Téma: Autizmus mindennapok

Azért én mindenképpen megemlíteném az férjem anyukáját is, bár ő nem fejtette ki a véleményét ilyen nyilvánosan. Nagyon jól áll ő is a fiamhoz, amiben csak tudnak segítenek, bár a távolság miatt rájuk ritkábban tudunk számítani. Viszont imádják Z-t, a nyári szünetet nélkülük végig sem tudnánk csinálni. Nem neteznek, de ennek ellenére most így is köszönetet mondok nekik!

Champ: csatlakozok hozzád, és én is megemlítem a másik nagymamát, és az egy szem nagypapát is. Nekünk is messze laknak, de ha anyukám nem ér rá vigyázni a gyerekekre, ők mindig szívesen segítenek, feljönnek vidékről akár egy napra is, hogy mi meg tudjunk oldani valamit. Elviszik a gyerekeimet egész hétvégékre is, mindig lelkesen foglalkoznak a velük, és semmiben nem tekintik L. másként, mint a másik kettőt. Köszönöm nekik innen is.

Mélyen lemaradtam erről. Hol vannak a riportok? Nagyon érdekelne.

Kimni:

auti.hu/index.php/nagyszuelknek

Szanya! Minden csodálatom a tiéd! Remek munka!

Közben én is megtaláltam, azért köszi Champ!

Szanya, zseniális, nagyon jól sikerült! Gratulálok!

Szanya, én is gratulálok, nagyon jó kis anyagot hoztatok össze!
Champ és Labolen, a nagyikon én is irigykedtem egy sort. Bár a vidéki nagyink megértőbb és elfogadóbb a témában, saját édesanyámnak még lenne hova fejlődnie ezen a téren. Hátha segit majd ez a kiadvány

Maxfaktor, nagyon édes ez a miértezés és persze kicsit idegesítő lehet. Bár nagy valószínűséggel érti már a miért kérdés ok okozati kapcsolatát én azért még rágyúrnék erre egyszerű mert-es mellékmondatokkal a beszélgetéseitekben. Te is kérdezz tőle sokszor miérttel, hogy tisztuljon ez még neki.
Mi is pont itt tartunk. Nálunk fél éve jöttek be az egyszerűbb kérdések (ki mi hol hova) és most gőzerővel dolgozunk a miérten. G nem kérdez még miérttel magától, talán csak 1-1 ilyen kérdést tett még fel.

És valóban, én is egy 4-5 éves forma kislányt láttam évekkel ezelőtt a játszótéren , aki a nagymamájával így beszélgetett, minden válaszra visszakérdezett miérttel. Ő nyelvtanilag és értelemben is végig helyesen vitte a beszélgetést, de emlékszem, nagyon idegeítő volt már hallgatni is. A nagymama viszont türelmesen válaszolt a kislány összes kérdésére..

Szanya: Szuper ötlet volt a kiadvány!!! Már, el is képzeltem, hogy a rokonságnak is adok belőle (a remény hal meg utoljára... de ez új reményt adott!) Kösz, hogy megcsináltad.
Majd megírod, hogy konkrétan hol lehet belőle vételezni?

Labolen, Champ: szupernagyijaitok vannak! Bár mindannyiunknak lenne belőle 1-2!

Tomger: Elgondolkodtatott amit írtál. Pont a Miért-ezés miatt én már teljesen töröltem a szótáramból a miért szót. Gondoltam, ha nem hallja, talán leszokik róla.
De igazad lehet: ha én is használnám tényleg hamarabb rájönne az ok-okozati összefüggésekre. Ezt ki fogom próbálni.

Szanya: Szuper a kiadvány. Azért olyan jó, mert kifejezetten a nagyszülőkhöz szól, és mivel konkrétan nekik van címezve, szerintem nagyobb eséllyel olvassák el, mint egy általános autizmusról szóló könyvet vagy cikket.
A végén pedig a két nagymama elfogadása talán erőt ad ahhoz, hogy ők is másképp álljanak az unokához. Talán jobban észreveszik majd a jó dolgokat az unokájukban és még büszkék is lehetnek rá, amiért "különleges", mint ahogy a kiadványban szereplő nagyi is.
Szerintem ezt az én anyukám is el fogja olvasni, ha mást nem is hajlandó ebben a témában. Köszönet érte!

Maxfaktor: mi egy időben erre a miértre kifejezetten rámentünk a fiammal. Mikor olvastam egy mesét, 2-3 mondatonként rákérdeztem a cselekményre. Miért szomorú Thomas, miért ijedt meg, miért megy a kikötőbe... Eleinte én válaszoltam, de idővel rájött a dolog lényegére, és ő is tudta a válaszokat. Lehet, hogy nem jókat mondott, mert ugye az empátiája sérült, és szerinte egész más miatt volt szomorú, vagy ijedt, mint amit a mesében mondtak, és ugye eleve nem is tudta követni a mesét még akkor, csak a képeket nézte. De ez is jó volt, hogy képről tudott válaszolni , amit ő gondolt. És hát ezzel tanultunk szövegértést, tanultuk az érzelmeket, tanultunk belelátni kicsit a másik fejébe, fejlesztettük a figyelmét, és hát nagyon jól szórakoztunk is közben.
Szerintem egyszerű képekkel, mesékkel ezt már egy három évessel is lehet játszani.

Labolen: igazad van, kipróbálom. Tegnap este hajlandó volt belenézni az Anna és Peti könyvbe, sőt néhány oldalt el is mesélhettem neki. Ez nálunk már nagy haladás, mert eddig csak ugyanazt a 2 kutyás könyvet volt hajlandó levenni a polcról és abban is csak a neki tetsző oldalakat nézte meg. Az Anna és Peti-ben olyan jó dolgok vannak, abbó lehetne miért-ezni.

Mi is újra előszedtük az APG könyveket, és hozunk ki újakat a könyvtárból is. MIRI köszi a tippet, ha olvasod!
Szóval igen, azok nagyon jó könyvek, és nagyon egyszerűen lehet az érzelmeket ott tanulni. MI most ezeket használjuk kicsit megint szoc fejlesztésre itthon. Persze csak mindent játékosan, mert a fiam egy éve kiborul, ha csak kiejtem a számon a feladatozást... Inkább csak játszunk mostanában, de én közben nagy titokban fejlesztem is azért.
Az APG-ben az a jó, hogy nagyon életszerű történetek vannak benne, ami mindenkivel előfordulhat. Utazás, családi hétköznapok, kirándulás, ebédfőzés... És autiknak tényleg nagyon jók ezek a könyvek. (Azért mellett este inkább népmeséket, vagy szépirodalmi meséket olvasok nekik, művelődjenek is. )

OFF: Itt jut eszembe, olvasta valaki nt gyereknek az Alíz csodaországbant? Én nem olvastam gyerekként, nem tudom, jó-e az egy majdnem 5 évesnek? De olyan szép kiadásban láttam a könyvtárban, és én úgy szeretném elolvasni azt a lányomnak!

Labolen:

Az eredeti Alice-ra gondolsz? Szerintem inkább felnőtteknek való könyv, (nekem pl. kötelező olvasmány volt az egyetemen), bár végül is akár gyerekek számára is van egy élvezhető szintje. Szerintem az 5 év kicsit így is korai, de félelmetes dolgok nincsenek benne. Sok kavargó álom, kicsit pszichedelikus részekkel.. nem biztos, hogy egy 5 évesnek könnyen dekódolható.
Ami a Disney feldolgozást illeti, Marcival egyszer elkezdtük nézni, de elég zavaros és nehezen emészthető volt neki, úgyhogy menet közben abbahagytuk.

Labolen: én két éve próbálkozom folyamatosan a Disney rajzfilmmel, de egyiket sem érdeki, pedig én nagyon szerettem.
Lehet, hogy sok nekik. Nagyon gyorsan változnak a jelenetek, történések, rengeteg a szereplő, szerintem még a lányom is képtelen követni. G-nél bejött, hogy először valamit megnéz, és utána olvasunk. Így talán könnyebb felkelteni az érdeklődését, így lett nagy Négyszögletű kerek erdő rajongó!
Még én is várok Alizzal, lehet, hogy a te lányod is kicsi még hozzá...

Marco: Köszi. Akkor azt hiszem magamnak fogom kivenni. Bár legutóbb is én kezdtem el olvasni egy ilyesmi könyvet, moly.hu/konyvek/ifj-gaal-mozes-mildi-mesei
Mildi meséit, de azt kérték, hogy nekik is. És simán végighallgatták, pedig az is álomszerű. Ezért gondoltam az Alízra is. Na de majd kihozom magamnak, aztán legfeljebb nem olvasom fel nekik.
Amúgy szerintem a Micimackó is pont ilyen. Annyira nem követhető egy gyereknek, abba is hagytuk. Felnőttként meg imádnivaló a könyv.
Na de most már nem offolok. bocsi

Ú, és mindenkitől bocs, Alice.

Köszi Champ, kihozom magamnak, és meglátjuk mi lesz. Legfeljebb nem olvasom el nekik, de én szeretném elolvasni csak úgy egyedül is.

MI nem is nézünk ilyen nagy rajzfilmeket. Egyszer ültüönk be moziba, az Aranyhajra, de attól félt a lányom. Szerintem kicsik még ehhez, bőven elég az, amit maguknak elképzelnek egy meséből. Nézni meg inkább az egyszerűbbeket nézzük, mint most az új Maja, vagy Lülü a teknőc. Neki még egy Nils Holgersson is sok még...

Labolen:

Pont a Micimackó jutott nekem is eszembe, az szerintem kizárólag felnőtteknek élvezhető. Valami elképesztően zseniális nyelvezete van, csak gyerekeknek közben pont érthetetlen
M nagyon szerette a rajzfilmet, és elkezdtem neki olvasni könyvben is, de úgy (természetesen) nagyon unta.

Lenne egy nagyon fontos kérdésem. Kedden megyünk a vizsgálatra és vinni kell videó anyagot. Most akarom kiírni dvd-re, és ahogy számolom, összesen kb. 90 perc. Szerintetek ez nagyon sok? Töröljek belőle párat? Vagy megnézik mindet, ha 90 perc akkor is?

Maxfaktor: nem tudom mennyire van kapacitásuk, de szerintem hosszú lett kissé, de majd tekerve megnézik és lelassítják ahol érdekesnek találják. Legalább is én ezt tenném időszűkében!

Alice nekem nem való, akkor inkább az ÓZ! Micimackónál mindig a pszichos jellemzés jut eszembe! (Én tigris vagyok, ha nem jöttetek még rá )