Szanya:
Abban egyébként egyetértek az általunk nagyon kedvelt, blogot vezető anyukával, hogy ki kell állni a nyilvánosság elé és elmondani, hogy itt vagyunk mi is, ez járna, ebből ez valósul meg KÖVETELJÜK a különbözetet. És ennek tömegben nagyobb hatása van, mint egyesével.
Ezt ma Mo-on csak főállásban lehet megtenni, elérni is belőle valamit..., az egy más kérdés. Igen, ezért megy jól Bundáskenyérnek, mert ez a szakmája.
De szerintem már az is nyilvánosság, hogy mi ezt leírjuk ide. A világon bárhol elolvasható, a rejtett szövegekhez meg csak regisztrálni kell. Szóval ha valakit, aki akármilyen fajta döntéshozó székben ül, egy kicsit is érdekelne, hogy milyen a fogyatékkal élők és azokat nevelők helyzete ma nálunk, az tudna mindent. Hogy ehhez hivatalos panasz kell? Még az sem mindegy, hogy értelmesen, de anyuka nyelven van-e megfogalmazva vagy valóban jogász írta. Na ez botrány!
Mi lenne, ha írnánk egy levelet, petíciót, tudom is én mi a hivatalos neve, hogy úgy általában milyen szar a helyzet ezen a területen. Milyen jogokat ír elő az EU-s és hazai jogszabály rendszer, ebből mi az, ami tényleg megvalósul, mit kérünk (pl. oktatás területén) Ehhez lenne aláíró ív, amit a különböző érdekvédő szervezetek (AOSZ, ÉEFOSZ) segítségével minél több érintetthez juttatnánk el. Amikor átadásra kerül, akkor kell a sajtó, meg pár család, aki átadja, talán a szociális ügyi miniszternek vagy államtitkárnak. nem tudom, most éppen mink van ezen a poszton.