Szia Szzsuzsa62!
Az én nagyobbik fiam is Aspergeres, most töltötte a 14-et.
Tényleg nehezebb a kamaszkor, bár a dühöngés, csapkodás végigkísérte eddig is az életünket. Ugyanakkor én azt tapasztalom, hogy ez elsősorban itthon jellemző, mintha itthon elengedné magát és ránk zúdítja minden vélt és valós sérelmét. Iskolából nem hallottam panaszt.
Persze rossz ezt az egészet folyamatosan megélni, de azt hiszem hogy a türelem és a higgadtság, ami segít/het elsősorban. Meg a kötélidegek.
Meg jó volna néha nekünk szülőknek is kicsit fellélegezni, kikapcsolni, hogy bírjuk az újabb "rohamokat".
Szívesen "beszélgetek" veled, ha esetleg vannak konkrét problémák/ kérdések is, sok könyvet olvastam a témában és a férjem is érintett, bár papírja nincs róla...
Az egyik könyvben találtam a kedvenc mondatomat erről:
"Ha megismertél egy aspergerest, EGY aspergerest ismertél meg."
Sok a hasonlóság, de nincs általános recept, kinek mi a jó, annyi mindenben különböznek is.
Kitartást, sok erőt kívánok neked így ismeretlenül is.