Autizmus mindennapok

A gerillaháború nekem is tetszett!! :laugh: :laugh: Az a baj, hogy ez a NEM korszak kb. másfél hete kezdődött, előtte kb. 2 hónapig szárnyalt, nagyon együttműködő volt, szóval repültem vele én is. Aztán hirtelen rájött ez a szivatósdi és tényleg olyan, mintha átvette volna a parancsnokságot. Lehet, hogy hullámvölgyben is vagyunk most, de egyszerűen nem tudom, hogy kéne letörni a szarvát.... Annyira nehezen veszem rá magam az erőszakoskodásra...sajnos eddigi tapasztalatom az volt (bár lehet, hogy rosszul adom elő a határozottat), hogy a nagyon szigorú hozzáállástól zárkózottabb lesz. Na, majd...
Kimni: a zsúrokkal kapcsolatban neked is abszolút igazad van. Ha a kisfiamon látnám, hogy mennyire örül neki, mennyire vágyik rá, biztos, hogy rajta lennék a szervezésen.

Szia Viki, régen írtál! Jó hallani rólatok is!

Nálunk a "megmondtam már!" az új kifejezés, általában kissé dühösen, ahogy azt mondani kell. Tegnap este Apát is kioktatta: ő fektette le a skacokat és megpróbálta ellógni a fogmosást. Z. simán közölte vele, jó mérgesen: fogat mosni KELL, Anya megmondta! Erre a férjem be is nyögte, hogy akkor ezt intézhetem én! :laugh:
Volt még egy jó beszólása tegnap: Gréti akart mondani valamit, de Z. ép beszélt, ezért rászólt, hogy fogja be a csőrét. Erre a fiam kikérte magának, hogy ő nem madár! Néha jókat virulunk a szó szerint értésen! :laugh:

Szanya, örülök, hogy jól indult a hét, nagyon ügyes a fiad!
Sajnos nem tudom mi az 5 éves státusz logopédiát illetően, de az Én is tudok beszélnihez a + képanyag (zöld mappa, amit Viki is kérdezett a napokban) tartalmaz egy ilyen szintfelmérő tesztet. Az megvan?
Én tuti nem tudnám Gergővel végigcsinálni, max tört részét, mert unná és persze nem is menne egy bizonyos szint felett. Az utolsó része egy egybefüggő, rövid történet.
Majd írd le milyen volt a felmérés!
Labolen, nagyon ügyes Latka az új szófordulatokkal!
Mimmo, mi is várjuk a első tapasztalatokat!

Nekünk a héten lebetegedett az asszisztens, de nem panaszkodtak ma a fiamra. Az ovónéni örömmel mesélte, miket mondott a fiam és hogy egy-egy mondatáért az egész csoport megtapsolta:) Viszont enni ma nemigen akart Nem tehetek minden nap sültkrumplit Az asszisztens egy picit jobban forszírozza a dolgokat..
Csütörtökön indítjuk a korais ovit, azt is nagyon várom:)

Nálunk ma lebbencsleves volt krumplival, és a dadus nem figyelte, és szedett krumplit is. Aztán mondta a fiamnak, hogy van benne az is, nem baj? Szeretem a krumplit, volt a válasz, és szépen megvett mindent. Majd még szedtek neki levest megint.
Eddig meg nem ette volna a krumplit a levesből, most meg... És húst is evett a pöriből. Tiszta öröm! Igaz itthon továbbra is a szűk skála a mérvadó, de ha az intézményekben hajlandó enni, nekem az már jó. Ebből azért idővel csak könnyebben átáll majd arra, hogy máshol is eszik normálisan.

logopédia: csak egy feladatot tudok a miénkről mondani: volt 10 mondat, amit egyesével felolvas a logopédus, és két kép közül ki kellett választani, hogy melyik volt a mondathoz illő. Mást nem tudok.

Szanya: a négyévesek jók nagyon! Elég értelmesek és szocializáltak már, játszanak egymással is, és még nem kritizálják a másikat a furcsaságai miatt annyira. Jopbban elfogadóbbak, mint a hat évesek.
A mi csoportunkba jött most 8 új gyerek, megörököltük őket a korábbi nagycsoportból. Nagyon tartottam tőlük, kérdeztem, hogy mi újság, nincsenek-e konfliktusok. Az óvónő azt mondta, inkább csak az jellemző, hogy ők is utánozzák egy kicsit a fiamat, mivel neki egy kicsit több mindent lehet. Ő elfekhet a szőnyegen, a többi meg nem. De már kezdik megszokni. Hát, remélem tényleg csak ennyi van.
Pont most találkoztam egy anyukával és a kislányával, aki régen a micsportunkba járt. Nagyon aranyos kislánya van, kicsit beszélgettünk pár mondatot. Megyek el, hallom a kislányt:
-Ő volt Latka anyukája.
-Igen
-Latka mindig olyan furcsa.
-Nem furcsa, nagyon aranyos.
Azért jó volt hallani, hogy a szülő ezt mondja, és hát, igen, a fiam furcsa....

Amúgy voltunk esküvőn a hétvégén, sógoromék házasodtak. Hát, senkinek nem kívánok ilyen jelenetet, amit a fiam rendezett.
Mikor megérkeztünk, látta, hogy a vendéglő aljában van egy bowling-pálya, és ő be akart menni oda. Emiatt 20 percig fülét befogva üvöltött, hogy oda akar menni, folyton elszökött, és sírt keservesen. De nem mehettünk be, mert ott valami összejövetel volt, mi meg esküvőre mentünk, ráadásul ő lett volna a gyűrűvivő is.
Hiába napirend, hiába jutalom... Végül elértük, hogy oda vitte a gyűrűt, majd jó hangosan benyögte, hogy akkor ő kész van, mehet-e bowlingozni. És hát anyukám ment vele. A kicsi is elvonult, így én is teljesen lemaradtam a szertartásról.
Aztán nyugisabb volt kicsit a vacsora része, adtunk neki telefont, ami lekötötte, meg lufizott a többiekkel. Apici persze folyton szökött, meg lufit evett, meg rángatta le az asztalterítőket...Szerencsére este 11-kor mind elaludt, mi meg tudtunk a férjemmel kicsit mulatni, reggel 5-ig. Ránkfért már egy kis tánc és gyerek nélküli szabadidő!

Sziasztok!

Most nem írok minden érzésemről, gondolatokról... mert akkor nagyon hosszú lennék.
Még nem is tisztult le bennem sem teljesen a délelőtt.

Korábban írtam, hogy az egyik óvónő már használt vizuális eszközöket korábban egy másik kisfiúval. Mivel úgy tűnt, Ő tényleg érti és tudja is használni, kicsit megnyugtatott....DE. Az ovikezdés előtt kiderült, hogy tartósan megbetegedett és hónapokig (lehet, hogy egyáltalán) nem lesz a csoportban. A másik óvó néni tapasztalt, jó pedagógus, kihívás számára a kisfiam, vele is lehetne "bizonyítani". De érzem/látom, hogy nem tudja felmérni a speciális szükségleteit, illetve annak fontosságát.
Elkészíthetem, kirakhatom a napirendet,de mire megyünk vele, ha használják is meg nem is.

Egyébként az egész délelőttöt az oviban töltöttük. A PECS-et egyáltalán nem használta. Csak velem és a tesójával kezdeményezett. Illetve az asztalnál jókat nevetgélt egy aranyos kislánnyal, meg hagyta magát fuvarozni ide-oda az udvaron. De az udvaron akkor sem akart kiszállni, amikor már elfáradt a másik kisfiú.
Összességében jól érezte magát. Kivéve amikor étkezéshez le kellett ülni a gyerekekhez (nem is fogadott el semmit). Halkan vonyított is kicsit, amit a gyerekek furcsán néztek. Csak a kislány oldotta kicsit a feszültséget, amikor megnevettette a kisfiam. Evés előtt a mosdóban is láttam rajta, hogy fél/zavarja a nyüzsi és a zsivaj. Ezt mondtam is az óvónőnek, meg, hogy jutalommal próbálom rávenni majd, hogy szívesen leüljön. Más hasonló helyzetben is majdnem egy hét volt amire leült enni a többiekkel, tevékenykedni meg simán ment akkor is, most is.

Fogalmam sincs mivel motiváljam, jutalmazzam, mert amivel gyorsan menne (nasi), nem engedélyezett......A mosdós hozzáállás pedig most is olyan, mint amikor a szoktatási idővel kapcsolatosan szíven ütött egy mondat. Valószínűleg most sem volt benne semmi rossz szándék, és meg is értem. Tudom, hogy nem egyszerű egyszerre sok kisgyerekkel. És nem tudnak mindenben alkalmazkodni a kisfiamhoz sem.
Lehet hogy valahogy még én is érzékenyebb vagyok, de nagyon tud bántani. És folyton a fejemben jár, és hallom is szinte azzal a hangszínnel.
Mindegy. Illetve nem mindegy.
De majd holnap meglátjuk, hogy alakul.
Nem lettem nyugodtabb. De legalább látom, hogy azok közül, amit korábban nehézségnek véltem, mi megy tényleg nehezen. Erre kell még kitalálnom valami megoldást. De látom, hogy ez az egész sokkal nehezebb lesz, mint gondoltam.
Mivel nem vagyunk "integrálva", a csoporton kívüli fejlesztés sem lesz teljesen speciális és ráadásul csak kevés idő marad rá. Persze jó, hogy az oviban is kap külön fejlesztést, de még kutatunk, hogy mi/hol legyen még mellette. Ebben is segít az óvodai fejlesztő, egy angyal

Tomger, Gergő annyival gyorsabban fejlődik, mint az én fiam, hogy biztos vagyok benne, hogy viszonylag gyorsan hajlandó lesz krumplin kívül mást is enni az oviban. Nekünk hónapokba telt, mire hajlandó volt ott ebédelni rendesen.
Nincs meg sajnos a szintfelmérőteszt. És sajnos ez a dolog holnap délelőtt lesz, úgyhogy szinte már most is késő lenne kipróbálni. Na nem baj, írok egy levélkét a logopédusnak, hogy nem az R betűjét kell csiszolni, hanem kicsit más lenne a feladat.

Labolen, ez szuper! Csak így tovább! Ha bent megszokja a különböző ételeket, szerintem is ki fogja próbálni előbb-utóbb otthon is.
Mondatfelolvasás? Hááát pont most próbálkozott ilyesmivel Emma és ha a főnév megvan, akkor szépen rátalál a képre. Leválasztott igével nagyon keveset talál meg. (Pl. almát eszik, vagy csak eszik esetén utóbbi nincs meg. Illetve lehet, hogy ez pont megvan, csak nem emlékszem a konkrét képekre.) De jó tudni, mert akkor ezt is leírom, hogy az értése rosszabb, mint ahogy kinéz. (És fényévekkel jobb, mint pár hónapja.)

Ez az esküvői sztori elég rémes, de legalább a vége jó lett.

A kislány meg... sajnos még annyi ilyenen kell túllépnünk. Viszont aranyos volt az anyuka.

Mimmo, nagyon sajnálom, hogy a tapasztaltabb óvónőtök kiesett. Annyira kéne az asszisztens.

Mimmo, látom hogy tele vagy aggodalommal Lehet hogy jogosan, de még ugye benn lehetsz egy darabig, meddig szoktathatsz be?
Pecs, mutattad az ovónéniknek? Nálunk is keveset használta Gergő még a magánoviban is, (ott még nem beszélt) de néhányszor igen, aztán lassan már nem kellett. Hiszen azt is meg kell szoknia hogy azt másoknak is oda lehet adni és egyáltán kinek adhatja. Én mutattam hogy adja az ovónéninek, adja a dadusnéninek... Legalább 1-2 alkalommal adasd át, sztem enélkül nem hagyhatod magára.
Én úgy gondoltam, addig esne jól bennmaradnom, amíg azt nem látom, rajtam kívül már kicsit az óvónénik felé is nyit. Sajnos ez nem így működik, amíg benn voltam rajtam kívül senki segítsége sem kellett.
Aztán úgy döntöttem a wc-re menjen el nélkülem és legalább egyen igyon egy picit. Még ez sem jött össze 3 nap alatt, de az ovónénik akarják, elfogadják a nehézségeit és szépen alakul...és
De pl az ebédet ma, asszisztens nélkül nem ette meg

Szanya, még épp lecke van, ma nagyon elhúztuk, de ezt gyorsan leírom.

Van egy feljegyzésem a logopédiai felmérést követő fogadóóráról.
A fiam akkor volt majdnem 5 és fél éves. Szóval ezek voltak:
Fogalom megnevezése (járművek, szerszámok stb.), szavak ismételtetése (1-2-3-4-5), nehezebb szavak ismételtetése, hangok ismételtetése (ia, eo, stb.), taps-csettint-cuppant meg hasonlók ismételtetése, képről mesélés, képen helyhatározók megnevezése (elöl, hátul, mellette stb.), "majdnem" fogalom, szókincs (pl. gyöngysor, bimbó, pata), egy kutyás történet meghallgatásakor kopogni kellett a fiamnak, amikor elhangzott a kutya szó...
Persze egy csomó minden nem ment a fiamnak vagy csak félig-meddig.

Hú, Miri, ez most kincset ért, köszi! Amit tudok, gyakorolok vele fürdés közben... A többit meg megírom, hogy nem tart itt. De jó, hogy megírtad, teljesen felesleges kínzás lett volna ezeket kérdezgetni tőle!

Labolen, ez az evés fantasztikus, nagyon örülök neki én is!! Csak így tovább!!
Én ma szem és fültanúja egy érdekes jelenetnek. A jó idő ellenére alig voltak a játszón (asszem, mindenki beteg, a csoportok fele és az óvónők fele hiányzik) délután és a fiam kapott a csoportjába egy most ideköltözött kislányt, akinek 4 tesója van, hatalmas család, ő a legkisebb, el tudjátok képzelni, mennyire érett és kis cserfes a kislány? Iszonyú aranyos, akkora szája van, nagyon bírom. És ez a kislány a játzsón volt, meglátta a fiamat bringázni és mivel tök uncsizott (csak babák voltak rajta kívül), behívta. Meg is lepődött rendesen a fiam, de hogyne ment volna, örült nagyon. Egy darabig foglalkoztatta a fiamat, lökette magát a hintában (igazi nő ), utasítgatta néhány dologra, aztán a fiam meglátott valamit az úton és konkrétan a kislány mondatainak a nagyját simán meg sem hallotta. Majd odafordult hozzá, de nem nézett rá és valami iszonyú fura gesztikulálással, fura hangon elkezdett beszélni arról, hogy miért vették le a nagyhintát az egyik eszközről és egy kis eszmefuttatást levágott ott, de olyan igazán "furán". A kislány nem tudott megszólalni sem, csak nézte, nézte, aztán mondta, hogy "menjünk libikókázni most már". Ebből még volt vagy 5, aztán már nem volt hajlandó kiszolgálni a kislányt, mert közölte, hogy most nem és kész. De szinte rá sem nézett a kislányra, én többször súgtam oda neki, hogy hahó, a kislány azt mondta neked, hogy menj oda - ekkor odament, de ő nem is hallotta meg, hogy neki mondták. Szóval, bármiben lefogadom, ha megkérdezné valaki a kislányt, hogy mit gondola a fiamról, ő is azt mondaná, hogy olyan fura.

Mimmo, bár tanácsot én nem tudok neked adni, de bízni tudok abban, hogy minden jól fog alakulni a végén és drukkolok, hoy megoldódjanak a gondok!

Szanya, te meggyógyultál végül? A fiad gondolom, igen

Képzeljétek, teljes mámorban úszom! Megkaptam a logopédiai vizsgálat eredményét (amiről Miri is írt szerintem). És egy kis rossz fogsor problémám kívül SEMMI gondot nem láttak!!! Én annyira boldog vagyok, nem tudom elmondani sem!!!! Teljesítette az összes feladatot, a rajzolósat, tapsolósat, mindet!!! Az én fiam! Nagyon féltem ettől a vizsgálattól... Olyan büszke vagyok rá, 1 éve teljes kudarc lett volna még!

Hát, bakker, egy ilyne nőre, aki folyton ugráltatja az embert hamar rá lehet unni...

Kimni, szuperjól bírtad a kislányos helyzetet. Én tuti elmenekültem volna azonnal!

Köszi, a gyerek valóban egész jól van, féloldali orrfolyás sajnos visszamaradt, de ahogy ma bent köhögött az egyik kislány, nem érdemes ezzel foglalkozni, lesz sokkal cifrább is pár nap múlva. Engem teljesen kikészített az antibió, egész durván, de ma már szinte életképes voltam délutánra. Megírod a bélflórás csodaszert?

Ez a logopédiai eredmény fantasztikus! Nagy gratula!

Dreamer, milyen igaz..... :laugh: :laugh: :laugh:

Mimmo, ne keseredj el! Amikor mi kezdtük az ovit, az én gyerekem állt a tükör előtt és keservesen, üvöltve sírt az első két nap. Aztán meg viszonylag gyorsan, két hét alatt beszokott, mindent csinált amit kellett, és elhagyta azokat a dolgokat, amiket nem szabadott. Most már imád oviba járni Ha az egyik óvó nénitek (mert gondolom azért 2 van) odafigyel és valóban rávehető a napirendre, akkor szerintem minden rendben lesz.
De a hozzáállás valóban nem mindegy. Jaj, de nehéz ez! Remélem holnap már jobb napotok lesz

Labolen, mostanában gyakran eszembe jut Latka, Mimi is kezd elhagyni az eddigi repertoárból. A tésztát már teljesen elhagyta, a rizst is alig alig eszi De jó, hogy Latka elkezdett új dolgokat is enni!
Mimi bármit megkóstol egy kis huncutkodás után, de meg nem eszi. Mostani "slágereink":
méz, bolognai husi, rántott dolgokról a panír, gesztenye marci, sült krumpli, jégkrém gyümölcsléből. ja és tonhalkonzerv. Remélem tovább nem szűkül a választék! Remélem egy idő után újra bővül, mint nálatok!

Szanya, akkor tulajdonképpen jól sikerült Néha becsúszik valami baki, akármennyire is igyekszünk :huh:

Tomger, Gergő annyira szuperül ügyes!! Korait mikor kezditek?

Kisstim, Veletek mizu?

Champ, köszi! Nagyon el voltam havazva a nyáron. Még most is sok elmaradt ügyet kell elintéznem, de így, hogy oviban vannak már tudok haladni:-) Z.-nak iszonyú jó szövege van:-)

Hű, de nagyon szét vagyok csúszva, természetesen megírom a bélflórát dolgot, csak le akarom írni, hogy milyen kúrát csináltam végig ezzel a helyreállítóval együtt, mert szerintem együtt volt hatásos. Holnap reggel megírom, elküldöm mindenkinek, aki kérte!

Én is kérem!

Sziasztok!
Labolen nagyon ügyes a gyerkőc hogy így eszik ,nem kicsit irigykedem

Kimni légyszíves engem is vegyél fel a listárs akinek elküldöd a tisztító kúrat , köszönöm!

Az esküvő nem lehetett semmi, de legalább jó lett a vége : )

A kislányos sztori nagyon jó!!!
Tegnap a nagyszülőkhöz csatlakozva csavarogtunk, cipővásárlás a mamának stb.. A Deichmannban a kisfia elöször csendes udvarlásba kezdett egy éppen kisvakondot néző kislánynál (mindig félek az ilyen szituktól mert volt olyan hogy egyenesen elzavarta az anyuka, hogy ne tapogassa már a kislánya kezét) Leült mellé megfogta a kezét, majd miután ellenállásba nem ütközött meg is simogatta, majd huncutul elfutott, de ekkor utána a kislány, ő fogta a kisfiam kezét és együtt visszasétáltak a gyereksarokba! Mivel én az anyukán választott cipőjét méricsgéltem egy szösszenetnyi jelenetről lemaradtam, de fél perc múlva látom, hogy kisfiam és mint kiderült szlovák párja őrült szerelembe estek, kisfiam mondta a magáét neko nemzetközi babanyelven (ha nagyon örül, izgatott akkor rögtön erre kezd rá), mire a kislány hasonló nyelven folytatta, majd szó szerint heves ölelgetésbe és eszeveszett pusziszkodásba kezdtek!!! :kiss:
Még a férjem is lemerevedett az esemény láttán! Ölelgették egymást, a fiam leült a kislány mellé, aki átölelte a derekát kisfiam meg a kislány vállát, azt hittem rögtön megzabálom őket!!! A cipővásárlás már nem is érdekelte a csládot csak a további fejlemények
Kergetőztek, nevetgéltek olyan kis vidámak, boldogok voltak, majd miután ők is mi is végeztünk a vásárlással kisfiam hősiesen puszit dobott neki a kezével és széles vigyorral néztek hátra egymásra miközben egyre távolodtunk
De a következő boltban már egy 16-17 éves csajszinak csapta a szelet a kabátján a cipzárt is lehúzta nagyon belejött a hódításba :lol: