Champ: megnéztem a rajzokat, nagyon tetszenek. De továbbra is a "délután" a nyerő nálam. Ha erre menne el a fiad, nagyon jó grafikai tervező lenne belőle, mert más szempontból, más módon látja a világot. Nekem tényleg nagyon bejönnek a rajzai.

Gyűjtsed őket, ki tudja, egyszer még sokat érnek majd.
Han Solo: bent van a suliban, de majd hazakérem. Amúgy ne várjatok sokat, nem lehet felismerni, csak a fiam állítja, hogy ő ezt rajzolta. A tanítónő meg angry birdsnek látta. No majd tanulmányozom én is, én mit látok bele...
Daisy: szurkolok az ovival kapcsolatban. Optimális megoldást nem fogsz találni, csak a körülményekhez mérten, kompromisszumosan elég jót. Ha a közelibe mentek, nem lesz segítsége, de néha ez az integrálókban sincs. Én mindenképpen felhívnám az önkormányzatot, és tőlük kérnék állásfoglalást, hogy most mi legyen. Kedvezményezhetsz nekik, hogy nem kéred az azonnali autizmusspecifikus eszközök, szakemberek, módszerek megadását, ráér idővel, de most a gyereknek közösség kell, oldják meg, mert ez viszont tényleg kötelességük. Aztán majd később lehet puhatolózni a szakember felől. De én tapasztalatból mondom, hogy ne várj sokat. Viszont a gyereknek tényleg kell az ovi.
Amúgy ő közösségben elvan? Vagyis kisebb nehézségek árán, de integrálható? Akár kérhetsz egy próbahetet is, amikor bent vagy, segíted őt is meg az óvónőket is, és ha jól sikerül, talán könnyebben befogadják. Ez csak ötlet, lehet nem is jó. Nem ismerem a helyzetet arrafelé... Nekünk így volt, hogy a gyerek elvolt, nem volt agresszív, ment a többivel. Nem volt egy kezesbárány, voltak furcsaságai, de nem kötött le állandóan egy embert, nem okozott nagy felfordulást, emiatt maradhatott. Én sem tudtam volna megoldani egy másik városban az ovibajárást, mert nekem akkor született a harmadik, újszülöttel kivitelezhetetlen lett volna az állandó autózás. A helyi ovi meg 100 m a házunktól.