Téma: Beszélgetős! :)

labolen:
Kicsit hasonló a szitu nálunk is. Talán a nők ezt aggodalmasabban fogadják. bár nálunk a férjem az aki szokta modnani, hogy max itt marad magnak velünk. Ő csak azt szeretné, ha olyan emberkévé válna, akivel lehet együtt élni, aki alapszituációkat jól kezel, s aki valami értelmes dolgot azért tud majd csinálni.

Attól nem fogja tudni megvédeni magát a gyerek, ha hagyjuk bántani. Ez biztos. Persze el lehet vinni tréningre, ahol lepróbálják az ilyen szitukat, és betanítják, hogyan lehet ezekből kilépni, de szerintem sehogy. Egy munkahelyi fúrós, kellemetlenkedős helyzetet sem lehet csak úgy megoldani. Csak ha a főnök rendet vág! Vagy felmond az, akit piszkálnak. De egy iskolában nem lehet felmondani.
Természetesen a szülőnek kellene megfelelő iránymutatást adnia, de azért lássuk be, a szülők jó nagy hányada teljesen alkalmatlan a gyereknevelésre.
Az iskolában beleverik mindenkibe a törit meg a matekot, de azt, hogy miképpen kell gyereket nevelni, azt mindenki sajátítsa el magától!

Megkérdezheted a tanárt, de "nem fog látni semmit". Meg kell tanítani a gyerekeinknek, hogy elmondják, ami történt. Vagy beépített kémet kell alkalmazni (osztálytárs).

Én is nagyon várom már a napsütést....

HáromMackó, ez nagyon szép! De letört hangulatban nem jobb valami pörgősebb?

Én annak örülök Tamás beszél, elmond mindent! Ha bántja valaki azt is megfogom tudni! Én sajnos hirtelen haragú ember vagyok. Az az ha valaki bántja a gyereket hát nem állok jót magamért és semmi nem riaszt vissza.
Őt is tanítom önvédelemre, és igen is üssön vissza, hála égnek jó erőben van.
Nem használja csak úgy az erejét, csak önvédelemből, legalább is eddigi tapasztalataim alapján. Önvédelemből erős szó az ő estében, de tudja ha megütik vissza kell ütni, ezt teszi velem is, rá csapok a kezére ha valami olyat tesz ő is rám akar csapni, DE már kezdi érteni a dolgot, mert meg kérdezi ezt miért csináltad? Azért mert... Jó akkor bocsánat és nem üt vissza, ha a gyerek rácsap megkérdezi nem válaszol, Tamás vissza üt.
Lehet ez durva, mások szemében de meg kell védenie magát!
Mindig kikérdezem minden nap, kiabáltak e vele az oviban. mi volt mi újság stb.
Mindent elmond. csajozós dumája is van már, hihetetlen milyen humor érzéke is van! ezt az óvodába is mondják.
Egy szó mint száz, félek a sulitól én is, de nem hagyjuk magunkat, s ha kell, megfogom magunkat és megyünk akár másik országba!!!

Nekem elég, ha szép a zene. No persze van egy kettő olyan zeneszám, amit nagyon szeretek, de nagyon szomorú a számomra, és hát azt depis napokon tilos meghallgatnom, az biztos.

3 Maci Király vagy, ez feldolgozás a kedvenceim közé tartozik!!!!

Nagyon jó a klip kimondottan "autiknak való"! (csillogó ablak, vízcseppek...stb) Andrisnak legalább is tetszett!

Nekem ez a kedvencem, ha nagyon szarul vagyok!


Érdekes, mert amúgy én is egy görcsölős fajta vagyok. Szeretem látni a jövőt, a férjem meg mindig visszarángat, hogy előbb másszuk meg ezt a hegyet, ráérünk foglalkozni majd a következővel, ha ott vagyunk.
Sajnos a gyerekeinket nem tarthatom bura alatt, hogy védve legyenek az emberi gonoszsággal szemben. A nagyot mindig ugratták, mert ő egyből harapott rá, most már ököllel vesz elégtételt. (szóltam neki anya, hogy képen törlöm!)Remélem előbb-utóbb kinövi.

Amúgy kedvelem a szomorú dalokat és érdekes, hogy van hogy csak egy sorban megtalálom az optimizmus jelét és akkor már nekem nem is borús a dal.
A kolléganőim szokták kérdezni, szomorú vagy, hogy ilyen számokat hallgatsz.-nem kell nekem ahhoz letargikusnak lennem.

Szanya: Ezek szerint a "tanarak" beléd verték a törit + a matekot!

Úgy ismersz engem, mint aki hagyja magát???

A nagyfiadnak meg igaza van.

sünöcske:
Tényleg megfontolandó borongós napokon ez a szám.

Olyasmit halottam, olvastam (már nem is tudom hol), hogy a reál beállítottságú szülők gyerkőcei (főleg, ha a felmenők között is ez a jellemző)között több az auti, vagy csak valamire rosszul emlékszem? Hallott valaki más is ilyesmiről?

Nem rémlik nekem ilyen hír, de logikusnak hangzik. (Ha azt nézem, hogy az autik is jellemzően reál érdeklődésűek.)
Mi passzolunk ebbe az elméletbe! Ti?

Nagyjából igen. A férjem abszolút műszaki, én is mérnök vagyok, bár bennem van bőven humán (illetve inkább kézműves) oldal is, a szüleim reál beállítottságúak szintén, az apósomék meg humán (pedagógusok).

A kézművesség miért humán? Én is szeretek mindenfélét készíteni, de az nem humán szerintem.
Az én szüleim inkább talán humán érdeklődésűek a hobbijaikat tekintve, szakmájukat illetően viszont reál. A férjem szülei inkább humán. Ezek nem nagyon passzolnak a képbe.

Én valahol azt olvastam, hogy a műszaki beállítottságú felmenőkkel rendelkezők között gyakoribb, és ez ránk is igaz.

Nálunk műszaki senki nincs.
Olvastam tegnap egy nagyon érdekes cikket a National Geographicban ikrekről, amiben szó volt autizmusról is.
ng.hu/Magazin/magazincikk/1201/ikertalany
Ez az a cikk, de csak a nyomtatott lapban olvasható. Az elején a két szép kislány is auti, és van benne szó egy fiú testvérpárról is, akik közül az egyik aspi, a másik komolyabban érintett. Azt próbálják kutatni, hogy mennyire genetikailag meghatározott, hogy egypetéjű ikrekből mindkettő auti lesz (70%), és hogy miképp lehet, hogy az egyik kevésbé, a másik pedig erősebben érintett. Nagyon rajta vannak a kutatásokon, remélem, belátható időn belül lesz eredménye.

Nekem nem jön be a lap. Viszont megtaláltam a cikket, vagyis egy hasonlót, mint amit anno olvastam:
www.origo.hu/egeszseg/20110627-igazoltak...rezesi-kepesseg.html

A "kézművesség" vagy nevezzük inkább manuális tevékenykedésnek, nem humán, de nem is reál szerintem általában. Jómagam gyöngyözni, kötni, hímzeni, rajzolni, festeni, ékszert készíteni, üvegfesteni, dekorálni, kertet szépíteni, kirándulni, zenét hallgatni, olvasni stb szeretek a szabadidőmben, ami jelnleg nincs, de mikor volt, akkor ilyesmit csináltam. A férjem szabadidejében is inkább műszaki jellegű dolgokat csinált, vagy lustikált, de a zenét pl ő is nagyon szereti.

Én beszélgettem erről anyukámmal, nálunk inkább a nagypapa lehetett érintett. Apukám fizikus volt, de 5 évesen magától olvasott, csak a kollégái voltak barátok, és egyetem előtt csak úgy variálgatott, hogy fizikus, vagy matematikus legyen, mert mindkettő nagyon ment neki. És nem volt túl udvarias sose.
Anya matek-fizika szakos tanár. Tesóm és én meg közgazdásznak tanultunk, bár én nem tartom magam reál beállítottságúnak. csak ez jött és kész. viszont enyhén antiszociálisak vagyunk mindketten, sógornőm tesómat csak kommunikációs zsákutcának hívja. A férjem meg egy nagydumás ügyvéd, ő nem illik a képbe! De lehet ő enyhített a diagnózison!

Igen, nálunk is műszaki végzettségű az apa(de az én férjem teljesen NT), sőt csak a közvetlen kollégái között is van egy, akinek a fia ugyancsak auti. Ez viszont már nagyon elgondolkoztatott.(30 munkatársnál mennyi az esélye h összejön két ilyen) A cégben (250 fő) pedig még egyről tudok, akinek van érintett gyereke. De én valahogy nem a génekben keresem a hibát, hanem a napi 8 (vagy még több) óra gép előtt ülésben. Egy időben sokat agyaltam ezen, mitől, most már idegesít ez a téma. Ha valamit elszúrtam az már úgyis mindegy, a férjemet pedig úgy ahogy van szeretem, ha a génjei miatt ilyen a gyerek, az sem számít, akkor is őt választanám ha megint választanom kéne.

Tomger, a gép előtt üléstől? Az biztos nem. Vidéken ugyanannyi az auti, mint a városokban.
A férjemnek is van egy kollégája, akinek auti a fia.

Labolen, Neked ügyvéd a férjed? Indíthatna egy próbapert autiellátottság ügyben. Vagy egy ismerőse, aki ilyenekben van otthon.

HáromMackó, ezeket én is szeretem (kivéve kirándulás... ahhoz menni kell, az fárasztó! , illetve hímezni nem tudok), ez leginkább kreativitásra utal, ami szintén nem passzol a képbe. A férjemnek meg nincs szabadideje. Ha lenne, akkor meg úgyis beosztanám!