Sziasztok! Tegnap, amit telefonról bepötyögtem, elszállt, azóta most jutottam végre géphez...
Maci, köszönöm a válaszod, ettől tartottam... Pedig milyen jól jött volna, egy jobb fejlesztést lehetett volna finanszírozni belőle

Gondolom azt sem lehet, hogy a férjem veszi igénybe a GYES-t t(Ő most éppen munkanélküli és már semmilyen ellátást nem kap...)
Szanya, nagyon jól sikerült a nyaralás (igazából vidéki nagyinál tartózkodás volt strandolással, kirándulással, biciklizéssel). Kicsit szétesősek lettünk a végére (nem volt semmi szigorú napirend), azóta próbálom összekaparni magunkat. Főleg magamat nehéz rávennem, hogy szépen, következetesen, dolgokat megkövetelve terelgessem M-t és az egész családot (bolhacirkuszt akartam először írni)

Annyira csodállak benneteket, hogy mind jól menedzselitek a gyerekeket, én sokszor szétcsúszom, és lázadozom, és nem erőltetem, persze olyankor csak még rosszabb lesz a helyzet és még lelkifurdalásom is van, hogy volna recept, csak nem (jól) alkalmazom
Kimni Amit írsz a férjedről, nálam is ki szokta verni a biztosítékot. Amikor akár az egyszeru "jössz velünk ebédelni?" , "kérsz egy falatot?" típusú kérdésre 4,5 perc múlva jön válasz (ha jön).
Tomger, Labolen
Én sem szeretem, amikor idegenek csúnyán néznek rám, hogy milyen rossz anya vagyok, (mert pl. M. fel-alá rohangál egy üzletben, vagy butaságokat kántál furcsa ugrándozások közepette - és én csak jelzésértékuen néha rászólok) de sokkal kevésbé zavar ez, mint amikor ismerősöknél érzem ezt. Amikor a nagymamám rám szól, hogy "egy ilyen nagyfiút már nem etetünk", "miért nem mondod meg a neved, miért nem adsz puszit" stb., és igen, van, hogy gyönyöruen, egyedül eszik, legtöbbször megmondja a nevét és szívesen ad puszit, de bizonyos helyzetekben, ha megfeszülök sem viselkedik "normálisan" és ez a kiszámíthatatlanság talán a legidegesítőbb.
Amúgy, hogy jót is írjak, az óvónénik minden nap megdicsérték M.-t, sokat fejlődött a beszéde, ügyesen elmondta a nyári élményeit, szépen festett, segített a terítésnél, udvarra menet gyorsan felöltözött, úgyhogy szerencsére az oviban is észrevehető az a sok változás, amit én is tapasztaltam a jó pillanatokban. És szerencsére egyre több a jó pillanat, már simán el merem vinni magammal vásárolni, vagy baráti társaságba, vagy orvosi rendelőbe, mert 90%-ban jól viselkedik. Ha pedig olyan program van, amit szeret (strand, Vidámpark, állatkert, bábszínház), akkor maga a földreszállt angyal!