár melyik másik ember
- vicces, hogy egyik nap , pont az ovis szereplés után, elég elkeseredett estém volt(nem az ovival van a baj, a gyereknek nehéz még egy ilyen szerepléses esemény), míg tegnap pl egy játszóterezés után, mikor azt látom, hogy a fiam !!! bandát szervez maga köré néhány kicsiből és együtt motoroznak, hívja őket, tud együtt játszani többiekkel, az oviból hazafelé menő csoporttársaihoz odaszalad, megkérdezi Te hova mész, az válaszol

és aztán elköszönnek mindketten, és ez utóbbi spontán helyzet!-
de már benne vagyunk egy olyan skatulyázó rendszerben ami többször tapos mint segít. Az éremnek két oldala van. A diagnózissal kapunk ugyan némi segítséget, de bizony sok harc árán, + a szülőnek kell mellé tenni sok pénzzért az igazán gyerekreszabottat. Ennyi, nehéz, csinálni kell.