A környezet gyakran maga aposztrofálja „furcsának” az autizmussal élő gyerek viselkedését, ezért érdemes lehet tisztázni, hogy mi okozza a „furcsának” titulált viselkedéseket. Mivel az autizmus gyakran „kívülről nem látható” ezzel esetleg elejét is vehetjük, az olykor bántó megjegyzéseknek, és „jótanácsoknak”, melyek nevelési módszereinket érintik; illetve a környezet megértése hozzájárulhat ahhoz, hogy természetesebben fogadjanak el bizonyos helyzeteket. Az, hogy miként közöljük nyilvánvalóan különböző lehet aszerint, hogy az illető mennyire áll közel hozzánk: máshogyan és mást osztunk meg egy baráttal és egy távolabbi szomszéddal. Fontos a viselkedés mögött húzódó nehézségek „tényszerű” magyarázata, de emellett a közelebbi barátok megértése gyakran nyújt lelki támaszt, hiszen velük megoszthatjuk konkrétabb nehézségeinket (és örömeinket) is.
A gyermek vagy felnőtt autizmusáról szóló információ megosztásának módja és mértéke attól is függ, milyen mélységű az érintettség. Érdemes elolvasni erről egy autizmussal élő fiatalember gondolatait: Marc Segar: Életvezetési útmutató Asperger szindrómában szenvedő emberek számára
Az autizmusban érintett családok összetartóerejének növelése, társadalmi beilleszkedésük elősegítése, hátrányos helyzetük csökkentése program az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet közreműködésével valósul meg.
