Téma: Viselkedésproblémák

Szanya: Én tudom, mi volt a hiszti oka. Kitalálta, hogy Ő ki akar menni az ovi udvarára. Persze ilyenkor egy átlag gyereknek elmagyarázod, hogy a testvére ázik a kocsiban, de egyébként is esik az eső, Ő sincs esőruhában, meg fog fázni. Az ovi udvarára meg csak úgy nem lehet kimenni, csak a csoporttal az óvónénikkel. Neki hogy magyarázzam el?
A másik probléma az volt, hogy túl korán feküdt le, és felébredt 3/4 6-kor, ergo fáradt volt. Itthon is mondta, hogy ki, meg volt nagyjelenet is, de szépen bevittem a szobába, adtam cumit, betakartam, és 2 percen belül aludt.
Elég napirend ellenes voltam, mert úgy láttam, hogy jó neki ez a rugalmasság, de valami határokat ideje lesz szabnunk, mert nem fogjuk bírni. A testvére tegnap valamire felébredt. Fél 12-kor még szaladgált, mire nagynehezen elaltattam. Ő meg most korábban feküdt le, ergo hajnalban kukorékolt. Ki kell találtunk valami takarodót nekik 9 óra körül. Egyébként nagyon rugalmas, de ha fáradt, akkor minden gyerek nyűgös, nem csak Ő.

Dreamer: abszolút igazad van. De ez a kondícionálás, betörés... ez a tragédia.
Nikuc: Lehet az ilyenekre rajzos szabályoldalt készíteni. Pl. óvoda udvarra kimenés: egyedül pirossal áthúzva, a másik oldalon óvoda udvarra kimenés gyerekkel és óvónénivel, zöld pipa mellette. Érdemes ezeket a naplóba vagy az Én könyvbe integrálni, mert akkor gyakran előkerül. Külön szabálykönyvet is lehet csinálni, de szerintem az integrált jobb.
A lefekvés nálunk is gond, hiába a napirend, ha nem fárad le.

Szerintem ez a lefekvés-dolog a legtöbb családban nagy huzavona.
Gondoltam, hogy valahogy le kéne rajzolnom Neki, de nem tudom, hogy fogjak hozzá. Persze sok dolgot megért már, de a dackorszak az nála is dackorszak, feszegeti a határokat, mint minden más gyerek.
A bilizés is biztos jól menne, ha lenne egy jó kis képeskönyv, amiben a "gusztustalan részek" is jól személtetve vannak, mert nagyon szeret könyvet nézegetni, abból jól el lehet magyarázni mindent. Most épp ilyet próbálok keresni.

A betörés nem csak az Aspiknak tragédia. A többi gyerek is megszenvedi.
Csak ők tudnak védekezni, és kibújni erre-arra.

Tegnap a lányom nem találta a matek könyvét, sokat kerestük, nem lett meg. Aztán ma a suliban kiderült, hogy azért, mert egyik osztálytársa véletlenül hazavitte az övét is. Anna ezt kibogozta, lekezelte és nem kapott feketét. A fiamnak ilyenért simán becsúszott, és becsúszik most is.
- nem tudja elmondani, hogy nem ő a hibás
- eszébe sem jut ez akkor és ott, hogy szólni kéne
- elhiszi, hogy ő a hibás, mert hagyta, hogy hazavigyék a könyvét

Nikuc: Naná.
Nem kell ezt lerajzolnod, elmész a Vadaskertbe, és megcsinálják programmal.
Én láttam valamikor régebben ilyet. Mintha az lett volna a címe, hogy "biliügy" vagy valami ilyesmi.
Most rákerestem, de nem találom. Pedig több helyen is láttam. Pont ilyen volt, babáknak szóló, képes. A bookline-on nincs, talán a Libriben érdemes megnézni.
Dreamer: Az biztos. Ezért nem tudnak az emberek csapatban dolgozni, csak kemény hierarchiában. Erre vannak drillezve. Nulla kommunikáció tanítás, csak a keménykedés meg az alázás.

Már találtam három ilyen témájú könyvet. Megnézem, hogy a férjem munkahelyénél van-e könyvesbolt, mert oda ingyen kiviszik. Ha nincs, akkor kénytelen leszek megvárni, míg a központ felé jár, mert ott megy el az egyik mellett. Nem akarok megint egy halom könyvet rendelni, mert akkor ingyen hozzák házhoz.
Nekünk egyébként rengeteg képeskönyvünk van, és a fiam nagyon szereti. Már a színeket is ügyesen felismeri. Ha kérdezem, hogy melyik lufi kék... stb, végigmutogatja.
Láttam egy nagyon jó fejlesztő társast is karácsonyra. Tulajdonképp egy 4 részes puzzle. A nagy képen van bizonyos számú állat. Három kis képet lehet hozzátenni. Az egyiken számmal van leírva, a másodikon annyi pötty van, a harmadikon pedig kézzel mutatva van a szám. Szerintem ez is nagyon jó lehet.
Képzeljétek, olyan kis ügyes. Kapott egy gimnasztika labdát, de kicsit, gyerekméret, két kapaszkodóval. Egyenlőre úgy tanítottam meg, hogy üljön rá, vagy hasaljon rá, és próbáljon rajta maradni. Szegénykém napokig legurult, de most már ügyesen ugrál rajta.
Kíváncsi vagyok, hogy mikor kapjuk meg a gyógypedet, mert gondolom, Ő majd hozza a kártyákat. Az egyszerűbb dolgokat le tudom én is rajzolni, vagy megcsinálom máshogy. Pl. most vágtam ki képeket a kedvenc ételeivel, kis kártyákra, de eddig nem nagyon érdekli. Lehet, hogy füzetbe kéne ragasztanom, mert azt sokkal jobban szereti. Csak hogy rákapjon az ízére.

Én is mindig ezt csináltam régen, megrendeltem egy csomót, csak hozzák ki ingyen. Szerencsére viszonylag közel hozzánk van egy átvételi pont, úgyhogy most már erőt veszek magamon és max. 2 db-ot rendelek egyszerre és értemegyünk.
Az nagyon jó, ha mutatással válaszol!
Pont most a múlt héten játszottunk egy hasonlóval az egyik játszóházban. Azért nem egyszerű az! Főleg a kézzel mutatott ábra.
Nagyon kis ügyes. Mi is vettünk hasonlót még vagy egy éve, de csak nemrég kezdte el használni, túl nagy volt neki és folyton lepotyogott.
Arra ne várj, nem fogja hozni. És elszúrod egyedül, nem jó, ahogy most írod! Ne csináld, menj el a Vadasba, ha már egyszer ingyen van. Engem is vagy 1 évig győzködött Edina, nagyon nem akartam, és úgy elszúrtam, hónapokba telt kijavítani a hibákat! Pont így kísérleteztem én is, mint Te.
Megy az idő nagyon gyorsan, ne várj a gyógyped.-re.

Alona Frankel: Bilikönyv
Talán erre gondoltatok.

Igen! Köszi!

Sajnos még meg kell várnunk a részletes szakvéleményt, meg a papírt, hogy spec nevelési igényű. Még annyira friss az egész dolog, hogy ki sincs értékelve a kérdőív (elvileg ma kaphatták meg postán). Pont két hete voltunk először a Bizottságnál.

Azt is lehet, valószínűleg jobb így. Mert bejelentkezhetsz diagnózis nélkül is a Vadasba, csak akkor pszichiáterhez kell menni, és az nem tudom mennyi várakozási idő, meg gondolom nem hiányzik egy további komplex vizsgálat.
Kár, mert a PECS-el nagyon gyorsan lehet haladni, az én gyerekem pár hét alatt mondatokban "beszélt" vele, ami azért nem mindegy, hogy a mutogatás és nyávogás megy egész nap, vagy közel normálisan kommunikál.

Nálunk a mutatás az nagyon ment. Nem kellett kezdeményezni sem. .) Így tanult, hogy én voltam a "szótár". Amire rámutatott, azt meg kellett nevezni.

Egyik szitu volt az otthoni könyvnézegetés. Lapoztuk a könyveket, ő mutagaott, én szótáraztam.
- Mmmmm!
- Lepke.
- Mmmmm!
- Cica.
...
Nagyon szerette az autókat, és az öcsém hozott egyszer egy autós hirdetési újságot. Mondtam is neki utána, kevesen szúrtak még ki velem ennyire. Egy oldalon 25-30 autó, és ez megy negyven oldalon keresztül ...

A másik szitu a séta volt. Ott is ez ment.
- Mmmmm!
- Autó.
- Mmmmm!
- Fa.
- Mmmm!
- Virág.
- Mmmmm!
- Csatornafedő.
Megyünk tovább vagy 10 lépést, megtorpan, visszafordul, visszamegy a csatornafedőhöz, és megint.
- Mmmmmm!
Hosszú szó volt, elsőre nem tudta megjegyezni.

Nem zavarna, ha megint kiértékelnék, de van egy kistesója, aki még csak 15 hós, elég ragaszkodó, és szopizik is. A Bizottsághoz is úgy mentünk, hogy délre rohantunk haza (összvissz 4,5 óra volt utazással), hogy el tudjam altatni, mert csak cicin hajlandó. Miatta mindent alaposan meg kell tervezni.
Dreamer: Ez a mutogatás nálunk is pont így működik. Annyi, hogy az autóra már előre mondja, hogy bümbü, meg a lepkére hogy kepke. A cica meg hiha. Amit ki tud "mondani", azt már nagyon büszkén mondogatja.

Egyébként érdekes, hogy a kutyát pl. szereti, de hiába mondtam, nem próbálta meg mondani, hogy kutya. Aztán anyummal sétált kint, játszott a kutyájával, Ő meg mondta neki, hogy vauvau. Azóta a kutya au-au, mert az ki tudja ejteni.

Köszönöm a válaszokat!

Dreamer: A kisfiam normál esetben jár iskolába, csak múlt csütörtök óta nem megy. Az eset után felhívtam a Vadaskertet és ők tanácsolták, hogy hagyjuk egy kicsit lecsillapodni a kedélyeket. A héten megyünk tanácsért.
Régen volt egy speciális napszemüvege, mely a fényérzékenységét és a diszlexiáját is kezelte, de ezt sajnos nemrég egy versenyen elveszítette.

Amúgy az agresszivitása eddig csak 5 éves korában csúcsosodott ki, de akkor még nem tudtuk, hogy autista. Akkor egy óvodaváltás megoldotta a problémát. Utána lecsillapodott és kezelhetővé vált.
Most pedig rádöbbent a másságára, amit jelenleg nem tud kezelni. Valószínűleg ezért az egész világra haragszik. Nem az iskolával van baj, mert végre projekt-módszerrel tanul. (Bár valószínűleg nem a legelőnyösebb számára, hogy a tárgyak ki vannak szakosítva.) Inkább az osztályfőnökével nehéz, mert ő sajnos egy idős, kiégett tanár, aki már nem eléggé rugalmas, és nem fogadja el a helyi auti szakember útmutatásait. A többi 5 tanár segítőkész és a fiam szereti is őket.
Az idén 4.osztályra kerültünk ebbe az iskolába, ami papíron integráló iskola, de évfolyamonként csak egy osztály van. Innen már nincs hova mennünk!

Az agresszivitás lassan 1 éve probléma, de egyre nehezebb kezelni az iskolában. Otthon komolyabb gond nincs. A testvéreivel egészen jól kijön.
Csak az iskola aknamező. De ez volt a régi suliban is!

Ezért érdekelt volna, hogy ez a közveszélyes időszak meddig tart általában. Van egyáltalán remény, hogy újra elviselhető lesz? Milyen lesz a kamaszkor, ha a pubertás eleje ilyen?

Ez nem a korától függ, hanem a lelki terhelésétől.

Igen, az Aspi gyerekeknek szükségük van év közben plusz szünidőkre.
Ezt még a szakkönyv is javasolja. Csak óvatosan kell ezzel banni, mert vagy a gyerek, vagy a pedagógusok, vagy mindkettő ráharaphat a lehetőségre.

NIKUC .
Erre való a NAPIREND . Lehet használni a nincsen kis kártyát is .A napirendi kártyák és a hívók pontosan a rugalmasságban segítenek .

Ezt el kell fogadni auti. gyermeknek kellenek ezek az eszközök olyan ez mint a vak gyermekeknek a fehér bot vagy a nem halloknak a halló készülék .

Nikuc úgy gondolja, hogy a napirend bemerevít. Ki mondogatta ugyanezt 1-1,5 éve Neked folyton...? Hogy győztél meg, hogy használjuk? Már nem emlékszem.
De egyébként az alapprobléma az, hogy vidéken nincs szakember, ahogy ezt már kitárgyaltuk néhányszor. Amíg ez nincs megoldva vagy így, vagy úgy, nem lesz ebben áttörés.

Én hiszek Nektek! Ha azt mondjátok, hogy sokat számít, akkor napirend lesz, és punktum. Szerintem főként nekünk lesz nehéz, nem Neki. Csak intéződjön el ez a sok papír, és ha a kezemben van minden, akkor bejelentkezünk a Vadaskertbe. Talán két hét alatt lefut ez a dolog már, és akkor tényleg csak a fejlesztéssel kell foglalkoznunk. Remélem, addigra megkapjuk az oviba is a fejlesztőt.
Egyébként nagyon rendesek az oviban, tényleg csak jót tudok Róluk mondani. Nagyon sokat foglalkoznak Vele külön, figyelembe veszik, hogy Ő kicsit más, és segítenek neki. Látom rajta, hogy sokat fejlődik. Ma már futva mentünk oviba, az első időkben meg sírt, ahogy vonszoltam.

Az biztos, hogy a szülőknek kemény munka! De aztán már megy, gyorsan.
Örülök nagyon, hogy így bejött Nektek az ovi! 1 hónap és mi is kezdünk. Nagyon izgulok! Rengeteget melóztam az üggyel, ha nem működik, nem tudom, mit tehetek még.