Szép estét mindenkinek!
Nagyon szépen köszönöm a múltkori kérdéseimre a vàlaszt. Kèt éves bölcsis kisfiúrol volt szó, először jár bölcsibe, nehéz volt neki a beszoktatás is ,autizmus tüneteit véljük felfedezni,de még csak a megfigyelèseinket mondjuk el a szülőnek.Szèpen haladunk a kisfiúval,egyre felszabadultabb, jól érzi magát már kint az udvarban is, sőt öltözèsnèl sincs már nagy hiszti,csak kicsit nyöszörög,amikor öltöztetjük.
Viszont az,hogy ha valaki elkezd sírni,az továbbra is idegesíti és megy oda hozzá és ki akarja nyomni a szemét,lenyomni a földre vagy ellökni. De olyan is van mostmàr,hogy valaki szépen jàtszik és ő csak úgy odamegy és megszorítja az arcát,mint a nénik,mikor megfogják a gyerek pampuskáját,de ő ezt tiszta erővel,szinte csípja az arcát.
Nem tudjuk,hogy ennek például mi az oka,erre az utóbbira még ne jöttünk rá.
Azt nem tudjuk,hogy hogy lehet azt a tudtára adni,hogy ez rossz,amit csinál, fáj a másiknak és nem szabad. Már próbáltuk ilyenkor természetesen mondani,hogy nem szabad,ne.... Eltoltuk a kezèt és mondtuk,hogy nem szabad... Leteremtettük kicsit hangosabban, félreültettük. De én úgy látom,hogy ő ebből semmit nem ért. Hogy lehet ezt megèrtetni vele?
