Nekem nagyon tetszett az a vetélkedő gyerekek között, amikor különböző másságokat ismertettek meg velük. Bekötött szemmel kellett tojást cipelni v. tolókocsiban kikerülni akadályokat és ami nagyon tetszett egy autista napirendet kellett helyesen felrakni egy táblára és utána elolvasni.
Kellenek a vizuális segítségek, de én is gyenge vagyok az e fajta megoldásokban, a rajzomat tuti nem értené meg senki.

Sajnos sok helyen dekorációként mutogatják, hogy ilyen is van nekünk.
Az integráló óvodában és a munkahelyemen is sírok amikor az ajtó mellett a táblán a szöveg alatt ott van Braille(brei) írással, hogy öltöző. Sokkal többre mennének a különböző színű és érdességű csempe csíkokkal. Sokszor hülyülök a munkahelyemen, mert sorszám kivetítőnk van(én nem használom) és a betegek kolbászolnak, mert nem találják az ajtót. Mondom nem az kéne, hogy kiírva legyen, hogy 605 beteg fáradjon a 1.33 ajtóhoz, hanem kövesd a sárga csíkot, talán kifele is tudnák az utat és nem a konyhában kötne ki némelyik.

Amúgy Nívó díjas az épület, de a liftbe nem fér el a fekvőkocsi amivel a mentő jön a szívproblémásokért és szerencsétlenek mehetnek a lépcsőn.
Bundáskenyér:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.