Sziasztok!
Némi füstjelekkel jelzem, még élünk, habár erőnk fogytán.
Remélem, mindannyian jól vagytok.
Mi sajnos most mélyponton.

Nagyon nehéz most Csabival.
Átjöttünk Champék ovijába. És tényleg le a kalappal minden pedagógus előtt, akik ott dolgoznak!!!
Nem igazán lehet kifejezni, elmesélni azt, amit ott nap, mint nap tapasztalok. De jó érzés látni, mikor így szeretik a gyerekedet.

Ez a jó.
A rossz: Csabi, mint minden nagyobb változást (ovikezdés, költözés, nyaralás), tehát a pozitív dolgokat is iszonyú nehezen éli meg. És hát most ezzel küzdünk. Egyetlen rossz szót nem mond az oviról, ugyanakkor tudom, hogy neki most milyen nehéz lenne akkor is, ha nem lenne aspi. Így meg pláne.
Van minden napi szinten: dühroham, kényszerek felerősödése, üvöltés, káromkodás...
Várom, hogy teljenek a napok, és szokja meg szép lassan az új útvonalat, a helyzetet, a szabályokat, és nyugodjanak le a kedélyek. És akkor majd helyrebillen minden.
Most visszaolvasok kicsit.
Mondjátok, hogy rajtunk kívül mindenhol mindenki happy!