Autizmus mindennapok

Sziasztok!

Tudom sokatok számára lerágott csontnak tűnik ha újra az étkezést hozom szóba de nekem minden tanács, ötlet aranyat ér!
A legfontosabb perzse az, hogy NEM ELMÉLETI hiszen ezer és ezer módzser szól, hogy így és úgy kellene, de ha tapasztalt/érintett szülőket hallgat meg az ember szerintem minden szakirodalomnál többet tanulhat.
Lehet bután hangzik a kérdés, de mivel korábban leírtam hogy nálunk 2 főfogás teszi ki a jelenlegi étlapot szerintetek nagyon rosszat teszek, ha amellett hogy az újjal is próbálkozom, azért arany tartalékként elkészítem a 2 étel valamelyikét és ha végképp nem eszik semmit akkor jöhet a jól bevált menü?
Nem tudom kiéheztetni, egyszerűen nem visz rá a lélek, bár szerintem nem tudna olyan éhes lenni, hogy megegyen egy számára teljesen idegen "ellenséges" ételt.
Mi a tapasztalatotok ( tudom minden gyerek más) de van esély, hogy az óvodába látva a többieket megkóstól valamit?

Csibnyusz, szerintem túl komplikált kaját szokott meg. Az alapélelmiszerekkel próbálkozz, kóstoltasd. Némi határozottság egy autinál elengedhetetlen. Tömni tilos viszont! Csinálj róla egy hetirendet, hogy mikor mit kóstoltok meg. De ne komplikált ebédekkel próbálkozz, hanem gyümölccsel, párolt zöldséggel, sima sült és rántott dolgokkal, stb. Rajzold le, vagy fényképezd végig, hogy mikor mit kell megkóstolni, legyen benne a napirendben is. Ha megkóstolta, leveheti arra a hétre a napirendről. Másik verzió, hogy egyfélét próbálsz kóstoltatni több napig. Ha nem öklendezik tőle, akkor következő nap picikét emelhetsz az adagon (először 1 kávéskanál az új ételből, másnap teáskanál, stb.)
Ha ez nem jön be, lehet máshogy próbálni. Ne éheztesd, nem vezet sehova.
Lehet egyébként, hogy sehogy nem fog sikerülni, pl. nekünk nem sikerült.

Az a baj, hogy ha kellően intelligens a gyerek, akkor tudni fogja, hogy csak egy ideig ellen kell állni az új kajának, és ha várok egy ideig, vagy elég hangosan hisztizek, akkor anya majd azt adja nekem, amit én szeretek.
Ez nem csak auti probléma, az NT gyerekkel is hatalmas akaraterő harcot kell vívni gyakran 3-5 éves körük között (vagy előtte, vagy utána ).
Én azt tudom mondani, hogy az a szülő, aki ezekben a küzdelmekben alulmarad, az árt a gyerekének is. Persze nem mindegy, hogy milyen eszközzel nyerünk.

Mégis mit értesz kiéheztetésen? Mert 2-3 óra várakozás még nem éhezés. Sőt, akár 4-6 óra sem, de nem hiszem, hogy eddig fajulna a dolog.

Pl. nálunk az unalom nagy úr volt, mivel addig ott kellett ülni az ebédlőasztalnál, amíg el nem fogyott az egy evőkanál rizs, amit alapban kitettünk a tányérjára. Tehát nem egy egész tányér, hanem egy evőkanálnyi. Igen, az első adag másfél órába telt, de addigra már annyira ment volna játszani, hogy megette. És persze igen, ott volt a kedvence is mögötte, de azt nem a rizs helyett, hanem utána kaphatta meg.

Azzal is próbálkozhatsz, hogy finoman eltolod az arányokat az általa evett ételekben, és megpróbálod, hogy meddig toleráns.
Fele adag sárgarépával is megeszi? Akkor már nem?
Elhagyhatom belőle az egyik komponenst teljesen?
Lecserélhetem másra?
Ismerd meg a gyereket, mert igazán okos csak te lehetsz ebben a kérdésben, mi csak távolról találgatunk!

Három éves kora után, mikor már kezdte érteni a beszédet, az ok-okozati összefüggéseket, jött be nálunk is az, hogy legalább 1 kanál akármit meg kellett ennie a nemszeretem ételből is, ahhoz, hogy utána legyen az ebéd végén finomság, mesenézés stb. És soha nem lehet kihagyni étkezést (persze ha beteg az más), de mi együtt reggelizünk, együtt ebédelünk (hétköznap ilyenkor apa nincs velünk), és együtt vacsorázunk.

Dreamer, ebben:

a szülő, aki ezekben a küzdelmekben alulmarad, az árt a gyerekének is. Persze nem mindegy, hogy milyen eszközzel nyerünk.

egyetértek.
Pl. az én fiamnak rövid és hosszú távon is tragédia, hogy ezt nem bírtam keresztültolni.

Viszont éhezés ügyben nem értek egyet, mert nekünk megvolt a 3 nap. Igaz, nem én éheztettem, hanem ő nem volt hajlandó enni (az emlékezetes sztori után, amit már jónéhányszor leírtam). Egy autinál mindenféle extremitások előfordulhatnak.

Nálunk is voltak olyan napok, amikor a fiam egész nap csak folyadékot fogadott el. De ez, mint később kiderült, nála frontérzékenység miatt van. Roppant érzékeny a hidegfrontra. Minél nagyobb, annál jobban kompenzálja a hatásait, de most már pl. ő nézi az időjárás jelentést, és előre tudja, mikor lesz problémás napja. ÉS mellesleg már tudja, hogy enni kell.

Amúgy pedig éppen ezért írtam, hogy 4-6 óra nem baj, mert az az egy-egy nap sem viselte meg, néha néha gyakran következtek egymás után. A három nap, már valóban kicsit sok. De ezért mondtam, hogy nálunk az unalom is nagy segítség volt.

Az a jó ezekben a fórumos brain stormingokban, hogy egy csomó új ötletet lehet kapni nagyon gyorsan.

Minden gyereknél más jön be persze, pl. nekünk nem jönne be Dreamer a Ti unatkoztatós verziótok, mert az én fiam simán talál valami jó kis kopogtatást, pengetést, vizuális ingert és máris nem unatkozik. Ellenben a bekeverős technika beválhat. Nekünk azért nem jött be, mert amint megérezte a belekevert cucc ízét, azonnal abbahagyta az evést.

HáromMackó, ez viszont egy nagyon fontos momentum, jó, hogy írtad: a megértés! Vagy a beszédet meg kell értenie ehhez, vagy vizuálisan meg kell világítani, hogy mit akarunk.

És lényeges az is, hogy lássa, hogy mennyi (1 kanál mondjuk) a kiszabott elfogyasztandó adag.

Az is bejön Z-nél, hogy például a nemszeretem főzelékből 5 kanállal meg kell enni, de minden kanálhoz tartozik egy jó nagy fastirt darab mondjuk és persze a végén ott van a túrórudi vagy valami hasonló jutalom a végén. Vagy ami nemszeretem arra kér kecsapot. Van olyan étel, amit sokáig csak kecsappal evett meg, de most már sokszor anélkül is eltűnik a tányérjáról.



Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Dreamer írta: Pl. nálunk az unalom nagy úr volt, mivel addig ott kellett ülni az ebédlőasztalnál, amíg el nem fogyott az egy evőkanál rizs, amit alapban kitettünk a tányérjára. Tehát nem egy egész tányér, hanem egy evőkanálnyi. Igen, az első adag másfél órába telt, de addigra már annyira ment volna játszani, hogy megette. És persze igen, ott volt a kedvence is mögötte, de azt nem a rizs helyett, hanem utána kaphatta meg.

Ez pontosan így van nálunk most éppen! Ugyanezt csinálom. Sőt, számmániás autiknak tudom javasolni, hogy előre megmondom, hány kanállal kell enni. Ezt nagyon szereti, tudja előre, pontosan meddig fog tartani és ettől megnyugszik és megeszi! Persze, ezt sem 2-3 évesen nyilván, nekünk 1 éve van ez (5 éves kora óta) és akkor már evett ugye normális kajákat (tehát legalább nem válogatott durván). A válogatós időszakban, amikor majdnem semmit nem akart megenni a HIPP-es bébiételen kívül (pl 2.5 évesen), akkor volt az, hogy pépessé csináltam mindent, de nem mutogattam itt neki, hogy nézd ez mi, hanem játék közben becsempésztem a szájába.

VEszélyes az éheztetés és nem a pár óra, hanem a napok-hetek. Mi hagytuk őt ORVOSI javaslatra (nem tudtuk, hogy auti, de ez már elég gyanúsnak kellett volna lennie a dokinak, na mindegy) hetekig. Na, nem semmit evett, hanem evett azért valami minimálisat,d e érezhetően alig. Fogyott. És akkor jöttek a betegségek, a durva, lázas csúnya betegségek, pedig még közösségbe sem járt. És akkor tojtam a doki fejére, akkor kezdtem el utána menni játék közben és adni a pépeset, amit szeret és eszik. Felhizlaltam, madj jött az ovi, ott még soványka volt, de már kezdett hízni és valahogy eltűnt a kaja okozta stressz, én nem stresszeltem rajta, mivel játék közben ígyis tudtam etetni, így a fiam sem stresszelt ezen és valahogy az oviban már megszűnt ez az autis válogatása. Nem tudom, hogy van-e ebben szerepe ennek, hogy eltűnt ez a kaja körüli stressz vagy csak simán megérett.

Nekem Szanya ötlete tetszik a most innen, azt még nem próbáltuk.
Éhezni éhezett. akkor még nem tudtuk a diagnózist. Most már nem éheztetném, mert tudom, hogy nincs haszna. Volt, hogy egész nap nem evett, a végén már a kezébe adtak a kenyeret, mert már cukrot keresett a házban, annyira rosszul lett. Mivel csak vizet, vagy cukormentes teát ivott, a vércukra esett le. Nem mindegy, hogyan éhezik a gyerek, de leginkább nem szeretem éheztetni. Nálunk nem jött be sose. Ha jutalmat ígértem, inkább ordított, hogy nem kéri, nem akar semmit, és teljes passzivitásba vonult. Ha valamit valamibe belekevertem, azonnal abbahagyta az evést, sőt utána nem fogadta el azt az ételt már. Nekünk nem jött be ez sem, sőt.
És igen sokféle módon kategorizál az ételek között: legyen viszonylag szilárd, kézbefogható, (kivéve bizonyos levesek) legyen ropogós de nem nedvdús, (gyümölcs-zöldség kilőve). Legyen lehetőleg meleg. (fagyi jó hidegen is. )

Korábban úgy evett mennyiséget valamiből, amit kedvelt, csak épp nem akarta enni, hogy számoltuk a kanalakat, mint Kimniék. Ez az egyes falat, hamm, jön a kettes...
De ő is számmániás.

Z-nél többször volt olyan, hogy azt mondtuk, hogyha nem eszi meg az ebédet, de legalább 5 kanállal (megeszem, de nem szeretem ételről volt szó, szóval nem újról), akkor nincs délután mesenézés.
Jó akkor nem néz mesét és nem kell az ebéd utáni finomság sem, és elment az asztaltól.
Aztán mikor a nagyfiam elkezdett délután mesét nézni, akkor ő is odaosont, de én elküldtem egyszer-kétszer a végén ő jött hozzám, hogy eszik az adott ételből de csak 3 kanállal, de én ragaszkodtam az 5 kanálhoz. Belement, de gyerekkanállal adtam neki, abból sem telivel.
A lényeg az volt, hogy megértette az összefüggést, látta, hogy mi ehhez ragaszkodunk, és hajlandó volt Ő engedni. Persze ez már 4 éves kora után ment/ megy.

De ebben nekünk szerencsénk van, mert Z alkuképes.

Labolen, megmutattam a férjemnek a képeket, elájult... Pedig nem az az ájuldozós fajta.

Ja és a kényszer nagy úr. 3-4 éves kora között bizony sokszor beűrhajóztak a falatok a félelmetes szörny (Z volt a szörny) barlangszájába, vagy kenyérlovon a szalonnahuszárok kecsap "csákóval" a fejükön bevágtáztak a várba ami szintén Z szája volt. Őszintén féltem tőle, hogy majd most rontjuk el és 20 évesen is így kell majd etetni, de már csak nagyon riktán kéri így az ételt, legutóbb akkor, mikor beteg volt. Ezt persze csak végső esetben ajánlom, mert lehet, hogy tényleg ragaszkodni fog hozzá hosszú ideig.

labolen: Nekem is átküldenék e-mailben a képeket?

PECS-el is rá lehet venni egy gyereket az evésre?

A PECS leginkább arra való, hogy a gyerek azzal kommunikáljon felénk, tehát azzal így konkrétan nem, de általános vizuális segítséggel esetleg, ha a probléma mondjuk csak annyi, hogy nem érti, hogy mit akarunk tőle. Vagy ha nagyobb jelentőséget tulajdonít az ábráknak, mint a szavaknak, akkor érdemes próbálkozni vele.

Sziasztok,
hétfőn és kedden voltunk a Vadaskertben, megvoltak a tesztek.
Még mindig kutakodnunk kell nagyon súlyos beszédértési gond irányába is, de azért az Ados teszt és az óvónői jellemzés, amit vittünk, mégiscsak mutat az autizmus irányába is jeleket. Mindenesetre lesz egy értékelő találkozás még, ill. a bizottságot is intéznem kell az ovihoz és a fejlesztésekhez.
A hétfői tréningen is voltunk, a következőkre is szeretnénk eljutni.
A kisfiam nagyon ügyi volt, jól viselte a hosszú utazást, nagyon tetszettek neki a labdák és a kerti játszótér is. Ellenben mi az apjával alaposan elfáradtunk, ez a négyórás vonatút a nagy melegben kikészítő volt, ráadásul hazafelé a gyerek az én ölemben akart végig ülni.
Már régen utaztam vonattal, nem emlékeztem rá, hogy ilyen hangos, legalábbis ezen a vonalon, ahol utaztunk, még a régebbi típusú szerelvények vannak zömmel.
Szóval, mennünk kell még egy szuper logopédushoz, szintén Bp., aztán meglátjuk, pontosan hogyan tovább.
A betegeknek jobbulást kívánok én is.

Ó, nálunk is volt kolbászhuszárok vajnyeregben kiflilovon ...
AZ az érdekes, hogy 1-1.5 évesen elcsente a csípős kolbászunkat, és minden nélkül ette marokra fogva. 3-4 évesen ilyen huszáros megoldással kellett variálni, most pedig nem eszi meg a kolbászt.
Most szalonnaőrület van, ami már átcsapott töpörtyűbe is.
A szalonna meg úgy kezdődött, hogy apósom szeret szalonnát enni. Felkatonázza magának a kenyeret, meg a szalonnát, és falatozza. És egyszer csak tréfából megfenyegette a fiamat, hogy "ez az enyém, nehogy csenni merj belőle!", na és onnantól ez volt a műsor, hogy "elcsenjük a papi kajáját". Később ez ment másik papival és nagymamával is. Ott a tányéron a kaja, jön a figyelmeztetés, és aztán az illetőnek valami "dolga akad", amiért "másfelé kell néznie", és akkor jön a kis tolvaj. Aztán amit így megszeretett, azt otthon már elég volt úgy kínálni, hogy "van olyan, amit nagypapiéknál szoktál enni, kérsz?"

Maci, ha egy gyereknek éppen a PECS "a zisten", akkor azzal. A lényeg az evés.

Például ha elmagyarázható neki, hogy az evéstől erősebb lesz, és aztán evés után apa kipróbálja valahogy, hogy mennyit erősödött. Valami játékos formában érdemes, amit esetleg máskor is játszanak ...
Rengeteg ötlet van, a gyerekhez érdemes igazítani, neki mi okoz örömet és dicsőséget.