Kozerika: szerintem egy 3,5 éves auti gyanús gyereknek ez sok. Ez többszörösen összetett mondat, elég annyit mondani, hogy tilos. A magyarázat attól függ, hogy mennyit ért a beszédből. (Általában sokkal kevesebbet, mint amennyit gondolunk, még ha jól beszél is. Főleg három évesen).
A másik, ami gond lehet, hogy mutattad neki, hogy te is megütöd. Innentől kezdve ez egy szuper móka, mert ő nem érti, hogy te mérges hangsúllyal éppen rávezetni akartad, hogy ez neki is fáj. Mivel gondolom nem ütöttél fájdalmasan, így ez játék.
Semmiképpen nem ártani akar a babának, nem fogja fel, hogy ezt miért nem szabad. Szerinte vicces, ha a baba sír, vagy hogy reagál az ütésre. Érdemes esetleg alternatívákat rajzolni, hogy mit lehet: lehet simogatni, lehet csörgőt rázni a feje felett, lehet felhúzni neki zenélős játékot, ha ébren van... Vagyis megmutatni neki azokat, amit lehet, nem csak mindig azt mondani, hogy mit tilos. És oké, hogy ez tisztázva van, hogy mit lehet, de érdemes egy rajzos listát mutatni, vagy kitenni a baba mellé, hogy látod ezekre is aranyosan reagál, nem kell püfölni, hogy csináljon valamit.
Nálunk később jött a neheze, mikor a kicsi elkezdett jönni-menni és rombolni. Az akkor három éves aspergeres fiam tiszta erőből harapta a húgát, ha nem tetszett neki, hogy a húga valamit lerombol, vagy ilyesmi. Akkor amiatt bántotta, mert úgy látta, ezzel eredményt ér el, a húga eltűnik a közelből. Az mindegy volt neki, hogy azért, mert szerencsétlen sír én meg vigasztalom a háttérben. Az sem zavarta, ha sarokba állítottam, vagy kétségbeesésemben lekiabáltam a fejét. Az segített, hogy kommunikációs eszközt adtunk neki: ha zavar a tesó, mondd azt, hogy hagyj békén, vagy zavarsz. (kártyákat készítettem, így tanulta meg a komplett kifejezést). Amíg ezt kiabálta a kicsinek, addig volt időm bemenni szétszedni őket, nem egyből harapott. Mert azért egy egyéves nem fog elmenni, csak mert a bátyja azt mondja neki...
