Téma: Autizmus mindennapok

Nem gondoltuk volnaVendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hát nem tudom... Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

@Maxfaktor:

A többiek már leírtak mindent, amit én is leírnék, úgyhogy nem ragozom.
Én is kihangsúlyoznám, hogy a fejlesztések valóban nagyon sokat számítanak. Ha találtok egy jó auti spec. gyógypedagógust, az rengeteg mindent ki tud hozni a gyerkőcből. Levivel már több mint 1 éve foglalkozik egy hölgy. Hihetetlen sokat fejlődött a Levi a fejlesztések hatására. Én nem tudnám ilyen módon feladathelyzetbe hozni a fiamat és nyilván nem is tekintene rám úgy, mint egy kívülálló személyre. Én neki anya vagyok, nem XY néni, aki foglalkozásokat tart neki. Mondjuk kapunk házi feladatokat is, de én akkor sem vagyok szakember.
Persze itt is vannak mélypontok, hullámzik az egész – mint minden tünet/probléma/megjelenési forma ebben az állapotban – de összességében nagyon látványos fejlődésen ment keresztül a fiam.
Amit az oviban fejlesztésként kap, az nulla. Az igazgató néni nagyon-nagyon rendes, de a semmiből ő sem tud varázsolni gyógypedagógust, hogy megvalósuljon a kiírt egyéni fejlesztés heti 2x1 órában.
Ehelyett van kiscsoportos fejlesztés, az ovi összes SNI-s gyereke részére (kb. 6 fő), de ez nem individuális, nem egyénre szabott fejlesztés. Levi nem is szereti. És itt jön be az, hogy aki megtudja fizetni a magán fejlesztést, annak a gyereke jobb és eredményesebb fejlesztést kap, ami bizony igencsak megalapozza a jövőjét.

A jövőképet illetően, annak ellenére, hogy a fiam jól funkcionáló Aspergeres, nem tudnám elképzelni segítő nélkül az iskolában. Elveszne 30 egynéhány gyerek között. Tudom, hogy suli kezdésig rengeteg minden változhat, de nem hiszek abban, hogy a fejlesztések hatására elboldogulna valaha is egyedül az általánosban.
Ne értsetek félre, nem vagyok pesszimista, vagy depressziós – egyszerűen csak ismerem a gyerekemet és nem hiszek a csodákban.

A gyógypedagógusunk javasolta, hogy vegyük fontolóra az „árnyék-segítő” (szakzsargonban: shadow) keresést Levi mellé a suliba. Mi valószínű ezt az utat fogjuk járni, hogy keresünk egy olyan levelezős egyetemistát, főiskolást vagy gyógyped. asszisztenst a Levi mellé, aki mellette van a tanítási időben. Jelen helyzetben úgy látjuk, hogy nincs más megoldás. Hiba verem az asztalt bárhol, hogy biztosítsanak a gyerekem mellé asszisztenst, nem fognak, mert enyhén érintett, nem súlyos eset. Viszont hiába „csak” enyhén érintett, nem élné túl a sulis éveket segítő nélkül.
És itt picit ellentmondásba kerülve magammal, nem hiszem, hogy a fejlesztések hatására a gyerekem el tudna boldogulni egyedül az általános iskolában.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sephora:
Anno én is sokat gondolkoztam a segítőn, de akkor még azt hittük, hogy ilyen segítséggel, de a helyi, integráló suliba fog járni. Nem így lett, amint iskolás korba lépett a városunk gyorsan kivette az alapítóból az AS-t. Z. most külön segítő nélkül, de 8 fős integráló osztályba jár. Az eleje nagyon nehéz volt, de év végére egész szépen megtanulta, hogy bizony várnia kell a tanító néni segítségére. Nincsenek nagy illúzióim, tuti nehéz lesz ez a szeptember és október is, pedig most nagyon várja a suli! Egyedül akar menni, elsőben minden nap én kísértem be az osztályba, megvártuk a tanítónőt. Most teljesen oda van, hogy másodikban matekot akar tanulni, de az év végi értékelésében benne volt, hogy nagyon nem érdekli a matematika. Majd meglátjuk!
Egyébként az egyik ismerősöm a most 4-es fia mellé kapott ugyan "ingyen, sulis" asszisztenst, nagy segítség is volt nekik, de másodiktól elvették, mert az osztály tanítóját zavarta a +1 pedagógus. Azt hitte azért ül ott, hogy őt figyelje, ennyire nem volt gondja az AS-es gyerekkel. A másodikat kollektívan végigszenvedte az osztály és a tanító az aszisztens nélküli auti gyerek miatt, harmadikban már filóztak, hogy negyediktől visszakérik. Szegény aszisztest közben persze elküldték, mert már nem volt kit segítsen. Remélem máshol sokkal befogadóbbak az aszisztensekre és elhiszik, hogy végül is mindenkinek segítség.

@Champ:
Jaaaj... ettől félek nagyon, hogy találok-e majd olyan iskolát/pedagógust/igazgatót akikkel meg tudom azt értetni, hogy a segítő azért van ott, hogy a pedagógusra kevesebb macera háruljon a gyerekem miatt, aki lehet, hogy látszatra azt a benyomást kelti a hiper-szuper választékos beszédével, hogy milyen okos, intelligens - de lehet, hogy egy teljesen egyszerű utasítást nem ért meg.
Ha ezt sikerül megértetni a pedagógussal, ez már fél siker....
Amit leírtál, nagyon elkeserítő.

Én nagyon sajnálom, hogy amikor a kezembe adták a diagnózist, nem hangsúlyozták baromira erősen, hogy muszáj elvinni a város másik végére, hogy megkapja az auti spec fejlesztést! Hogy ha kell, szervezzem az egész életünket át, akár egy újszülött mellett is, de erre szükség van. Mi emiatt vesztettünk majdnem két évet.
És én azért szeretem hallgatni a különféle történeteket, hogy szoktassam magam a gondolathoz, hogy igen, majd talán egyszer felnőttként sikerül elérnie egy kiemelkedően jó szintet, de ez nem garantált. Mirivel beszéltünk erről, hogy jobb tudni, hogy egy 9 éves aspergeres gyereknek is megvannak ugyanazok a problémái, mint az én hat évesemnek. Hogy ne ringassam magam illúziókba, hogy majd három év múlva hátradőlhetek. Oké ezt az eszemmel tudom, de hallanom is kell, hogy el is fogadjam. Bízom a lehető legjobb fejlődésben, de nekem segít, ha többször hallom, hogy soha nem lesz teljesen átlagos a fiam. Elfogadom az autizmusát, de valahogy a jövőjével kapcsolatban még mindig hárítok. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ: belelkesültem az AS szoc történetedtől.
Ma csináltunk táblázatot, hogy ki miben ügyes. Nekik kellett szortírozni, hogy ki tud ügyesen bicajozni, ki tud ügyesen számítógépezni... Aztán ezután megbeszéltünk egy olyan táblázatot, hogy kinek miben kell még ügyesednie, mit kell megtanulni: kézenfogva menni, suttogni, puszizkodni...
Utána meg hirtelen ötlettől vezérelve felolvastam a ti történeteteket, mutattam, hogy itt van Z., emlékszel rá. Ezt sem nézte, nem is érdekelte, nagyon tiltakozott. De B. kíváncsi volt, így neki felolvastam. Közben meg L. a kanapén ült, és én biztos vagyok benne, hogy figyelt. Most ennyiben hagyom, de remélem ezzel kicsit elültettem néhány infót a fejében. Tervezek egy olyan táblázatot, hogy mit hol tanulhat meg. Iskolában az írást, olvasást, fejlesztő helyen a beszélgetést, játszást... És aztán jöhet a mi szoc történetünk, a mi képeinkkel. Szigorúan nem kinyomtatva. Az csoda, hogy nem szaladt ki a szobából, hanem végighallgatta. Nagy az ellenállás, bármi feladattal, vagy bármi olyan dologgal, ami a problémáit mutatja be. MOst is tiltakozott, hogy de hát ő ügyesen tud játszani a gyerekekkel. Érdekes volt, volt egy olyan kép, hogy a többiekkel együtt lenni, és L. kérte, hogy abban ő az ügyes, a lányom meg kifejezetten mondta, hogy neki ez nem megy. Úgy kellett meggyőznöm őket, hogy de hát én ezt nem így gondoltam...

Süni: próbáltuk a suttogós postás játékot, de nem nagyon fogta meg. Simán beszédhangon adta tovább az üzenetet. Majd még gyakoroljuk. B-nak nagyon tetszett.

Maxfaktor Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sephora:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen: örülök, hogy tetszik a szoc. történet, legalább B.-nek!
Mi is minden nap átnézzük, beszélünk róla, persze G.-t is nagyon érdekli. Még én sem nyomtattam ki, de azt hiszem ki fogom, mert Z sokat nézegeti az Én könyvét.
Érdekes, hogy a lányomban is az a táblázatos rész hagyott mély nyomokat, hogy Z miben ügyes és miben nem.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Maxfaktor:
Örülök, hogy nem kaptál tőlünk frászt! Kicsit mi, régebbi dg. tulajdonosok is elméláztunk ezen a múlt-jelen-jövő témán, biztos ezért sikerültek ennyire reálisra ezek a hozzászólások, de tényleg nem ijesztgetésből vagy mély vízbe dobás miatt írtuk, hanem mert ez a nagy helyzet.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ: írtam neked!

Ahajnal: Említetted, hogy a fiad nem bírná egész nap a sulit, így valakinek el kell hozni hamarabb. Akkor azt is meg kell nézni, hogy az iskola ne az egész napos oktatás keretein belül tanítson. Ha jól tudom, a legtöbb iskola átállt az egész napos oktatásra, azaz 8-tól 4-ig elosztva lesznek a tanórák.

Az én fiam is egész napos oktatásban lesz, pedig nem véletlenül hozom haza az oviból sem délben. Kezdve azzal, hogy szinte egész nap nem eszik semmit. Délután adok neki fogára valót. Ha belegondolok, mi lesz vele a suliban délután négyig... Valahogy nem hiszem, hogy ott adnak neki pirítóst. Nagyon bízok benne, hogy megszokja a sima kenyeret, és legalább azt kap minden nap délben.
Amúgy nekem is azt mondták, hogy muszáj bent lennie, és majd megküzdenek vele, ha nem megy máshogy. Sajnos kötelező.