Szanya1 beküldte:
D
Tegnap találtam ezt a cikket:
auti.hu/index.php/riportok-cikkek-gyjtem...orut-mar-megnyertemq
nagyon tanulságos! Ebből látszik, hogy egy auti is tud feleséget találni, családot alapítani, jó munkahelyet találni! A válaszaiból kiderül, hogy ez nem csak "érdekessé teszem magam, autista vagyok", hanem valóban. És egy-két mondatával mélységesen egyetértek!
Annyira köszönöm ezt a cikket!!
Szeretném leírni a gondolataimat a cikkről. Akit a felnőttkori AS (szerintem ez a férfi ASes) nem érdekel, ugorjon most át
Nekem különösen érdekes olvasmány volt a férjem miatt. Ahogy végigolvastam, arra jutottam, hogy a férjem bizonyos szempontból jóval súlyosabb eset (pl hiába a férjem is egy zseni, nem tudta egyedül elvégezni az egyetemet, mert a nagy szabadságot nem tudta kezelni, nem tudott önálló lenni, de ez a matematikus ember erre minden bizonnyal magától is képes lehetett), ellenben jól kommunikál a férjem, ráadásul szereti az embereket és emiatt sosem bántották, nem volt a peremre szorítva sosem az iskolában.
Ez a rész nagyon megfogott:
"egy idő után rájöttem, hogy nekem meg kéne értenem, hogy a másik ember mit érez, mert ezt várják el. És egész jól belejöttem, csak sokszor ott, az adott helyzetben nem érzékelem. Csak később következtetek abból, hogy jó kedvem vagy rossz kedvem lett attól, ami történt. Ez nehéz dolog."
A férjemen ezt vettem észre nem olyan régen. Sosem értettem, mitől akad ki egyik pillanatról a másikra, miért olyan ideges, mikor semmi nem történt. És ekkor jön a kutatómunka, kikérdezem, mindenféle kérdést felteszek neki és napok, de van, hogy hetek alatt rájövök, mitől akadt ki. Sajnos, a férjem magától csak kevés dologra jön rá így, de a lényeg ugyanaz, amit itt írtak, hogy "Csak később következtetek abból, hogy jó kedvem vagy rossz kedvem lett attól, ami történt". Akármilyen programot csinálunk, a férjem csak nagyon egyértelmű dolgokról tudja megmondani, hogy jó vagy rossz neki. Egyébként csak úgy lehet kitalálni, hogy jól vagy rosszul érezte magát valahol, hogy UTÁNA milyen kedve van. Most már mindent úgy kell szerveznem, hogy valahogy el tudjam dönteni, hogy neki jó lesz-e, anélkül, hogy ő ebben nyilatkozni tudna. Nekem pedig ez a nehéz dolog!
"MN: Miért beszél nyíltan az autizmusáról?
RZI: Nem csinálok belőle titkot. Tizenöt évvel ezelőtt kínosan kerültem, hogy szó essen erről. De most már úgy érzem, számomra ebben semmi kellemetlen nincs, inkább büszke vagyok arra, hogy nagy hátrányokkal indultam, de igen lassan, évtizedek során megértettem, feldolgoztam és legyőztem őket. Ezt a háborút már megnyertem."
Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült az élete és erről a Nézz a szemembe könyv jut az eszembe. Abban is ilyen sikertörténet van. (és az itt szereplő Ruzsa Z. Imre is biztosan csak ASes, csak 62-ben még nem volt ilyen diagnózis)
Viszont én látom a férjemet is, akinek szintén lehetett volna ilyen sikersztorija. De nem lett, mert olyan nehézségekbe ütközött, amiket még egy NT is nehezen vészel át. Azt gondolom, hogy amíg egy ASes férfinak a felesége képes ellátni a családot és a hátteret egyedül, addig egy ASes férfinak felfelé ível a pályája. A baj csak ott van, ha olyan nehézségekbe ütköznek, amikor már az ő segítségére is szükség van a hétköznapokban vagy nincs a háttérben feleség. Esetleg a nehézségek miatt elhagyja a feleség. Valami olyasmit szeretnék kihozni ebből, hogy egy ASes emberrel kötött házasság nem tud olyan igazi "jóban-rosszban" kapcsolat lenni, mert a "rosszban" esetén összeomlik a házasság. Szóval, találnak ők maguknak partnert, nem ezzel van a baj, hanem a tartóssággal. Tudjátok, amikor baj van és a bajban nem segít a társam, mert nem tudja felfogni sem, mit kéne segítenie, akkor hirtelen megérti a másik, hogy ez a kapcsolat egyoldalú. És én ezt látom más olyan kapcsolatban is, ahol az egyik fél ASes (és nem csak valami enyhén érintett, hanem papírral rendelkezik). Amíg minden rendben és az NT egyedül is győzi szusszal, addig az ASes társ a legjobb társ, aki létezik, hűséges, megbízható és valóban mindennél jobban tudja szeretni a párját. De ha az NT megtapasztalja, hogy baj esetén a párja nem tudja feltalálni magát és megérzi mellette a magányt, akkor onnantól nem kapcsolat többé. És ez csak addig működik, amíg nagyjából rendben mennek a dolgok. Vannak, akiknél ez egy életen át így sikerül és ők nagyon boldogok lehetnek!