Szanya: ja, olyan eltökélt vagyok, hogy a Lakomás pultos biztos nézett, milyen szörnyeteg anya már az, aki folyamatosan nyomja a gyerekének, hogy nem, nem veszek fasírtot, akkor is levest fogsz enni...

Végül megvettem a fasírtot is, azzal a kitétellel, hogy enni fog a levesből. De azt a vinnyogást és kiabálást, amit lenyomott a pult előtt...
Na mindegy, erre a nyárra ezt tűztük ki, végigvisszük. És nagy mázli, hogy már látszik tényleg az eredménye, mert eddig tényleg nem evett itthon semmit, mert a nagy üvöltözéssel nem vettem fel a harcot, meg mert úgy sírt, hogy potyogtak a könnyei. Most hogy ez struktúrát és motivációt kapott mögé, és mást nem motiválok, így megy. Meg szerintem idő is kellett ehhez, talán most már nagyobb, okosabb, több mindent belát. Vagy kevésbé rugalmatlan. A fene tudja.
A koktélos előadásra megyek, de feltétlenül legyen elfogyasztható szemléltetőeszköz!

És nem marcipán homokozóvödörre gondolok.