Téma: Autizmus mindennapok

Csibnyusz,legalább kórház nem lett, igaz? Az is valami! Ez a kombináció nagyon veszélyes.

Bundáskenyér, köszi! Úgy látszik,lehet jól is csinálni...

Manka, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Maxfaktor, vannak még lányok! A találkozón Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Manka:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Csibnyusz:
Esküszöm, már rendesen el se olvasom a hozzászólásokat. Mi történt? Le vagyok maradva. Jobbulást mindenképpen.

Hárommackó: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

maxfaktor:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hárommaci: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Manka, Maxfaktor:

Együttérzek veletek, nálunk ugyanez a helyzet.
A férjemmel pont erről beszélgettünk, hogy milyen jó lenne elmenni nyaralni, mint egy normális, átlagos család, élvezni a nyarat, ha csak pár napra is, de kimozdulni itthonról. DE az tart vissza, hogy ugyanaz a napi szintű problémánk lenne a Levivel, mint ami itthon is. Ráadásul ehhez jönne még, hogy új környezet, új hely, jönnének az alvásproblémák (nem az ő ágya), evésproblémák (ezt nem eszi meg, azt nem eszi meg) stb… És itt már hiába gyártanék le könyvnyi mennyiségben szociális történeteket, a rugalmatlan gondolkodásán és a kiborulásain nem segítene.
Engem, bevallom egy nyaralás annyira kiborítana és olyannyira kikészülnék, hogy pár évig utána tuti nem terveznénk semmilyen nyaralást. Emiatt halogatjuk még pár évig, hátha jobb lesz a helyzet.

Júniusban a férjem lement a Marcival 3 napra a Balatonra, kaptunk egy potya-nyaralást az anyósoméktól, mert ők nem tudtak lemenni az árvíz miatt. Nem volt a Marcival semmi gond. Átlagos gyerek módjára élvezte a vizet, tetszett neki az új környezet, láthatóan jól érezte magát, semmi gond nem volt. És a férjem is kapott 3 nap „normális” életet.
Tudom, hogy nagyon kemény szavak ezek, de nem lenne érdemes nekünk elmenni együtt nyaralni, most még biztosan nem.

A pszichológus nekem is jót tenne, a férjemen kívül egyedül a 83 éves nagymamám az, akivel sok mindent megoszthatok. Bár neki nem mondtuk el a Levi autizmusát, mert nagyon aggódna érte, és sokat idegeskedne emiatt, bár ő is látja, hogy Levi másmilyen, mint az átlag gyerek.

Maxfaktor,Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Szanya, köszönjük a dícséretet
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Manka, mennyiszer érzem és élem át én is ezt, hogy másoknak mennyivel könnyebb, és persze mások nem is értik, hogy miért feszülök sokszor annyira, miért nem engedem el magam, miért figyelem minden pillanatban a gyerekeimet, főleg Mimit. És én is jártam pszihomókushoz(bocsi kisstim) , és igen én is feldolgoztam és remekül kezelem, sőt, nálam pozitívabb ember kevés van, de sok és állandó a stressz, és nincs módom lazítani, pedig én nem is dolgozom. Illetve szeptembertől lesz egy kicsi lazítás megint, amíg Mimi oviban van, de ez a nyári szünet rohadt hosszú és már 2 és fél hónapja tart.
Mégis örülök, mert ez a nyár sokkal jobb és könnyebb mint a tavalyi, és Mimi beszél, és szeret jönni-menni, ölelgeti a gyerekeket és nagyon boldog kisgyerek És egyébként egészséges Csak pozitívan, pozitívan, és akkor minden jobb lesz hidd el! Nektek a fecskeszolgálat nem tud segíteni? (Lehet már volt róla szó, ha igen, bocsi).

3Maci, posta, vásárlás, hát..... A fiam sulis cuccait 15 részletben szerzem be, mert Mimit rohadtul nem érdeklik ezek a dolgok, és nem szívesen várja meg míg a listán szereplő 50 dolgot kiválogatjuk, főleg, hogy tök hülye vagyok hozzá, mert az első gyerekem megy suliba (amúgy tök jó, izgi és büszke vagyok ám!!!!). Ja és a választást nagyban befolyásolja és nehezíti, hogy nem áll rendelkezésünkre korlátlanul pénz, nagyon kell néznem az ár-érték arányt.

Manka, én is megértelek, de én már nem szívesen beszélek senkivel ezekről a problémákról, pszichológussal, meg valahogy nincs kedvem.
Édesanyám korábban sem értette meg az egészet, de most nagyon idős Arzheimeres nagymamám körül ténykedik és totál készen van, úgyhogy inkább nekem kéne őt támogatnom lelkileg, de már nincs hozzá erőm.
Érdekes, hogy mennyire hasonló pedagógia lenne alkalmazható a nagyináli, de esélytelen hogy egy paparfatáblát és bármilyen segítséget feltenne anyukám nála, pedig nagyon jó lenne szegénynek.
Balcsin nálunk is mindig valaki szemmel tartotta a kicsit, de olyanra még a nagyobb fiamnál sem emlékszem,hogy a játszón olvasgattam volna mellette az újságot, mikor ennyi idős volt.
A két hét nyaralás alatt mindkét nagyi betársult néhány napra, de azt kell mondjam a legjobban akkor éreztük megunkat, amikor végre négyesben nyaraltunk. Párom mindent megtett hogy elmhessünk együtt úszni és a nagyik felváltva nyígatták a gyereket, az borzalmas volt.

Viki, huh, igen az elsős iskolakezdés a leghúzósabb emlékeim szerint. Sajnos ezévben nekünk is kell új táska és tolltartó is a nagyomnak, úgyhogy megint húzósabb.
Nagyon felnézek Rád a pozitív gondolkodás miatt. Azt hiszem utoljára a gyermekeim előtt lehettem pozitív gondolkodású

Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat!
Ma már rendesen evett és ivott és újra teljes gőzzel huncutkodik
Már annyira hiányzott a pajkos nevetés

Bundaskenyér, én különösen köszönöm ezt a blogbejegyzést! Nagyon aktuális nekünk és pont Angliáról írtak...

Autista kislány: 1 hónapja ismerkedtem meg teljesen véletlen egy kétgyerekes anyukával, akinek két lányából a kicsi, 11 éves érintett. Nagyon sokat beszélgettünk azóta -náluk 5 évesen kezdett beszélni a lányka- mindig érdekes, amikor nagyobb érintett gyerekek szüleivel beszélhetek, és lelkileg készülhetek a problémákra. Náluk pl aktuális probléma, hogy a gyönyörű, serdülő lányka teljes gátlás nélkül vetkőzik, öltözik át strandon, ismeretlenek előtt, az anyukának résen kell lenni.
Ha lesz kedve és ideje az anyukának, idecsábítom, nagyon kedves.

Agiviki, én is mindig ezt mondom mindenkinek, hogy a napi stressz túl sok és lazítás hiányában nem tudom, milyen ember az, aki ezt boldogan, kiegyensúlyozottan kezeli és úgy érzi, helyén van az élete?? Nekem sincs túl jó tapasztalatom a pszichológusokkal (csak, mint páciens, de mint barát, úgy igen ), mindenki azon lovagol, hogy fogadjam el a helyzetet. És nekem sem ezzel van a bajom, hanem a napi stresszel és azzal, hogy semmi lehetőségem lazítani. Arról már ne is beszéljünk, hogy nekem különösen nincs lehetőségem még magammal foglalkozni sem soha, egy könyvet alig tudok kiolvasni, mivel nincs este sem segítségem. Nekem pl nagyon rosszul esik, hogy a szüleimre simán rá lehetne bízni a gyerekeket, de nem tartják be, amiket kérek tőlük, sőt, direkt másképp csinálják, felülbírálnak és a károkat, amiket ezzel okoznak, sokáig tart rendbe tenni és konkrétan nem éri meg nekem az adott lazítás, ha utána másnap meg több napig szívom, amiket elrontottak a szüleim. Én is csatlakozom Tomgerhez, hogy nekem most volt 3 napom egyedül a gyerekekkel nyaralás címén (eddig a kiment lábam miatt nonstop volt velem valaki, de persze nem a gyerekekhez segítség ilyenkor az anyám, igazából nem segítség... sőt..) és most olyan jó volt csak a gyerekekkel lenni, ez volt a legjobb. Olyan nyugi volt... Mi voltunk idén a férjemmel közösen a tengernél, egy kicsi faluban, lényegében a vízparton egy apartmanházban és semmi mást nem csináltunk, csak ott voltunk az apartmanban és a vízben. Ez így rendben volt, ezzel mindenki meg volt elégedve, de ennél bonyolultabb nyaralást nem tudunk abszolválni még mi sem, pedig nem olyan kicsik már a gyerekeink (és ugye ez nem éppen pihenés meg kikapcsolódás nekem...). Ez is most volt először, eddig ide sem mertünk menni.
Lassan a sarkon fordulásig jutok, ha valaki azzal a tanáccsal áll elő nekem, hogy "látom, feszült vagy, kapcsolódj már ki, jót tenne".

Ágiviki: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tomger: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Lányok, fel a fejjel!

Majdnem egy éve beszélgettünk erről a munka, otthon maradás, auti üzemmódból kikapcsolás dologról. Én 8 órában dolgozom, nem mondom, hogy laza a munkám, de nagyon szeretem. Mivel a 8 órában szinte 100% odafigyelést igényel, ezért itt teljesen el tudom felejteni, hogy van egy fogyatékkal élő fiam. Otthon meg a munkát, erről ugye a két gyerek simán gondoskodik. Nem mondom, hogy jó így, jobb lenne kevesebb munkával ugyan ezt a pénzt megkeresni , de még mindig jobb nekem, mint otthon ülni. És nem csak az anyagi részére gondolok. Lehet, hogy önzőnek tartotok néhányan, de azért többnek érzem magam, mint csak anyuka, függetlenül attól, hogy az egyik gyerekem lényegesen több odafigyelést igényel. Én nagyon meg tudom érteni azokat, akinek "csak" az otthoni élet, a gyereke, a háztartás van jelenleg. Egyrészt iszonyú nagy meló, minden tiszteletem a 3 vagy még több gyerekes anyukáknak, másrészt meg jön az a része, amiről többen is írtatok ma, egyfajta elszigetelődés. Pont azért tudom, hogy milyen nyomasztó lehet, mert én vissza tudtam menni dolgozni a két gyerek után és van összehasonlítási alapom. Baromi nehéz, ne szépítsük! Megfelelni itt is, ott is, az extra körökkel az érintett gyerek miatt, de hál istennek a férjem rengeteget segít, amiben csak tud. De azt hiszem még mindig jobb így nekem, főleg, hogy Z.-t is úgy tűnik sikerült jól beiskolázni, és nem kell otthon lenni csak a család problémáival. Igen, néha úgy érzem, hogy két végén égetem a gyertyát, de hétvégén megpróbálok mindent bepótolni, amit csak lehet. Az szigorúan a családé, nincs buli a barátokkal, max gyerekes, ahová mindenki hozza a saját pereputtyát. Apával próbálunk időt szakítani csak magunkra (mozi, koncert, na jó, néha barátok gyerekek nélkül), anyum ilyenkor gond nélkül vállalja a gyereket. Érzem, hogy lehetnék "jobb anya", de napról napra kisebb a lelkiismeret furdalásom ez miatt.

champ:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Manka,Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tomger, annyira beletrafáltál, már most ezen megy nálunk a "vita" Mimivel. Imád pucérkodni Még nem érti de én mondom neki mindig, ne pcérkodjon, ő már nagylány. Nyár elején még nagyon szomorú volt, mostmár szót fogad, ha rászólok, de magától szerintem ő is simán levetkőzne Csábítsd ide azt az anyukát, biztos sokat tanulhatnék tőle

Champ, igen, irigyellek is a munkád miatt Talán majd egyszer én is vissza tudok menni
a szakmámba dolgozni

3Maci, a 4 órás munka lenne nekem is jó megoldás, de egyelőre az is kivitelezhetetlen