Sziasztok,
az én fiam négy-öt évesen volt "mélyponton", akkor szinte minden tünetet produkált, amit egy aspergeresnek produkálnia kell. (Előtte csak az volt egyértelmű, hogy mozgásfejlődésben megkésett.) Viszont azért nem vittük akkor szakemberhez, mert időről időre ugrásszerű fejlődésen ment keresztül, és voltak időszakok, amikor nem volt feltűnő problémája, pl. első osztályban kifejezetten jól érezte magát. Harmadik osztályban jöttek ki újra problémák, amikor már szabadabban voltak az iskolában, nem voltak úgy beosztva és kontrollálva, elveszítette a fonalat az osztálytársaival kapcsolatban, nem tudott játszani velük, teljesen depressziós lett. Ekkor vittük el az I-es klinikára, és megkapta a diagnózist. Azt hiszem, jobb lett volna előbb kezdeni a fejlesztést, bár jól fejleszthetőnek nevezik, akik látták őt. Úgyhogy én azon a véleményen vagyok, hogy érdemes elvinni; ha bizonytalan az ember, akkor is, mert a bizonytalan állapot nem jobb, mint egy papír, amivel tovább lehet lépni.
Egy kérdésem is volna azokhoz, akik ismerik a Cseperedőt: mi most magánfejlesztőhöz visszük a fiamat, aki ősztől nem biztos, hogy tudja vállalni. A Cseperedőnél várólistán vagyunk, azt mondták, minimum egy év. Szerintetek mivel lehet rájuk hatni, hogy gyorsabban felvegyék? Mivel már 9,5 éves a fiam, nem szívesen várnék egy évet (az EMÚ-nál még többet mondtak és nem is voltak kedvesek a telefonban, ráadásul tudom, hogy most a költözés miatt kisebb gondjuk is nagyobb, mint hogy új gyerekkel foglalkozzanak). Vagy ha az ember nem akar várni, akkor csak a magánszemély a megoldás? Árban úgy tűnik, nem jelent különbséget.