Sziasztok!
Új tagként, de viszonylag tapasztalt anyaként szeretnék tőletek segítséget kérni.
Fiam 18 éves, diagnózisát tekintve volt már A típusos autista, újabban gyermekkori autista.
11 évesen lett megállapítva, hogy ő nem hiperaktív, nem magatartászavaros, nem egyéb, hanem autista.
Amikor szakértő kezek közé került, az állapota stabil lett, integráltan járt iskolába és jó eredményeket ért el. A serdülőkor azonban óriási negatív változást hozott. Mivel ő mindent később kezdett (beszélni, iskolába járni, önállósodni) így a serdülés 16 éves korában kezdődött. Azóta mérhetetlen agresszivitás van a gyerekben. Egyedül nevelem egészséges húgával együtt. A két gyereket nem tudom egy fedél alatt hagyni egy percre sem, mert a végeredmény legutóbb az volt, hogy a fiam késsel kergette ki a lányom a lakásból. Ha fegyelmezem, akkor engedelmesség helyett tör-zúz-rombol (vezetéket kitép a falból, pohár víz a monitorba, széket dobál, kulcsot tör a zárba, sorolhatnám). Legutóbbi akciója során mindkét zárba beletörte a kulcsot, a tűzoltók törték be az ajtómat. Ezek a dührohamok néhány perc alatt átmennek rajta, utána arra is képes, hogy akár negyedóra múlva elaludjon. De a rohamok alatt mintha nem lenne magánál. Másnap elmondása szerint nem emlékszik arra, amit mondott – a tetteinek látható következménye van, de azokról nem nyilatkozik.
Legutóbbi kérésem következménye az volt, hogy az internet csatlakozómat széttörte, a számítógépet vezetékestől lehúzta az íróasztalról, apróbb dolgokat lazán áthajít a szoba egyik sarkából a másikba, nem érdekli van-e ott valaki. Élvezettel nézi a tüzet, van amikor órákig nézi az öngyújtóját. A múlt héten töltőgázt vett, egy félliteres műanyag palackba töltött belőle, meggyújtotta és élvezettel mutogatta, hogy mit csinál. Nem volt hajlandó abbahagyni, amíg ki nem fogyott.
Az állapota súlyosbodása – agresszivitás megjelenése óta lányom kollégiumban lakik.
Ha nagyon nem tetszik neki, amit kérni akartok tőle, akkor engem is bántalmaz, vágott már hozzám széket, telefont, és ütött már meg úgy, hogy néhány napig kék-zöld foltos voltam.
Jelenleg szakmunkásképzőbe jár, kitűnő átlaggal zárták félévkor. Önállóan közlekedik a városban, és vonattal más városok között is.
Úgy veszem észre, hogy mióta serdülő korba lépett és az apja nincs mellette, átvette a férfi szerepet és nem hajlandó kicsit sem engedelmeskedni nekem, mintha nem fogadna el anyjának sem. Olyan jókívánságokat kapok tőle, hogy bárcsak eltűnnék az életéből, mert akkor végre nyugta lenne tőlem, a lakásom az övé, és jó lenne ha elköltöznék. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam.
Olyan apróságokkal már nem is foglalkozok, hogy kéthetente egyszer fürdik, meg egy két perces hardcore stílusú számot képes 4 órán keresztül hangosan hallgatni – és akármit kérek tőle, nem veszi halkabbra.
Már a végkimerülés határán, az idegösszeomlás szélén vagyok. Érdeklődnék, van olyan bennlakásos intézmény valahol Magyarországon, ahol tud tovább tanulni, de az agresszivitását is féken tudják tartani?? Ma megtudtam, hogy ezt a viselkedést a korai fejlesztés elmaradása okozza. Nem érzi magát teljes embernek, nem kapta meg kiskorában azt a segítséget, amire most nagy szüksége lenne.
Az én kezem közül már kicsúszott, nem tudom kezelni.
Ha kórházba viszem, begyógyszerezik és két hét után visszakapom. Amikor a gyerek nem érzi jól magát a gyógyszertől, nem hajlandó bevenni és két hónap után minden a régi. A rendőrség nem tud vele mit kezdeni, ők is kórházba viszik. Attól félek, hogy a következő lépés valami bűncselekmény lesz, amiért – mivel elmúlt 18 – ha elítélik, bezárják valami pszichiátriai intézménybe és zöldséget csinálnak belőle.
Ha valakinek van valami ötlete, javaslata, de akár csak néhány jó szava, kérem irjon!
