Süni: kérlek, nehogy elkapd a folyosón és ilyen szuper ötleteket ültess a fejébe!

Már annak örülök, hogy letett arról, hogy vákuumos cipőben mászkáljon a plafonon, ez a terve fél évig napirenden volt.
Szanya: van ízlése.
Mai nap: ma nagyon szuperül játszott a játszótéren, hintáztatott egy babát annak a lánytestvérével, részt vett fogócskában, űrhajós hintázásban, nagyon jól érezte magát. És amire a legbüszkébb vagyok:
Egy kis másfél éves üldögélt mellette, mikor ő homokgödröt ásott, és láttam, hogy zavarja. Kicsit hangoskodott neki, később meg láttam, hogy a lapátot furán a baba feje felé viszi, meg úgy tekereg mellette. (nem bántotta, csak jelezte, hogy akár tudná is). Mondom, finoman, vigyázz a babára. Erre felpattan, odaugrik egy anyuka elé, és elkezdi mondani, hogy a Viktor szórja a homokot az ő gödrébe... közbeszólt egy anyuka, hogy az az ő babája. Akkor elépattan, és kezdi előlről, hogy a Viktor szórja a homokot, és az ő szemébe is ment (nem igaz), és amúgy is nem jó hogy ott van. Anyuka néz rám. Hát, mondom L. ügyesen elmondtad, akkor most ülj vissza, nem baj, hogy ott a Viktor, majd óvatosan homokozik. Anyuka közölte, hogy amúgy Bálint a gyerek. (Nem tudom, nem ismerem őket, biztos volt ott egy Viktor nevű is valahol.

) És arrébb vitte a babát. Nem volt mérges, de meglepődtek, az tuti.
Én meg olyan büszke voltam L-ra, gyorsan elmondtam neki megint, hogy milyen ügyesen megoldotta a helyzetet.

És annyira ügyes volt, akart hozatni vizet, mondtam ott egy vödör, hozzon abban. De hogy az kié. Mondom nem tudom, kérdezd meg hangosan. Erre jön vissza, hogy nem hozhatja el. (épp ez a Bálintos anyuka mondta, hogy sajnos pont mennek haza). De hogy szépen megkérdezte, és tényleg nem hozta el, mert hogy már nem maradt rá idő.
Ma szuper délutánunk volt.

(A fejlesztéses kirohanását meg nem írom le, akkor éhes volt, és nem is ide tartozik. Örüljünk a jónak.

)