Viola, sajnos senki sem tudja megmondani, merre fog tartani a gyereked pár év múlva, igaz, egy NT gyerekről sem tudjuk megmondani ezt. Az én fiam 5 éves lesz, mi 2.5 évesen kaptunk diagnózist. Én sokáig kételkedtem abban, hogy jó-e a diagnózis, de ma már nem igazán vonom kétségbe. Jöttek elő még olyan dolgok a kiskori dolgai mellé, amik egyértelműen az autizmus mellett szólnak.
Nálunk mondjuk a barátkozás (hiánya) a legnagyobb probléma, ez nem változott semmit egyelőre. Kerültek mellé kényszerek (ez nem volt jellemző még 2 éves kora körül), illetve a rugalmatlan gondolkodás és tevékenység is megvan. Kicsit olyan ez szerintem, hogy ahány auti, annyi féle. Például akikkel mi jártunk fejlesztésre, egyiknek sem a barátkozás volt a legfőbb gondja, élőben még ilyen autival nem is találkoztam, mint a fiam, hogy a kortársakkal semmit nem tud kezdeni. Szóval fura dolog ez az autizmus.
Egyébként mára megtanultam együtt élni a gondolattal, hogy a fiam auti, de amikor a diagnózist kaptuk, iszonyatos állapotban voltunk annak ellenére, hogy bennem már a gyerek 1 éves kora előtt felmerült, hogy esetleg az. Szóval leszel majd jobb passzban szerintem, csak az egy kis idő.
Munka: nálunk nem nagyon bírta a fiam a bölcsit, nem aludt el ott. Így el kellett hoznom alvás előtt. Nálunk ez szorosan összefügg azzal, hogy ennyire nehezen barátkozik. Szóval nem kizárt, hogy a Tiéd hosszabban tud intézményben lenni, ez személyiségtől függ szerintem.
