Anno kérdezték tőlem: Hogyan dolgozod fel magadban, hogy autista a gyermeked?
A válaszom az volt: Nekem nincs időm ezen gondolkodni... CSINÁLNI KELL! GYŰRNI KELL!
Ezt a sorsot szánták nekünk, hogy kivezessük gyermekeinket az útvesztőből. És sose feledjétek, hogy ők ránk vannak utalva, és nem annyira, mint egy átlagos gyerek!
Ne csüggedjen hát senki, mert az nekünk autista szülőknek luxus. (Ráadásul ők hajlamosak a depresszióra, így tanácsosabb optimista mókagyárnak lenni.

)
Én járom a hadak útját és egy rossz szavam sem lehet, mert ép értelmű a fiam...
Ha egy kicsit is segítek itt bárkinek abban, hogy könnyebb legyen az útvesztőben tekeregni, akkor már tudom, hogy ezt a fórumot miért kezdtem el használni (megjegyzem: nem regisztráltam egyéb fórumokon... lehet most rászokok

)
Nem tudom, hogy a 9 hónapos lányom milyen lesz, de azt tudom, hogy a fiamtól megtanultam másképp látni dolgokat sokszor akár az egész világot.