Egyetértek Zorkával a keresztmetszetre vonatkozóan.
Csino, mondjuk tény, hogy sok értelme nincs cizellálni a kódot.
Köszi, már sokkal jobban van. Ma evett már rendesen, még nem élénk, de már nem néz ki aggasztóan. A kórházat jól viselte, de ennek az az oka, hogy már voltunk egy párszor, úgyhogy jól ismeri a terepet.

Hoztuk a szokásos 2 éjszakás tartózkodást...

Szerencsére teljesen jól viselkedett, semmi gond ilyen téren nem volt.
De rájöttem, hogy miért fáradtam el ennyire. Azért, mert állandóan készenlétben kellett lenni. Egy percre sem hagytam magára (csak mikor aludt), mert ha esetleg kérdeznek tőle valamit, akkor szinte biztosan nem érti (szokatlan helyzetben még rosszabb a beszédértése, mint amúgy), de ha esetleg válaszol, abból tuti senki semmit nem ért. El nem tudom képzelni, hogy a suliban hogy boldogul. Mondjuk ott már megszokták, de hogy eleinte mi lehetett...
Nembiztos,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Nálunk már a kezdetektől látszott. Nulla szemkontaktus pár hónapos kortól (előtte azért akadt), speciális játéktevékenység (pengetés, pörgetés), nem lehetett letenni, ahogy leraktuk, nyafogott. A gőgicsélés egész későn indult, nem kezdett el rágni, nem fogadta el a poharat kb. 3 éves koráig. A homoktól undorodott, nem lehetett letenni a homokozóba kicsi baba korában. Totál nem érdekelték a kortársak. A kacagása már egész apró korától nagyon jellegzetesen autisan túláradóan vidám. (Egyébként szerintem ez irtó cuki.

) Aztán ahogy elkezdett beszélni nagy nehezen, akkor jött a nyelvi kreatívkodás.

Viszont sem spasztikus, sem hipotón nem volt. A védőnő nemhogy tesztet nem csinált, de mikor mondtam neki, hogy szerintem auti, akkor megpróbált lebeszélni. Aztán az akkori gyerekorvosunk is. (Jóindulatból, hogy a későbbiekben felvegye logopédiai suli, mert azt tudták, hogy az autik iskolai ellátása megoldatlan.)