Champ, nekem valaim lemarad reggel, de nagyon boldog szülinapod Z-nak!!!!! És nagyon örülök, hogy el merted egyedül engedni a játszóra, már régóta dilemmáztál ezen, hónapok óta benned volt, és végre most megnyugodhattál

Z nagyon ügyes!
Huuu, amiket írsz Z dolgairól, ez a sunnyogás, meg hogy nem érti, miért volt baj, hogy nem szólt, hogy ő nyitotta ki az ajándékot.... Tele vagyunk ilyen sztorikkal mi is!!! Hányszor szidtam már meg az öcsit, aki szegény bizonygatta, hogy de nem ő volt/kezdte/csinálta, N meg már mást csinált és még neki állt feljebb, mikor szólni mertem, hogy talán nem kellett volna hagynia, hogy leszidjam az öccsét valami miatt, ami miatt őt nem is szidnánk le, mert az ő dolga volt....
Az élménymegosztási gondokat úgy értettem, hogy nálatok még nehezebb lehet a nyelvi nehézségek miatt, mert alapvetően az élménymegosztás hiánya, nem megfelelő előadása auti specifikus, nem nyelvi, hát ha erre még jön egy nyelvi probléma is, akkor az még rosszabb.
Akartam már kérdezni ezer éve, hogy van-e itt még valaki, akinek a gyereke nem tudja eldönteni, hogy mi a jó neki és mi nem? Az enyém még a kajákra is összevissza mondja, hogy jó vagy rossz. Sokszor rámondja, hogy jó, finom, pedig csak éhes volt szimplán, amúgy nem volt nagyon finom, de fordítva is igaz, amikor valamit, amit szeret, lefújjoz, akkor az sokszor azért van, mert nem éhes. Ha megkérdezem, nem ad adekvát választ. Ha bármit kérdezünk tőle, hogy mi a kedvenc tantárgya, mi a kedvenc játéka, nem tud jól válaszolni. Ezért sok bajunk van abból, hogy lelkesen jön valahová, amiről azt hisszük, jó neki és a végén derül ki, hogy nem érzi ott jól magát és szenved, de ezt sem ő mondja el, hanem én látom rajta - végül ki lehet nehezen szedni belőle, hogy rosszul érzi magát. Szóval, nem nem akar szólni, hanem ő maga sincs tisztában vele, hogy mit is érez. Pedig neki mennek az alapérzelmek, sőt, másokon csomót be is azonosít, csak valahogy magán nem.