Autizmus mindennapok

Miért okoz korai halált a szobanövény lét? :blink:

Igen.
Ha nincs közösségben és csak a négyfal van , nincs értelmes elfoglaltsága aminek van produktuma is .
A Tanáraim mesélték , hogy akkor kezdődik az igazi gond ha vége a sulinak és nincs munkahely a fiatal felnőttnek.
Lassan leépülnek .

Mikor Lakó otthont látogattunk beszéltünk egy 24 éves auti lánnyal.Ő azt mesélte , nagyon rossz volt amig otthon élt csak az anyukájával , egésznap az ablakon bámult ki .Itt az otthonban , vannak programok , kirándulnak sétálnak.Volt egy auti fiú aki kijárt dolgozni , Őt mindig várják , hogy mesélje el egy napját mikor haza jön.
Minden ünnepet megtartottak a szülőkkel közösen .Sőt még a szülők szülinapját is , az egész egy nagy család vólt.
Minden auti spec. vizuálisan megsegítve .Ők mostak , vasaltak, főztek stb már aki képes volt erre.
Péntek délután haza mentek Vasárnap este vissza mentek .
Mindenkinek saját kis apartmanja volt .

Természetesen ez csak egy otthon volt és a legjobb , vannak nagyon rosszak is ahová a kutyámat nem adnám be .A lényeg , hogy ebben az egyben tudtunk beszélni felnőtt autival , nagyon érdekes és tanulságos volt .

Szerintem meddő ez a diskurzus .
Kimni dolgozz a fiad beszédértésén, a többit meg majd alakítja az élet, meg Te:)

Kimni, felkeltetted az érdeklődésemet, lehet hogy férjeink egy helyen dolgoznak, ismerik is egymást? Bár van jópár ilyen inormatikai nagycég. Inkább ne írd ki.

Én is 5 évig dololgoztam annál az informatikai nagycégnél. Kb 120 informatikust ismertem közelebbről. Biztosan volt 1-2 AS. De szerintem nem olyan sok.(persze akkor még nem olyan szemmel néztem) Előtte tanítottam. 40 nő 5 férfi volt a tanári kar. A nők nyírták egymást, állandóan remegett a levegő néhányak között. El kell mondanom sokkal jobb volt a mérnökök között dolgozni. Unalmasabb volt.
Feltehetően ezt a két végletet a nemek sajátossága adja. És biztosan más lett volna még 50 férfi szakmunkás és 50 női szakmunkás közé becsöppenni.

Egy jó informatikus viszonylag kevés szociális akadályba ütközik egy nagycégnél. A suzuki gyár sem lehet más. Egy zenész vagy festő is egyedül alkot nagyot. Ha az, amit csinál nagyon jó, a szülő szerepe lehet a neki megfelelő közeg felé terelni.

Kimni, az viszont, hogy miben olyan kiemelkedő, nem látszik még, csak iskolás korban. (szerintem) Viszont mivel mindketten műszakiak vagytok ez valószínűsít.

Kimni, na most először gondolom úgy, hogy hátrány, hogy kislányom lány. Sokkal nyugodtabb lennék, ha egyetemen találna hozzád hasonló párt, aki segítene neki. Sajnos a fiúk az első problémánál megfutamodnak, sokkal kevésbé érzékenyek stb.stb. Pedig mennyivel nyugodtabban halnék meg, ha tudom, hogy olyan párja van, aki megérti, támogatja.
Edina, tessék konkrétabban írni, hogy jobban értsünk. Pl.: Mi a baj a te kislányodnál a suliban, mit gondolsz? Azért ül a könyvtárban, mert ott csend van és szeret egyedül lenni? Vagy éppen ellenkezőleg, ő barátkozna, de nem talál senkit, akivel játszhatna? Esetleg bántják és oda menekül? Nagyon nem mindegy, hogy mi van a könyvtárüldögélés mögött, szerintem. Mi volt a gond pontosan akkor, amikor négyszemközt kellett beszélni az ofővel?
Egyetértek Tomgerrel a suli küzdés az SN gyereknek is küzdelem. Ha enyhe az autizmus, szerintem sem kell lobogtatni a papírt. Az, hogy mikor veszik észre az autizmust, az az anyuka éleslátásától is függ. Hiába derül ki egy autista gyerkőcről, későn mondjuk 6 évesen, hogy autista, attól még távolról sem biztos, hogy jobban boldogul és enyhébb az autizmusa, mint annak a gyerkőcnek, akit már 3 évesen diagnosztizáltak, mert az anyuka, szembe mert nézni azzal, hogy jó okos a kisfiam, sok mindent tud, de vannak dolgok, amit furcsának találok a viselkedésében, utána kéne járni, hogy mi a baj. Van ilyen ismerősöm, nagyon sok gond volt a kisfiával, imádja, küzdött rengeteget. Megkapta 6 évesen a gyerkőc a vadaskertben a diagnózist, mert addigra már kezelhetetlenné vált az amúgy tüneményes kissrác és kénytelen volt elmenni szakemberhez.
Mondta nekem a Csilla, hogy egy évben maximum 2 olyan 2 éven aluli gyereket hoznak el mint én, mert sokan évekig várnak, hogy majd kinövi ezeket a gyerek, vagy struccpolitikát folytatnak stb. stb.
Az én kislányomnak sem voltak különösebb furcsaságai, rendben ment a mozgásfejlődése, használta a kis eszét mindig, folyton mosolygó kiegyensúlyozott gyerek, senki nem mondja meg még most sem, hogy bármi baj lenne vele, de a lelkem mélyén mégis régóta tudom, hogy gond van vele.
Egy jó eszű gyerekkel meg kell próbálni mindenképpen a normál sulit, ha a 4 osztályig bírja, akkor az is jó! Ha tovább szuper. Az esélyt kötelességünk megadni! Rengeteg minden múlik azon, hogy milyen társak közé kerül. A húgom osztályában volt egy nyúlszájú, nagyon beszédhibás vékony kislány, alig lehetett érteni mit mond, de soha egyetlen szóval nem bántották. Az én osztályomban volt egy viselkedésében furcsa lány (őt egy kicsit félre nevelték, pimasz volt, idegesítő,hangos, butácska) folyton ütötték, eldugták a cuccait stb. Egész általánosban őt védtem. Érdekes módon, akik akkor bántották Anikót, most a legjobb barátaim szinte. Szégyenkeznek is, ha ezek a régi dolgok szóba kerülnek. A gyerekek borzasztóan kegyetlenek tudnak lenni, ezért nagyon résen kell lennünk.
Remélem, holnap eljöttök páran a kódos előadásra. Engem a hosszú hajamról a fáradt képemről és a náthától duplájára nőtt orromról lehet megismerni.
Tomger, elviszem majd az elérhetőséget, ahol be lehet szerezni az orrsprayt, itt nem merem leírni, nem vagyok biztos benne, hogy megtehetem.

FIGYELEM ,

ELMARAD A HOLNAPI SZÜLŐKÉPZÉS A VADASKERTBEN .

Glor

Mivel minden auti más és nincs két egyforma , Tök mindegy milyenek az Én gyerekeim és mi a probléma .
Az iskola egy átlag gyereknek sem könnyű.


Az a baj ha írok valami azt rögtön a saját gyerekeitekre vetítítek .Én egy hozzá szólásomban sem írtam , hogy Laboeln vagy Szanya, vagy Kimni vagy Tomger a Te gyereked nem lehet integrálni .Mégis mindenki magára vetiti amit írok .
Értsétek meg minden gyerek más , nincs két egyforma kulcs hozzájuk , nem lehet senkinek tanácsot adni ha nem ismeri a gyereket valaki.
Amiket írok nem SZEMÉLYRE SZÓLÓAN ÍROM IDE A FÓRUMBA .
cSAK A TAPASZTALATAIM .

Jaj de sajnálom,szabit vett ki a volt kolléganőm, hogy el tudjak menni!

Igen, Edina, ezt akartam körül írni (és szerintem a többiek is), hogy minden gyereknél egyénileg kell mérlegelni, hogy mi a jó!

Persze, hogy az ember a saját gyerekére vetít mindent, az én agyam csak körülötte forog, de ezzel akkor is így voltam, amikor még nem tudtam az autizmusról. Sok-sok Kisjázmin ugrál az agyamban. :laugh: :laugh: :laugh:
Nem tudod véletlen mikor lesz megtartva?

Nem mondta Bea az új ídőpontot .

Tomger, a férjem egy kis, magyar vezető cégnél dolgozik, nincsenek 40-en benne és ennek a fele a főnökség... én dolgozom nagy cégnél, ami ugyan magyar, de csak külföldi munkák vannak benne, nincs magyar megrendelőnk (azaz beolvadtunk egy nagyobb cégbe 7 éve, lényegében amerikai a cég most, de gyakorlatilag mégis magyar, mert minden maradt a régiben, csak kaptunk egy nagyobb amcsi főnököt, akivel mi sosem érintkezünk, nem irányít, csak tulajdonos...). Az én munkahelyemen sincs azért sok ASes, de én 10-15-öt fel tudnék sorolni, akik egy ADOS-on kibuknának Nagyon régóta élek ezek között az emberek között, ráadásul most, hogy a fiam is és a férjem is érintett, utólag jövök rá, hogy miért voltak olyan nagyon furcsák és kommunikálni abszolút képtelenek annyian az egyetemen és a munkahelyemen. Persze, nekem jó itt dolgozni Jobb, mitn nők között, egyetértek. A hosszabb hszemet a férjemről és a munkatársaimról tulajdonképpen Labolennek írtam, mert ő írta, hogy ha minden autinak szüksége lenne integrálásra és nem tudna normál suliban ellenni, akkor talán nincs is annyi ASes felnőtt, akikről ő hallott. Őszintén megmondom, hogy nekem fogalmam sincs, hoyg a fiam hol áll!! Sejtem, hogy a határon, meg mondják is a dokik, gyógypedek, de még nem tudjuk, mi kell majd neki, szóval én nem azt akartam kifejezni, hogy mindenáron normál suliba fogom járatni, hanem azt, hogy még nem tudom és jó lenne, ha tudna valaki ebben segíteni. De úgy látom, egyedül maradtam ebben, mert vagy az a vélemény van, hogy érintettségétől függetlenül menjen külön iskolába vagy az, hogy ezt csak anyuka tudja eldönteni. Nehéz ám ezt eldönteni és ezen a fórumon vagyunk páran, akiknek 1-3 éven belül egyedül kell eldöntenünk ezt. A mostani 15-20 évesek anyukájának még nem kellett ezzel szembesülni, mert akkor még nem tudták ilyen korán diagnosztizálni az enyhébb eseteket, szóval a mai 15-20 éves korosztályban vagy súlyos autikról beszélünk vagy olyanokról, akik semmilyen segítséget nem kaptak és rossz irányba sodródtak, ezért derült ki az érintettségük. Ezért gondolom, hogy az, hogy a mai fiatalokkal mi a helyzet, semmilyen prognózissal nem szolgál a mi ovis gyerekeinkre nézve jelen pillanatban.
Én tulajdonképpen abban szeretnék valami segítséget kapni, hogy hogy dönthessem el, hogy milyen iskolára lesz szüksége és erre a gyógyped az oviban azt mondta, hogy nem tud segíteni, mert erre nincsenek szabványok és még kevés a tapasztalat és a magyar oktatási rendszer amúgy is pocsék. Ha jól értelmezem, másnak is ez a problémája, ahol felmerülhet a normál suli.

Edina, én úgy értelmeztem, amit írtál, hogy szerinted minden diagnosztizált autinak szüksége lenne a külön iskolára, de legalábbis a speciális képzésre. Ebben az esetben pedig rám is, Szanyára is, Labolenre is meg mindenkire vonatkozik - azt hiszem, ezért érezhetted, hoyg magunkra vettük. De most már értem, hogy nem így gondoltad ezek szerint! Az a baj ezzel az egésszel, amit ti is írtok, hogy hihetetlen széles ez a spektrum és hiába van két autinak ugyanolyan papírja, az egyik lehet, hogy teljesen elboldogul a normál rendszerben (nem csak iskolára gondolok), a másik még önálló életvitelre sem lesz képes soha. És az ember mindig hasonlítja a gyerekét a másikhoz, ez valami hülye ösztön, és ha auti a gyerek, akkor a másik autihoz hasonlítja, ami nem megy, mert annyira mások az autik. Én is mindnig összerezzenek, ha azt olvasom, hogy xy auti fiatal nem képes önálló életre pl, pedig tudom, hogy a fiam messze áll ettől a súlyossági foktól, de mégis, a fiam is auti, nehéz elvonatkoztatni. Úgy látszik, nem elég elfogadni, hogy más a gyerekünk, még azt is szem előtt kell tartani, hogy más ugyanilyen "másságú" gyerek egyáltalán nem hasonlítható az miénkhez

Glor, egyáltalán nem hátrány, hogy lányod van!! A gyógypedünkhöz jár pl egy nagyon is híres ASes nő, gyerekei vannak, boldog házasságban él, azt hiszem ír. És ez a nő nem kapott soha segítséget fiatal korában, maga jött rá a probléma felnőtt fejjel és nincs egyedül. Én több női ASes blogot olvastam és abszolút nem maradtak magukra. Sok férfi van, akiket idegesítenek az igazi női típusú nők A sok beszéd, a fecsegés, a ruhavásárlás, az öltözködés, a barátnőzés, hazudozás (ez ugye eléggé női dolog ) és kifejezetten az ilyen egyenes, éles eszű, visszafogott nőket kedvelik! És segítik őket.
De ti már most segítséget kaptok, fejlesztitek a kislányodat, mire felnőtt lesz, sokkal jobb helyzetben lesz, mint azok a női ASes blogolók, akik semmilyen segítséget nem kaptak és mégis találtak párt maguknak és van munkájuk, nem is akármilyen. (sőt, gyerekeik) Egy barátnőmnek is van egy 7 éves ASes kislánya, 2 éve kapott papírt, most kezdte a sulit. Vannak problémák igen, de azért nem vészesek és iszonyú okos a kislány, jól tanul, az anyukája abszolút nem tart attól, hogy egyedül marad, mert rengeteg érzelem van a kislányban, nagyon tud szeretni és mindig van, aki ezt értékeli. Az ASes fiúk meg sokszor a levezetetlen energia és a hormonok miatt agresszívvá válnak, antiszociálissá, egyáltalán nem indulnak több eséllyel a párválasztás terén.

Kimni: Hogy ezt milyen szépen összeszedted és megfogalmaztad nekem!Úgy gondolom igazad is lehet, megnyugodtam kissé,sokkal békésebben tologatom tovább a porszívót! :laugh: :laugh: :laugh:

Edina: Jó, hogy írod, mert mi is mentünk volna. Ugyan a szabim veszett.
Köszi még egyszer!

Edina, köszönöm az infot, én is megszerveztem már a gyerekfelügyeletet:(

Edina: csatlakozok Kimnihez, ha azt írod, hogy ha egy gyerek oviban kap diagnózist, akkor nem képes teljesíteni a normál sulit, az igenis vonatkozik az én fiamra is, aki oviban kapott diagnózist. Nyelvtanilag legalábbis ez a mondat felölel minden ilyen autit, vagyis az én fiamat is.
Ha nem az eszükkel és a tanulásukkal van baj, akkor a viselkedésükkel, szociális kapcsolataikkal? Mert azzal tényleg lassan mindenkinek gondja lehetne. Én emlékszem, alsóban nem volt egy barátom se, iszonyú antiszociális voltam. Elhiszem, hogy ezen a téren nehézségeik lesznek. De bízom abban, hogy megoldjuk, hogy jó tanítónőt fogunk ki, jó osztálytársakat. Ezért bízom abban, hogy előny lesz, hogy az ovistársaival megy tovább. De mindegy, lépjünk túl.
Kimni: én pont viccelni akartam a hsz-mel, vagyis hogy nagyon sokan blogolnak, és fórumoznak, akik igenis normál suliba jártak, segítség nélkül és vitték valamire. Ezért írtam, hogy nem hiszem, hogy ezek mind kitalált sztorik lennének.

Még egy szempont: egy normál osztályban, ahol a többség NT, van rá esély, hogy egy SNI gyerek találjon "támogatót", ha nem is feltétlen barátot(bár ez a fogalom nálunk azt hiszem még min. 5 év, mire nagyjából tisztázódik, ha egyáltalán). 25 gyerekből csak talál 1-et, aki odafigyel rá és megvédi. Esetleg jelzi a tanárnak, ha bántják. Egy alacsony létszámú, 90%-ban SNI gyerekekből álló csoportban erre az esély sokkal kisebb. Márpedig a tanár ugyanúgy nem fog látni semmit, főleg szünetben, mint a normál iskola esetén.
Asszisztens meg egyikben se lesz reálisan nézve, hacsak ki nem verekedjük. (Kivéve az EGYMI-t. De ott sem 1/1 a felállás.)

Engem még bántottak is ált. suliban, a mai napig nem tudom, miért. :blush: Egyszerűen kifogtam egy széthúzó osztályt, és pár rosszindulatú osztálytársat, akik azt hitték, attól lesznek többek, ha valakit piszkálnak.
Szerintem nagyon sok múlik azon is, hogy milyen osztályba jár a gyerek, és az osztályfőnök mennyire tud jó közösséget alkotni belőlük. A testvéremék osztályát nagyon jól összefogta a tanárnőjük, és bár volt ott is mindenféle gyerek, sosem volt széthúzás, csúfolódás.

Szerintem minden az osztályközösségtől függ. Egy jó osztályban egy kicsit "furi" gyereket is tolerálnak, és segítenek, egy rossz osztályban meg egy teljesen normális gyereket is kiszekálnak valami mondvacsinált okból.
Én úgy gondolom, hogy általában az egyházi, vagy alapítványi iskolák azért lehetnek jobbak, mert aki odafigyel a gyereke tanulmányaira ilyen téren, az a nevelésére is máshogy figyel. A kisebb osztálylétszám miatt pedig több idő jut egy -egy gyerekre is, és a tananyag mellett nagyobb hangsúlyt kap a lelki nevelésük is.

A gyerekektől sok minden függ, és persze az osztályfőnökön is, de ideális állapotot mondjuk nem nagyon tudok elképzelni. Ezért kellene az asszisztens, de minden osztályba.
Az egyházi sulikról semmi infóm, de az alapítványiakkal kapcsolatban ne legyenek illúzióid. Az alapítványi nem magániskola. Leginkább a problémás, de EGYMI-nél jobb képességű gyerekeket íratják oda. (Most nem a Waldorfról beszélek, hanem a többiről.) Teljesen véletlenül (jót akarva) a húgomat egy költözéskor egy ilyenbe íratták át. Kizárólag SNI osztálytársai voltak. Következő évben ment az államiba.

Én pont Waldorf suliban gondolkodtam, de nem tudom, van-e a közelben. Amit olvastam róla, a szemléletről, nagyon tetszik.
Néhány ismerősöm járatta egyházi iskolába a gyerekét. Ott alap dolog a hitoktatás, a lelki nevelés, templomba járás hétvégén. Nekem ez pozitív dolog. Szerintem a hitoktatás sem válik egy gyerek kárára. Én is szerettem hittanra járni.
Kíváncsi vagyok arra is, hogy meddig jutunk, mire vége lesz az ovinak. Még vissza van 3,5 év az iskoláig, és ahogy olvasom, amiket írtok, egyre több bennem a kétség is a fiammal kapcsolatban. :huh: Nagyon várom már, hogy mit mondanak a Vadaskertben!

A Waldorf nem alkalmas a pszichiáterek szerint a kötetlen rendszere miatt az autistáknak. Nekik minél kötöttebb, annál jobb.
A hitoktatás nem tudom, hogy milyen, mivel én nem jártam, de szerintem egy autistának épp elég a napi szintű elvont dolgokkal megbirkóznia, nem kéne még ezt is rátolni. Ha a gyerekem azt nem tudja megérteni, hogy ha rálép a lábamra, az nekem fáj, és azért visítok, nem pedig azért, hogy őt bántsam a zajjal, vagy hogy a kislány a játszótéren azért sír, mert megütötte magát, nem azért mert szórakoztató a szemcsöpögtetés, akkor hogy értené a vallást...
De ki kell várnod, mit mondanak a Vadasban, mert lehet, hogy teljesen jó lesz az a Waldorf. Mert nem auti. Bízzunk benne.