Téma: Te hogyan vetted észre?

Szia Flora,

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
A lanyom 3 evesen jol beszelt ugyan, de csak a sajat kis dolgait magyarazta, nem kerdezett, vagy csak az epp aktualis kedvenc temairol, rengeteget ismetelgetett, mindig szaladgalt, ugralt, mindenhova felmaszott. Persze ezek merhetetlenul sokat javultak/eltuntek azota . A fiam pl szepen, kitartoan jatszik, rendeltetesszeruen hasznalja a jatekokat, a lanyomnal ez nem igy volt 3 evesen. De a topik elejen sokan irtunk, pont ezekrol a dolgokrol, tenyleg hasznos lenne elolvasnod.
De az, amit irsz, hogy mutat, hogy "erez" teged, hogy megy a novere utan, es szeretne kapcsolodni hozza, azok nagyon jo jelek! Egyutt jatszani szerintem 2-2,5 eves kor elott nem tud egy gyerek sem. Lehet, hogy egy lassabban fejlodo tipus, turelem, jatssz vele sokat, ha lehet mar, akkor olvass neki, stb, ilyenkor ez rengeteget szamit! Es talan jobban is latod, ha jatszotok, es csak ra figyelsz, hogy milyen szinten van, mivel jatszik szivesen, mi erdekli, stb...ezek is segitenek tisztabban latni.
Vizsgalatokra/tornara vitted mar, mast nem tudsz tenni ezeken kivul szerintem.

Köszönöm szépen a kedves válaszokat!

Elolvastam szinte az egész topicot már, kezdek bedilizni... A lányomnál soha semmi ilyen félelmem nem volt, bár ő is késő kezdett járni, szinte napra pontosan Mikivel egyező időben, de ő már sokkal előbb gagyogott, be nem állt a szája, azóta sem, teszem hozzá. De visszanézve az ő videóit, összehasonlítva Miki mostani helyzetével hááát, ég és föld... Rózi lányom sokkal kifejezőbb volt, sokkal érthetőbben mutatott, Miki mintha az egész tenyerével mutatna. Rózitól megkérdeztük egy 10 képet ábrázoló rajzon, hogy hol a virág, hogy a mú tehén és megmutatta. Mikitől ugyanezt akkor sem tudom elérni, ha két képet tartok elé, egy macit és egy babát, akkor sem mutatja meg, melyik a maci és melyik a baba. De ha kérdezem, hogy hol vannak, odamegy és megmutatja őket, megfogja a babát és felemeli, vagy elkezdi nézegetni. Játszani mostanában nem nagyon játszik semmivel, kb két hete tanult meg járni és csak megy esik megy esik szinte egész nap. De nem tudom, hogy céltalanul-e? Pl tegnap volt a kezében egy lufi, mondtam neki, hogy Miki dobd el a lufit és akkor kb 20 percig azt csinálta, hogy mászkált és dobálta a lufit és kacagott, meg rám-rám nézett közben. Nagyon szereti a burokéfújót. Az is úgy van, hogy én előveszem és akkor ő megérinti majd rám néz, és ö ö hangok kíséretében kéri, hogy fújjak neki. Nem tudom, hogy ez "elég-e"? Úgy érzem már magam, mint egy egész napos fejlesztő tanár és nem mint az Anyukája (( és ez talán a legrosszabb. És iszonyatosan szégyenlem magam ezért.

Szia Flóra!
Amiket leírsz a kisfiadról, nem tűnnek úgy, ami miatt annyira aggódnod kellene. Sok autisztikus tünet jellemző a pasikra pusztán azért, mert pasik. A kispasikra is. De attól még, mert vannak autisztikus tünetei egy kisgyereknek, főleg ennyire kicsinek, egyáltalán nem jelenti, hogy autista lenne. Lehet, valószínűleg nem tudod kizárni, de amiket leírsz, azok komoly aggodalomra akkor sem adnak okot. A fiad kommunikál, ez nagyon fontos dolog. A fiad érti, amit mondasz, ez nagyon fontos. A fiad mutat, mégha tenyérrel is (ez nem számít, a lényeg, hogy mutat). Ebben a korban ezek fontos dolgok, amik jó jelek. Pont, hogy nem rosszak. A lányok nagyon mások, korábban, kifejezőbben tudnak kommunikálni. De gondolj bele, hogy ez életünk végéig így lesz, a nők ebben általában jobbak, ez velünk született tulajdonság. A pasik meg jobban átlátják a rendszereket. Egy 17 hós fiú és egy 17 hós lány között óriási különbségek lehetnek és szoktak is lenni. De még két 17 hós fiú között is. A leírásod nekem nem tűnik alarm jeleknek, és késve aztán semmivel sincs. Többen is jöttek ide, ilyen másfél év alatti gyerekkel, hogy nem beszél, nem használ rendes szavakat. De én nem értem, miért kéne neki? Pláne egy fiúnak? 2 éves korig abszolút tök rendben van, ha meg sem szólal, csak gagyog max. És ha 3 éves koráig nem beszél, még az sem biztos, hogy baj. A fiúk többsége nem használ értelmes szavakat 2 éves kora előtt. Az nt-k sem. Akik igen, azok másképp fejlődnek, az is egészséges, és az is, ha nem beszél ilyenkor. A fejlesztők nyomják ezt, mi is megkaptuk a 21 hós fiamnál, hogy retardált, mert nem beszélt. A második fiamat már el sem vittem sehová, ő 26 hósan kezdett el értelmes szavakat mondani és teljesen NT. De úgy nyomasztott, amit a fejlesztők mondtak anno, hogy dehogynem a 18 hósnak beszélnie kell. Elolvastam rengeteg szakirodalmat és soha nem találtam ilyet, soha! Ellenben azt elég sok szakember leírta, hogy 3 éves korig normális, ha nem beszél értelmes szavakban egy fiúgyerek.

Köszönöm szépen, nagyon aranyosak a biztató szavaid!!! Nem is a nem beszél dolog aggaszt, lányom sem beszélt még ekkor, ő is olyan két évesen kezdte, csak jobban gagyogott. Ami furcsa nekem, azok a következők: teljesen rá van tapadva a hajakra, imádja fogdosni, nézegetni, kócolni, előfordul, hogy nem figyel a nevére, ha valamibe nagyon belemerül. Nem mindig kér segítséget, ha akar valamit, egy hete bejött nála egy furcsa, ordító sírás, ami nagyon aggasztó, elkezd sírni valamiért, beüti magát, vagy csak a lányom nem enged neki valamit és pár másodperc múlva átmegy ordításba. Megnyugtatható belőle elég gyorsan, de akkor is rémisztő, ilyet eddig nem csinált. Jelenleg nem nagyon játszik semmivel, csak megy és megy. Még nem tudott járni, de már páros lábbal ugrált az "ugráljunk, mint a verebek" mondókára a kiságy rácsába kapaszkodva. Ezt azóta is csinálja és fülig ér a szája közben. Autókat tologatni még nem nagyon tud, könyveket lapozgat és mutogat benne, de összevissza, nem a képre mutat. labdát dobál, építőkockával nem épít csak rombol ha mi építünk neki. Viszont pl semmilyen rendszert nem csinál (nem épít magas tornyot, nem párosít, nem formabedobózik, nem rakja sora a kisautókat, stb). Az az egy vigasztal, hogy bármi is van vele, nagyon korán került fejlesztésre.

Flóra, amiket leírsz, azok nem zárják ki az autizmust, de meg sem erősítik. Egyszerűen nem lehet ezt ennyi idős korban tudni. Amiket leírsz, azok lehetnek a teljesen átlagos fejlődés jelei is. Ő egy fiú, a fiúknak sok ilyen letapadásuk van (pl megszállott hajrajongó), ez is teljesen normális. És vannak dolgok, amik azért mégis arra utalnak, hogy nem autizmusból erednek ezek, mert pl könnyen meg tudod nyugtatni, mutogat, érdeklődik, normál ütemben fejlődik. Hogy miért nem formabedobózik? Nem tudom, az én NT-m sem csinálta. De az autim rogyásig formabedobózott. És még kicsi is. Ha 2.5 évesen sem dob be semmilyen formát és nem rendez semmit sorba, amikor kéred, az mondjuk már probléma lehet, de ezek egyáltalán nem autizmusra utaló jelek. (és nem is autizmust kizáró okok, egyszerűen függetlenek önmagukban nézve az autizmustól)
Valahogy próbálj meg másra koncentrálni, elfogadni, hogy majd 1.5 év múlva már többet fogsz tudni. Ugyanis, ha érintett is a fiad, nem lehet nagyon súlyosan érintett. A leírásaid alapján nekem az a megérzésem, hogy ezek a dolgai nem autizmusból erednek. Ettől függetlenül lehet autista, de szerintem ebben az esetben nem ezek a jelek utalnak rá. Ne foglalkozz ezzel, ne hasonlítsd a nővéréhez, ami nehéz, de főleg, ha különböző neműek, még inkább fontos, hogy ne hasonlítsd.

A többiek már mindent leírtak, én csak a kérdésedre válaszolok:
Mikor a legkisebb gyerekem született, akkor volt a nagy négy éves, ő akkor kapott diagnózist. Így érthető, hogy a kicsit első naptól árgus szemekkel néztük. Naná, hogy ő kezdett el beszélni a legkésőbb, két éves koráig szerintem még szavakat sem mondott. Pár hónaposan már fülészetre vittük, mert semmilyen zajra nem reagált. Mondták, hogy hall, csak nem érdekli. Ő is nagyon sokszor beszél velem a mai napig úgy, hogy nem néz a szemembe. Kicsit aggódtam.
De most négy éves, nincs vele semmi gond, semmi érintettség az autizmusban. Egy végtelenül nt kisfiú.

Köszönöm szépen! Ez a legnehezebb: várni. És majd meglátjuk mi lesz. Abba kapaszkodom, hogy a szakemberek sem találtak autizmusra utaló jeleket, pedig folyamatosan felügyelet alatt van szegénykém. Ők inkább megkésettségről beszélnek. Az Anyósom meg állítja, hogy a férjem is ilyen nagyon nyugodt, elvanmagában baba és kisgyerek volt. Még egyszer köszönöm a válaszokat.

Kedves Flóra,

valahol azt olvastam, hogy abban a családban, ahol van autista, lehetnek a többi családtagnak is autista vonásai anélkül, hogy érintettek lennének. Hiába, a génállomány...

Ami pedig a kérdésedet illeti (megpróbálok emlékezni):Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kedves Frézia!

Köszönöm a válaszod! Igen, én is tudom, hogy gének sok mindenre hatással lehetnek, nekem unokatesóm autista, Olaszországban élnek, apukám húga az anyukája és egy olasz férfi az apuka. Az ottani kis falvakban viszonylag elég magas az autizmussal élő gyermekek száma sajnos, és erre még nem találtak magyarázatot. Illetve náluk az is kiderült, hogy férj családjában volt egy "bolond" nagybácsi. 50 éve még bolond, ma már valószínűleg más diagnózist kapna.
Az unokatesóm nagyon súlyosan érintett sajnos, nem beszél, dührohamai vannak, ugrál szinte egész nap, fülét fogja, ha valami zavarja (ma amikor reggel bementem a fiamhoz, úgy léptem át a küszöböt, hogy nincs semmi baja, nem lehet semmi baja erre ott feküdt az ágyában mindkét fülére a tenyerét szorítva ((( ) , harapja a kezét, ha valami nem a megszokott mederben történik, akkor szinte kezelhetetlen. Én ezt az autizmust ismerem és ettől rettegek...

Sziasztok,

Elég sokat böngésztem mostanság a fórumot, és gondoltam írok pár sort kislányunkról hogy mi a véleményetek. Még nem kaptunk pontos diagnózist, de a korai fejlesztőtől már van egy vizsgálati véleményünk, és ezt küldik is tovább a (TKVSzRB).

Zs. most 22 hónapos. Jó kedélyű kislány, nagyon eleven, gyakorlatilag meg sem áll. Hogy az energiát honnan szedi azt nem tudom, mert alig eszik. Egyszer a doki előtt viccelődtem is hogy fényen él a gyerek, de nem ajánlom senkinek, mert sokat kellett utána magyarázkodnom.

A mozgása jó, nagyon gyorsan tanult meg járni, kúszási időszak rövid volt, amit már tünetként emlegettek. Kiskorában nagyon sírós volt, szemkontaktus alig volt, és ma is csak pár másodperces. Habár mostanság ha messzebb van akkor mintha megnézné hol vagyok, de lehet hogy csak beképzelem magamnak, és csak azt konstatálja hogy rajtam van-e még a szemüveg. Az az egyik kedvence. Gyakran csak úgy odafekszek hozzá, és ahogy nézi a szemüveget olyan mintha a szemembe nézne, és ez boldoggá tesz, aztán persze lecsavarja az arcomról az okulárét és a fejére helyezi (szigorúan mindíg fejjel lefelé)

Kommunikálni csak kézhúzással tud, rámutatást mostanság egyre gyakrabban használja, de ez is szerintem csak egy beképzelt dolog, szeretném ha jobban mutogatna. Csak pépeset eszik, és ha darabosat próbálunk csempészni neki akkor egyszerűen nem eszik tovább. Habár olvastam hogy egyes picik még a kenyérmorzsát sem bírják, Zs. megeszi a nutellás kenyeret, sőt néha még a hélyát is a kenyérnek. Persze szigorúan rajzfilm előtt, asztalnál csak leves, levestészta, és a kedvenc, a naturjoghurt csúszik, na meg egy pár 4 hónaposoknak való bébiétel. Néha úgy érzem mintha a dolgok állagától undorodna, valahogy amit rágni kell az nem megy. Nem beszél, illetve azt mondja hogy anya, meg nem, de ezeket is egybefűzi, és egymás után pakolja tagolatlanul. Na meg persze a saját kis halandzsanyelve, amit viszont elég szépen még hangsúlyokkal is megtoldva darál. Nincs hangutánzás, de pl azt is egy hónapja elkezdte hogy mikor eszünk mondja hogy ááá, és a lift hangját is szépen leutánozza. Szerintem nem echolál. Amúgy felismer minket, de idegenekhez is odamegy/bújik. Nem követi a tekintetünket, és ha megmutatunk neki valamit akkor az esetek többségében le se bagózza. Nevére alig hallgat, gyakran bambul. TV függő. Néha játszik szerepjátékot, etet és itat is minket, meg pár plüssállatot, de ezt is csak leutánozza miután mi csináltuk. Utánozni viszont jól tud, felmos, felsöpör, segít a teregetésben, ha kiönt valamit akkor azt is feltörli persze ahogy egy 22 hónapos gyerektől az a legjobban telik. Amit mondanak neki szerintem érti, a tiltást is, de ha neki úgy tetszik akkor figyelmen kívül hagyja, és szerintem rájött hogyha nem is reagál semmit akkor leszállunk róla egy idő mulva. Zajokra nem túlérzékeny, ha egyszer látta hogy mi adja ki azt a hangot, utána már a fáradtságot sem veszi hogy kijöjjön a TV elől hogy megnézze mi az. Jól alszik délután és este is, de gyakran ébred sírva, főleg délután.

Egy hete azt csinálja ha valamit megtiltunk neki hogy a szokásos sírás mellé üti is a fejét. Hát mi még nem ütöttük, úgyhogy nem tudom hogy honnan veszi, de most úgy döntöttünk hogy nem reagálunk rá, nehogy berögzüljön neki hogy ezzel zsarolhat. Amúgy ha nagyon kiborul akkor ritkán a fejét a földbe is üti, eddig csak otthon csinálta ezt, igyekszünk ilyenkor is hidegvérünket megőrizni, de elég szomorú látvány.

Nem mondanám rugalmatlannak, habár van egy napirendünk amit a bölcsis napirend mintájár alakítottunk ki otthon, nem mondanám hogy sok rituálénk lenne, kivéve az esti fürdetés, de ez mindennapi. Viszont ha nem tetszik valami az nagyon nem tetszik, és azonnal ordít. Nem nyűglődik, vagy panaszkodik, torkaszakadtából ordít. A téli ruhadarabokhoz szerintem elég gyorsan, egy hét alatt hozzászoktattuk, de pl a csizmát ki kellett cserélni a boltban egy puha szárúra, mert aminél kicsit merevebb volt a felső rész azt nem lehetett ráadni, mondjuk lehet hogy tényleg annyira zavarta hogy a bokáját nem tudja annyira mozgatni.

Egy hónapja már nem kapja be a játékokat, idáig ez volt a játék számára. Az egyszerűbb játékokkal rendeltetésszerűen tud játszani ha egyszer megmutatod neki, pl épít tornyot kockából, ha előbb te is építesz egyet. Nem mutat meg dolgokat, nem kér segítséget, ha valami nem megy akkor ordít.

Amúgy más gyerekekkel jól kijön, igazából a korában még nem is nagyon kell közösen játszaniuk, de ő szereti megvizslatni a többieket és érdeklődik irántuk. Ezért is adtuk családi napközibe, Szeptemberben kezdte, de úgy érzem hogy többet volt otthon mint a bölcsiben. A bölcsi kezdeményezésére vittük amúgy a korai fejlesztő központba (egy hónap ott töltött idő után javasolták, és átküldtek nekem 20 linket az autizmusról). Nekünk első gyerek, a szélesebb családban is első unoka, nem jelzett hasonlót eddig senki, Zs.-ről eddig azt gondoltuk hogy egy örökmozgó akaratos kis rosszcsont, aki megy a feje után.

Orvosi vélemény: Minőségi eltérések észlelhetők a kommunikáció és szociális interakció terén BNO: F94.9

Egyéni gyógypedagógiai fejlesztést és tanácsadást kapunk (már 3 alkalmon túl vagyunk) és elkezdjük február elején a TSMT terápiát is.

Elnézést a hosszú leírásért, valahogy jól esik ezt megosztani, nem igazán beszélünk róla, és párom pedig megkésett fejlődésként kezeli, én meg megtartom magamnak mert nem akarom hogy mindkettőnk azt gondolja hogy valami nem stimmel.

Szia Kero_b!

Nem kértél tanácsot, de ezek nagyon lényegesek, úgyhogy azért leírom:
- Neked már világos, de a kezdőknek a figyelmét felhívnám rá, hogy a pszichológusnál-pszichiáternél NE viccelődjetek, humorizáljatok, mert mindent komolyan vesznek és felírnak!
- Kaja: Ha nagyon keveset eszik, akkor a pépesből próbáld meg szélesíteni a spektrumot és próbálni kell folyamatosan kóstoltatni, ha hagyja. De ne erőltesd egyelőre!
- Üti magát: Ő még nincs azon a szinten értelmileg, hogy tudná, hogy ez hatással van bárkire. Le kell állítani, amennyire lehet, akadályozzátok meg. Nem szabad figyelmen kívül hagyni!
- Megtiltás: Inkább próbáljátok a figyelmét másra átterelni, mert nagyon letapad annál, amit szeretne, ez pedig annyira frusztrálja, hogy még üti is magát. Ez nagyon rossz lehet, ha eltereled a figyelmét, talán nem fogja magát ütni. Később, ha nagyobb lesz, lesznek más technikák is.

Kedves Flóra, "ilyen családi háttérrel" én is aggódnék, ha bizonyos ismert viselkedésmintákat fedeznék fel a gyerekemnél és éberen figyelnék. De még ha autizmusról is van szó, az annyira más minden érintettnél, ráadásul ma már jobbak a fejlesztési lehetöségek. De a legjobb, ha egyelöre még kivársz, hiszen még böven lehet, hogy nem fog az esetekben diagnózis születni és az aggodalmaidat örökre félre teheted.

Kedves Kero_b,
épp nemrég írtam, az én türelmem akkor ért véget, mikor a fiam a fejét kezdte ütni. Csak Szanyát tudom támogatni: sok rossz, hisztis helyzetböl csak figyelemeltereléssel tudtunk kijönni, mikor a gyerek kettö éves volt. Teljesen más pályára kellett rakni a kicsit, szidásnak, büntetésnek, magyarázatnak semmi eredménye nem volt. Viszont jó, hogy már szakértök kezeiben vagytok.
És nyugodtan írjál hosszúakat, én is így kezdtem.

Kedves Szanya, Frézia,

Köszönöm a válaszokat. Valóban nincs közte kifejezett kérdés amit írtam, őszintén szólva nem is tudom mit kérdezzek. Kicsit sodródok most. Sok dolog kavarog bennem, de leginkább az foglalkoztat hogy mi van Zs.-vel. Mire számíthatunk a bizottságtól, lesz-e diagnózis, és ha igen milyen szintű (1-3-as skálán). Vagy mekkora Zs. értelmi fogyatékossága, de persze ezekre úgysem lehet ezek alapján mondani bármit….és tudom hogy nem is kéne ezzel foglalkoznom, mert Zs. ettől még Zs., és arra kellene koncentrálnom hogy minden sínen maradjon és megkapja a fejlesztést amire most szüksége van.

Azt hogy a fejét a földbe veri azt általában próbáljuk kezelni, kialakult mantrája vagy olyan téma ami kizökkentené ebből nincs, de igyekszünk nem hagyni. Szerencsére ezek igen ritkán fordulnak elő. Viszont a másik, hogy ad magának egy kis taslit a fejére az egyre gyakoribb. Pl elkezd játszani a kukával, azt mondjuk neki hogy ne játsszon vele, elfogadja, megy keres mást, csak miközben ezt teszi ad magának egy kis kokszit. Ez esetekbe majd akkor megpróbáljuk a tiltás helyett a figyelmét elterelni, valószínűleg az célravezetőbb, és magát sem fogja büntetni.

Bevallom pont ezek a szituációk azok ahol azt se tudom mihez kezdjek, mert a konduktor azt javasolja hogy ne reagáljunk rá mert az berögzül és ezzel fog később minket “zsarolni” vagy ezt fogja használn mint eszköz hogy elérje majd a célját, és most pedig pont az ellenkezőjét javasoljátok. Öszintén szólva jobban hajlok arra hogy a tanácsaitokat kövessem, hiszen ti ezt átéltétek, csak nehéz kiigazódni a sok információn amik gyakran egymásnak ellentmondanak.

Azt gondoltam hogy fontos a szabályrendszer, mit szabad, mit nem, hogy jobban ki tudjon igazodni, de ezt figyelem eltereléssel egyáltalán ki lehet alakítani?

Konduktor? A konduktor az autizmushoz nem ért. (Kivéve pl. az egyik autizmusról szóló blog szerzőjét, aki konduktor és 2 auti gyereke van.)

Ilyen pici gyereknél nem tudsz szabályokat megtanítani, ill. csak nagyon egyszerűeket, azokat is nehezen. A szabályok tanításánál a kicsiknél is fontos -és ez még csak nem is autispec. dolog, hanem általános pszichológiai alapvetés-, hogy a tiltott viselkedés helyett adj neki egy másikat, amit tehet. (Az asztalt nem tolhatod odébb, de tologathatod a babakocsidat. Ne a kukával játssz, hanem ezzel a fazékkal/dobozzal.)

Miért mentek a szakértőihez? Gyermekpszichiáter látta már?

Ilyen kicsi gyereknél még auti diagnózist is nehezen adnak, a súlyosságra nézve meg egyáltalán nem szoktak mondani semmit. Az enyém 7 éves és még sehol nem hangzott el erre nézve semmi, ill. ha mégis az inkább túl optimista jellegű volt. (Ez a többieknek szól inkább: Bár ugye a legutóbbi felháborító vizsgálatkor, ami 3/2-es szakértőiben volt, ott megengedtek maguknak egy hellyel-közzel erre vonatkozó megjegyzést, amit persze megemlítettem a fellebbezésben.) Az autiknál nagyon sok múlik a fejlesztésen (na nem a heti 1 óra gyógyped. fejlesztésre gondolok, hanem a 24 órásra), felesleges súlyosságot számolgatni egy bölcsis korúnál.

csak olvasok,és megakadt a szemem ezen a fej verésen-persze az ember árgus szemekkel figyeli a kicsit,ha van egy érintett nagy...
nagyon más a két gyerek-a kicsi még csak 15hós,és persze nem tetszik nekem se ha ilyesmit csinál:fekszik a földön és a fejét a földbe ütögeti.áll az ajtónál,és a fejét az ajtófélfába veregeti.a hátamon van(hordozóban) és a fejét veri a hátamba.
a másik ami nálunk még aggasztó-már nem olyan szempontból,hogy érintett lesz-e vagy sem,hanem csak hogy nem tudunk mit kezdeni vele,olyan kicsi még-hogy harap.minket.akkor is ha szeretne valamit ,pl azt hogy útban van valaki neki,nem fér el mellette,akkor beleharap.de akkor is,amikor látszólag nincs oka rá-illetve mi nem tudjuk miért teszi...rossz,mert ha már közeledik,akkor is elhúzódunk,mert félünk hogy harapni akar,és nem mindig akar,vannak ritka esetek,mikor nem-és ilyenkor ő meg nem érti,miért menekülünk,miért megyünk arrébb.főleg a tesót értem itt alatta-ő menekül,meg még mielőtt a kicsi támadna,megelőzi és támad ő.mert nem érti,hogy neki miért szabad.persze hiába mondjuk,hogy neki se szabad,csak még kicsi,nem érti...
nyilván jó esetben az a helyzet,hogy a kicsi még másképp nem tudja kifejezni amit szeretne,és ezért csinálja,csak attól még nem lesz könnyebb,nem tudjuk megoldani a helyzetet,csak várunk...
csak a tesó szempontjából nehéz,mert gyakori,és persze ő visszacsap,visszaharap a kicsinek,és már az egész napunk erről szól sokszor,hogy kakaskodnak...
no,hosszú lettem,de foglalkoztat ez-hogy mit kezdjek vele,és most megláttam,hogy itt is hasonló a téma...

Gyermekpsziháter még nem látta, a korai fejlesztőnél végzett felmérést gyermekorvos/gyermekneurológus, gyógypedagógus, és szomatopedagógus végezte, mindezt kb 2 óra alatt. Ugyanitt mondták hogy továbbítják Zs. anyagát a bizottság felé. Úgy tűnt hogy ez a standard eljárás, mert erre még formanyomtatványuk is volt hogy hozzájárulunk. Mi hozzájárultunk.

Szerintem olvasd el a az először vagyok itt menüben lévő linkeket, különös tekintettel a Diagnózis előtt cikkre (az alapinfókban van, ha inkább ott kattintanál rá).

Mármint nem a linkeket kell olvasgatni , hanem a cikkeket, amiket belinkeltem.

Sziasztok!

Köszönöm Frézia, kicsit meg is nyugtat, meg nem is, amit írtál, de nem tudok mit csinálni. Kivárok. Mondjuk ilyen fejet földbe ütögetés nálunk is előfordul, ha a tesó kiabál vele és nem enged neki valamit, akkor szokta de én ezt nem éreztem aggasztónak, a lányom is csinálta kicsinek, azt olvastam, hogy ez egy inger-viszony és akkor van bajra utaló jel. ha a kicsi annyira beüti a fejét, hogy már fájdalmat okoz magának és ennek ellenére nem hagyja abba. Mert ha "csak" kicsit ütögeti és mondjuk nem tantra-szerűen 20x egymás után, hanem egyszer kétszer, akkor nincs gond, próbálgatja, hogy mennyit bír a kis teste, de ha már ezzel magának fájdalmat okoz és tovább folytatja, vagy többször egymás után 20-30x csinálja egyszerre, akkor lehet tüneti jellegűnek venni a dolgot.