A fiam szóban elég jó, valamivel felnőttesebb a koránál, de ebbe az is belejátszik, hogy már kiskora óta igyekeztünk mindenre nagyon pontos meghatározásokat adni neki, mert úgy ő könnyebben értette, így egy "tudományosabb" nyelvet tanult eleve.
Amit nála megfigyeltem, az az, hogy amikor harmadikban bejött a fogalmazás, sokat kínlódott. Ekkor leültettem, és egy jó nagyot előreszaladtunk a nyelvtan anyagban, mert beszéltem neki az alany, állítmány, tárgy, és a kiegészítő mondatrészek szerepéről. Ezt még most, hatodikban sem veszik. De aztán alkottunk egy-két egyszerű mondatot, és elkezdtük bővítgetni őket erre-arra. Egy délelőttnyi ilyen magyarázás és játékos gyakorlás után klasszisokkal jobb fogalmazást írt, mint előző nap.
Mi a tanulság?
Ha a gyereked valamiben jó (mi pl. a logika terén, más a képek értelmezése terén, vagy az autókban), akkor néha simán előre lehet szaladni, és amiről azt hinnénk, hogy nagyobb terhelés, az hozza meg a könnyebbséget.
Edina, neked van egy ötletem még.
Ha van egy pár játékautója, akkor lehet úgy kitalálós játékot játszani, hogy egy dobozba beraktok egy pár autót, ő megnézi őket, egyet kiválaszt, megjegyzi, majd úgy meséli el, milyen az az autó, hogy már nem nézi meg. Aki hallgatja, annak kell kitalálni, melyik autóról van szó. Aztán esetleg fordítva .... Vagy kérdéseket feltenni, és a válaszok alapján kitalálni melyik az az autó.