Szilgyo:
Talán a fórumozók között mi küzdünk még hasonló problémákkal . A fiunk 7 éves, nagyon jól beszélő auti, aki egy rendkívül kedves aranyos srác, viszont sokszor, ha valami nem az elképzelései szerint alakul, akkor elég kemény dühkitörései vannak. Az eset komolyságától függetlenül csapkod minket, esetleg elmond mindenféle 'gonosz, szemét dög'-nek, megállapítja, hogy csak rosszat akarunk neki, többször akart már elköltözni (el is kezdte összepakolni a cuccait:) .
Nálunk is van napirend, próbálkoztunk motivációs technikákkal, pontgyűjtögetéssel, szempontkártyákkal (napirend mellé kiraktunk egy-két 'dolgot', amire figyelnie kellett, hogy ne csinálja - pl. hisztizés áthúzva, csapkodás áthúzva, csúnya beszéd áthúzva)
Az az érdekes, hogy periodikusan mindegyik működött, viszont egyik sem bizonyult állandó megoldásnak, még ma is küzdünk ezzel a dologgal, bár a merevségei szerencsére sokat enyhültek ,leginkább a nonszensz dolgok terén. A számára kellemetlen tevékenységekre - fejlesztő feladatok, torna,ilyesmi- sokszor elég nehéz rábeszélni, vagy ha el is kezdi, a közben jön rá,hogy kibírhatatlanul unalmas, és hagyjuk abba.
A napirenddel is elég ellentmondásos a viszonya, sokszor zavarja, hogy túl kötöttek a dolgok, egyik-másik számára kellemetlenebb tevékenységet jelző kártyát próbált eltüntetni (volt amelyiket a kanapé alatt találtuk meg betömködve), viszont minden este szeretné, hogy összefoglaljuk ,másnap milyen dolgokat fog csinálni, csak úgy tud nyugodtan elaludni.
Még talán a pontrendszer volt a leghatékonyabb: ha ügyesen hajtott végre számára kevésbé vonzó tevékenységet, vagy jól viselkedett az óvodában, akkor kapott (kap) érte piros pontokat, amiket összegyűjtve beválhat valamire (hétvégi program, valamilyen édesség, amiért nagyon rajong, stb.) Viszont van, hogy ez se tüzeli fel, mert úgy véli, hogy előbb utóbb úgyis részesülhet ezekből a javakból

, ha meg nem így alakul, akkor kiborul...
Summa summárum, az is kétséges, hogy létezik egyáltalán olyan megoldás, amivel abszolút problémamentessé lehet tenni a mindennapokat; csak annyit tehetünk, hogy minél több ilyen motivációs technikát próbálunk ki..
A büntetésről nem írok, mert az a fiamnál teljesen ez teljesen hatástalan, ha megbüntetjük,vagy kiabálunk rá, akkor olyan szinten felháborodik és kiborul, hogy alig lehet lenyugtatni.. sokszor nem is feltétlenül érti, hogy egyáltalán milyen kivetnivalót találunk a viselkedésében..
Ami szerencsés, hogy igazából óvodában,fejlesztésen megembereli magát, és maximálisan betartja a szabályokat (azt állítja, hogy fél ,hogy kidobják az óvodából, ha nem jól viselkedik:), és csak minket tisztel meg ezzel a viselkedéssel..
A fejlesztők szerint ez természetes, hogy velünk szemben többet enged meg magának,csak győzzük idegekkel.