Andesz, nem vagy egyszerű helyzetben! Nem tudom, miért nem érti meg M, hogy mi a valóság és mi nem

Ő már nem olyan kicsi, mint amikor az én fiammal sikerült valahogyan megértetni, kisebb korban még nem volt ennyire élénk a fantáziája sem, nem tudta ennyire elképzelni a dolgokat sem, nem félt úgy, mint most, szóval, akkor sokkal könnyebb volt. És nem tudom, gondolkodom, de nem igazán tudom, mi volt a végén az, ami a helyére tette benne a dolgokat. Azt hiszem, ez sok tényezős dolog. Először is a filmek, amiket tényleg nagyon sokat magyaráztam neki(k), hogy az nem valóság. Csak annyit mondtam mindig, hogy ha valóságban történne, ami a filmben történik, nem élné túl a mackó meg ilyen nem túl gyerekdolgokat

(lehet, hogy rosszul tettem) Szerintem ez az, amiből a filmet el tudta választani a valóságtól, mert az utcán mindig beszélünk róla, hogy pl, ha az autó elüt, akkor mi van, aztán egy rajzfilmben elüt az autó egy pl macit és semmi baja nem lesz és ehhez még hozzá is teszem, hogy ugye emlékszel, hogy igaziból már nem élne a maci? Vagy gyerek vagy akárki. És erre épült rá az álmos magyarázat. Tehát volt egy ilyen erős alap, ezek után könnyebb volt az álmokat külön választania. De a fiamnak nincs annyira élénk fantáziája, mint M-nak. Remélem, valamit tudtam segíteni, szerintem rá fogsz valahogy jönni te is a végén a megoldásra, mindig jókat találsz ki!
És az nem lehet, hogy egyszerűen NEM AKARJA megkülönböztetni az álmot a valóságtól? Hiába fél időnként, máskor meg élvezi az álomvilágot, a fantáziavilágot, ezért nem akarja megérteni, hogy az nem is igazi, hiszen neki ott olyan jó, ne rombolja le senki ezeket az élményeket azzal, hogy ez hülyeség... Nem lehet ilyen benne? Elég erős egyéniség M, el tudnám képzelni.