Ahajnal:
Ah, tudom könnyű mondani, de a rokonsággal egyáltalán nem kell foglalkozni. A mi rokonságunk egy része nem is tudja, hogy van diagnózis.
Egyébként meg esélytelen, hogy egy ilyen összetett dolgot, mint az autizmus megértsenek, ha csak nem kimondottan érdeklődőek a probléma iránt.
Édesanyám tud a diagnózisról ,sőt, annak idején igazából ő írogatta be a fiam furcsa dolgait a google-be (repkedés, szociális elmaradás,stb,), és a kidobott Asperger-szindróma szócikk linkjét ő küldte át nekem; ekkor néztem utána ,és döbbentem rá, hogy mi az ,ami a fiam furcsaságait okozza. Ennek ellenére mélységében egyáltalán nem érti a problémát, pl. kifogásolja, hogy "természetes" ( :DDD) dolgokért miért kell jutalmazni a fiamat, hogy túl elnéző vagyok vele, miért nem szólok rá keményebben, ha valami rosszat csinál, stb... Apámat szimplán nem érdeklik az unokái, úgyhogy vele legalább nem kell bajlódni ilyen téren.
A másik oldali nagyszülei pedig a mi hülye szeszélyünknek tartják a témát (jááj de fántásztikusán okos gyerek ez, nincs ennek semmi baja) , de mivel elég keveset találkoznak, ha meg igen, akkor elég toleránsak vele, ezért ott sem forszírozzuk, hogy meggyőzzük őket.