3maci, mi hordozható dvd lejátszót vettünk, az is kb 25-30 körül van (ezer ft...), mikor 4 éves volt. Ilyen várakozásokra. Tökéletes!!!!! Aztán, ahogy nőtt, kezdte unni a filmeket, kb fél éve játszhat a telefonomon ilyen szitukban, amiket te írsz (nekünk is hatalmas gond a várakozás!). Most a telefonomon van egy jópofa játék, hamburgert kell készíteni a vásárlóknak és, ha nem pont olyan hamburgert rak össze, amilyet kérnek (vagy pizzát, hotdogot, szendvicset

ez 3 különböző játék

), a vásárló mérges lesz és nem fizet. Tökéletesen lefoglalja. És mégsem kattant rá a szgépre, telefonra, mert nagyon durván, erősen be van szabályozva. Mindig előre, tisztán, világosan (régebben órával vagy homokórával) vagy eseményhez kötve (amíg be nem hív az orvos) meg volt szabva a játék vége. És előre leszögezve minden egyes alkalommal, hogy csak ilyen várakozós helyzetekben lehet ezt csinálni (példát mondok neki: orvosnál, hivatalos helyeken, ahol csöndben kell ülni és nem lehet futkorászni, esetleg rajzolok neki ezekről). A DVD lejátszót ajánlom első körben.
Szanya: ezt már nem mosod le magadról

diagnoszta lettél, nincs visszaút

Mielőtt még többen megkéritek Szanyát, hogy nyilatkozzon másokról, én is leírom (mert Szanya is írta), hogy Szanya tudja jó ideje, hogy nekünk mekkora gond, hogy mindenkivel küzdünk, hogy értse meg, hogy a problémáink nem neveletlenségből adódnak... Mert ugye a gyereken nem látszik semmi, mert a kommunikációja alig sérült, csak szakavatott szemek veszik észre (és mi, AS gyerekek anyukái

). (más területeken nem csak alig sérült, bár nem nagyon súlyos egyik sem)
Én viszont azt kell, hogy mondjam, hogy kevés kisgyerekről "látszott". Rengeteg NT gyerek van, akik furcsák. Akik más hangon beszélnek, más tónussal, (nem autisan, de furcsán), akik sokkal hangosabbak a normálisnál, akik nem tudnak elengedni dolgokat, akik esetleg erőszakosak, akaratosak, akiket nem lehet terelni stb stb. Azok a most itt volt gyerekek, akik beszélnek, azokról nem jön elsőre, hogy autik. Hogy furcsák, az lehet, de mondom, rengeteg furcsa NT is van (amikor ülök a játszón és figyelem az NT gyerekeket, hát rengeteg nagyon furán viselkedő gyereket látok, csak nekik itt meg is áll persze, de kívülről ebben a kisgyerekkorban ezek nem feltűnő dolgok). Mindenesetre én nem éreztem, hogy auti gyerekek között lennék, azt éreztem, hogy nagyon helyes, jófej gyerekek között voltam. Akik nem beszélnek, azokról is inkább azt veszi észre az ember, hogy nem beszél. De ez nem egyenlő az autizmussal.
Agiviki, Mimi zoomolása hatalmas, nagyon bírtam
Marco, ugyan már, egy NT gyerek sem törődik jobban egy odasomfordáló felnőttel, mint ahogy M. foglalkozott velem, fel sem merült, hogy mufurc lett volna

De ettől még simán el tudom képzelni, amikor átnéz másokon úgy, hogy az éppen nagyon bántó tud lenni (vagy megjegyzést tesz). De most nem volt ilyen.
Ja, apukám még annyit mondott, hogy nagyon látszott, hogy itt védett közegben vannak a gyerekek, szabadon, magukat elengedve lehet önfeledten játszani. Nyilván mi is így érezzük ilyenkor, ahoygan Champ is írta. Egy nt-t nevelő szülővel NEM LEHET olyan dolgokról beszélgetni, amikről mi itt úgy tudtunk beszélni egymással, hogy nem kellett azon gondolkodnunk, mit gnodol rólunk a másik, félreért-e, hülyének néz-e stb stb. Ez a felszabadultság az, amit én speciel csak ilyen találkozókon tudok átélni! És látszik, hogy ezt a gyerekek is veszik.... talán ezért olyan nyugodtak ezeken a találkozókon.