Autizmus mindennapok

Köszi Labolen!

Én sem tudok a fiammal beszélgetni és nagyon nehezen tudom kirángatni az autó/jelek/emblémák/felíratok mániából.
Csak ezek érdeklik és ha nem erőltetném, hogy játsszunk mást, vagy beszélgessünk erről-arról, egész nap az autóinak a kerekeit, részleteit vizsgálgatná és újabb jeleket, emblémákat keresne a környezetében.
Amikor próbálok vele beszélgetni, néha illedelmesen végighallgat amikor olyanja van, de ha "zavarom" őt a beszédemmel, közli, hogy: Anya ne beszélj, csend legyen! Ha már úgy érzem, hogy végre beszélgetünk akkor is kb. 5 perc után automatikusan visszatér a kedvenc témájához pl. elkezd az autójának a dísztárcsájáról beszélni.
Nagyon nehéz, mert úgy érzem, hogy nincs meg benne az az ösztönös kíváncsiság, ami az átlagos gyerekekben megvan. Élményeket sem tud mesélni, amikor pl. a nagyszüleinél van hétvégén stb... És sokszor már én fáradok le agyilag az ő aktuális kedvenc témájától...

Kb 2 hete naponta többszöri visszatérő momentum az életében egy "Vigyázz magasfeszültség!" embléma amit az utcán egy ELMŰ-s dobozon látott. Csakhogy a háromszög emléma egyik sarka le volt törve és ez központi probléma lett az életében! Ekörül forog azóta szinte minden gondolata, a férjem még ilyen matricát is szerzett neki, hogy legyen neki sajátja, csakhogy az nem háromszög alakú! :blink:
Naponta többször elmondja, hogy keressünk az utcán egy olyan Vigyázz magasfeszültség! emblémát, ami háromszög alakú és nincs letörve egyik szöge sem. Ha találunk ilyet - jó eséllyel megoldva a magasfeszültség dolog... De pechemre a lakótelepen az összes ELMŰ-s dobozról vagy hiányzik vagy törött... :woohoo:

Zolikával lehet beszélgetni többnyire csak pár percet, de lehet. Elég közlékeny, s van mikor ő kezdeményez. Szerencsére nem csak az űrhajókról, bolygókról lehet vele beszélgetni, de persze többnyire igen. De ő is van hogy ránkszól, hogy Apa ne beszélj! Ne beszéljetek! stb. Vannak, amiket neki sem nagyon lehet elmagyarázni, mert leállít, vagy nem érti, de igazából nem is tudom, hogy mit is kellene tudnia egy közel 4,5 éves fiúcskának.
A témában amiben érdeklődik, viszont olyan dolgokat tud, amiket án már nem, vagy legalábbis addig nem tudtam, amígy fel nem világosított.
Labolen: Múlt héten voltunk egy megbeszélésen a gyógypedagógusnál, és egyik erőssékeként nekünk is a számolást, a számfogalmat jelölte meg. Sok jót mondot, kár, hogy sok hiányosság is előkerült, amiben javítani kell, ha integrált suliba, vagy egyáltalán suliba akarjuk majd adni.

Manka, nekem is ez a bajom, hiányolom a beszélgetéseket... nálunk sem megy, meg ez a nyíljon ki a világ dolog sem egyszerű. Bár, sokat fejlődött a fiam az utóbbi hetekben, amióta nagyobb otthon az állandóság, de még így is probléma ez. Nekünk iszonyatosan sokat jelentenek a filmek. Mert onnan hajlandó megismerni dolgokat, beszélgetve, mesélve, semmit. Ezért nagyon sok filmet néz és én állítom, hogy emiatt tud egy csomó mindent, amitől nem feltűnő a problémája másoknak. Most a Pán Pétert nézzük (van egy film, amit sokáig nézünk, hetekig, közben nézünk kisfilmeket is, mint PomPom, Mickey egér, néha Minimax) és itt ugye van a Hook kapitány meg a kalózok (ennek a folytatás a Jake és sohaország kalózai, amit mi szoktunk nézni hónapok óta) és most éppen kalózos korszaka van, minden kampószerűt a kezébe vesz és ő Hook kapitány és eljátszik jeleneteket. De ezzel csomó dolgot megtanul, ezért én hagyom neki a sok filmnézést, mert komolyan mondom, fejleszti őt. De bármi, amit verbálisan kell kommunikálni vele és új ismeret, az nem sikerül, nem érti, nem érdekli, nem kérdez semmit. Én biztosra veszem, hogy nagy gondja lesz az iskolában, mert ott beszélnek csak a dolgokról, még akkor sem fogja érteni, ha érdekli, mert csak beszél a tanár és nem képeket, filmet mutat. Persze, addig van időnk még, de ez nyilvánvalóan gond marad majd. Valamelyik nap a kis barátja elmesélte nekem, hogy milyen a forma 1es időmérő edzés. A szabályok elmondta, tök értelmesen, érthetően. Le voltam döbbenve, hogy a fiammal egyidős kisfiú tud úgy elmondani valamit, hogy értem és látszik, hogy ő is érti. Az én hiperokos gyerekem pedig semmti nem bír elmondani így. Úgy látszik, itt mindenki küzd ezzel

A világ kinyílására akartam írni a filmeket, perzse nem biztos, hogy másnak is beválik. De nekünk nagyon. A DaVinci Learning csatornán pl iszonyú jó dolgok vannak, kísérleteznek, így magyarázzák a fizikát, a fiam tátott szájjal nézi, tökre odavan. És ezáltal nyílik ki neki a világ. (én azért nem bírok ilyen kísérleteket otthon csinálni ) Meg a filmek által. Ha elmegyünk valahová, akkor kevés dolgot fog fel a sok egyéb inger miatt gondolom én, de nem felejtem el az első állatkertes élményt sem, egész végig a repülőket nézte az égen és a kerítésen kibámulva csak a buszok izgatták. Szerintem fel sem fogta, hogy állatok vannak körülötte. Ellenben, az állatsimogatós nagy öröm és élmény volt neki, mert megfoghatta őket, játszhatott velük, nem csak meséltünk neki valamit a rács mögötti állatról, hanem érezhette az állatokat a kezével. Az meg is maradt benne. Minden, ami nem verbális információ, az jó, és minden, ami verbális, az neki káosz és elfordul tőle.

Ja, szeretnélek megkérdezni titeket, hogy tudtok-e jó gyerekszemészt? Magán is lehet. A kicsit el kell vinnem sürgősen, mert 2-3 méternél messzebbről nem ismer fel dolgokat (a falevelet halnak nézi, embereket pedig 20 méternél messzebbről nem ismer meg). Ez eddig kimaradt nekünk, nem ismerek szemészt.

kimni:

Zolika is sokat néz DVD-ket, napi 2-3 órát. De ügyelek rá, hogy sokfélét nézzen. Mostanában érdeklik az ismeretterjesztők is, persze a világűrről, a marsszondáról, űrhajókról, rakéta összeszerelésről, kilövésről, tűzhányókról szólók érdeklik. De egyszer-kétszer már egy-egy állatos ismeretterjesztőt is végignézett figyelmesen.
Nekem is az az érzésem, hogy vizuális megsegítéssel jobban ért mindent, pedig ő azért valamennyire el tudja mondani a dolgait, de azt hiszem rendesen le van maradva.

Képről tudnak mesélni pár mondatban a gyerekeitek? Mondjuk olyan képről, aminek a szereplőit, történetét ismeri (pl. Micimackó). Esetleg ha kérdéseket tesztek fel róla, akkor tud válaszolni? 4,5 évesen ezt mennyire kell tudni mondjuk egy NT gyereknek?

Sephora: egyszer nálunk is leakadt a fiam azon, hogy a Corában van 42 pénztár, és a 11 szám hiányzott. Minden este azt hallgattam, hogy milyen szomorú a 11-es. Aztán addig-addig, míg odamentem egy zsírkrétával, és a pénztáros engedélyével felrajzoltam. Akkor minden rendben volt, és többet nem volt gondunk ezzel. Ugyanígy még visszarajzoltam krétával egy 6-t egy villanyoszlopra. Azóta nem reklamál, hogy javítsunk meg dolgokat, de akkor ez nagy segítség volt!
3mackó: el kéne már nekünk is menni egy ilyen felmérésre. Merre voltatok? Ismerős vagy idegen gyógyped vizsgálta? Nyáron keresünk mi is valamit, de lehet már most be kéne jelentkezni. Szerintetek a Vadaskertbe mehetnénk? Amolyan kétéves kontrollra?
Kimni: jól hangzik ez az ismeretterjesztés, már én unom a mesélket nálunk! Múltkor végignézett egy természetfilmet a Bp-i állatokról. Nagyon tetszett neki is , meg nekünk is. A Badár a kommentátor, csak ajánlani tudom! Azt hiszem Budapesti vadon a címe. Szóval megnézem ezt a davincit...
Képmesélés nem megy. csak egyszavas válaszokat ad, nagyon konkrét kérdésekre. Milyen színű a ruha-piros. Milyen arcot vág- szomrút. Miért szomorú- mert elesett. Szóval ez nekünk sem megy. Mi csak barchobázunk általában a gyerekkel.

labolen:
3 évesen és 22 hónaposan voltunk a vadaskertben, de ott semmilyen részletes felmérést nem kaptunk Zolikáról, hogy mégis mik a gyengéi, mik az erősségei.
Aztán 4 hónapja foglalkozik vele egy auti spec gyógypedagógus az oviban, aki viszont készített róla fejlesztési tervet, és kb 2 havonta tájékoztat a megfigyelésiről, hogy mit csináltak ez alatt az idő alatt, illetve ez alkalommal már jobban kaptunk információt arról is hogy miben erős, miben gyenge, mit kell leginkább fejleszteni. Jelentkeztünk a Delejbe is, de még nem kaptunk időpontot, illetve a múlt héten hirtelen lett volna egy megüresedés, csak sajnos nem volt nekünk jó. A Delejes vizsgálattól is azt várjuk, hogy kicsit kielemezik Zolikát, hogy mi szülők is jobban tudjuk, miben van lemaradva.

Mesélés:
Zolika pl mond ilyet egy-egy képről - ez ma történt, azonnal fel is jegyeztem Zolika bölcsességeinek házi tárába.
- Ez itt a Mimimackó háza. Tigris rágurott Mimimackó pocakjára. Itt a vége fuss el vége. - mondta Zolika
- És mit mond Micimackó? - kérdeztem én?
- Miért ugrottál a pocakomra? - kérdezte Zolika (mint Micimackó)
- Szia! Micimackó. Mert szeretek ugrálni. Van mézed? - kérdeztem én mint Tigris.
- Elfogyott, üresek a mézesbödönök. - mondta Zolika-Micimackó.
- Akkor elmegyek Malackához, hátha neki van méze. - mondtam én.
- Malackának biztos van. - kontrázott Zolika.
De ezután már csak az érdekelte, hogy mikor kapcsolok neki mesét.

Ez azért jó jel? Jó jel?

Jellemzően azért sajnos ilyen csak ritkán fordul elő, ha éppen olyanja van. Többnyire ő is csak azt mondja meg, hogy mit hol lát, ha rákérdezek, vagy hol mi piros színű stb. Néha hoz egy könyvet és elkezd nekem mesélni, hasonlóképpen mint a fenti szöveg, max 1-2 percben.

Sok mindent csinál úgy Zolika, hogy egyszer megcsinálja (látjátok tudom én ezt is), aztán többet nem hajlandó, vagy csak nagysokára. Ez miért lehet? Motiváció hiánya ez is?
1-2 hónappal ezelőtt egyszer csak épített egy nagy duplo sínpályát, kanyarokkal, híddal, váltóval, mindenfélével. Előtte se, azóta se. Csak űrhajót, de azt sokfélét, de elég egyszerű formájúakat, mintha nem az építés érdekelné, csak az hogy gyorsan meglegyen egy űrhajóra hasonlító tárgy, amivel aztán tud játszani.

Ja meg ő szokott cica lenni, meg maci, micimackó, nyuszi, meg kiskutya. Ilyenkor tálból akar lefetyelni, meg nyávog, ugat stb. de ő akkor is Zolika-cica (így nevezi magát ilyenor), vagy Zolika-kiskutya, Zolika-lovag stb. Belebújik a bőrükbe és mégsem.

3mackó: szerintem ez nagyon jó, hogy a fiad így beleéli magát egy szerepbe! Nekem max annyit sikerülne a fiamtól kicsikarni, hogy mit mond micimackó- hogy miért ugrott rá a pocakra. Vagy hogy ezt nem szereti. Vagyis nem váltaná át a személyes-névmást! Nem mondaná E/1- ben csak E/3-ban. Szóval szerintem amit írtál, az nagyon jó! És a cica-kutya dolog is. A név már nem sokat számít, de hogy utánozza a tevékenységet az már szuper!
Nálunk most Latka előrelépett, azt játssza, hogy ő egy bagoly, és mindenkit megeszik. Hát, nem mondom, hogy minden idegen is úgy értékeli ezt mint én!

HáromMackó, szerintem ez nagyon jó jel!

Ez az egyszer megcsinálja, máskor nem, ez egyértelműen a motiváció hiánya, meg a beszűkült érdeklődés. Viszont az én fiamat ilyenekre iszonyú nehéz rávenni a Tied meg magától nekiáll, ha ritkán is.

Ha el tudja képzelni magát, mint lovag, akkor mi a gond ezen a téren? Szerintem ez óriási. Még ha kicsit kívül marad is, ez fantáziajáték.

Labolen, és ha azt mondod, hogy Te nem vagy kisegér, hanem egy nagy sas? :laugh:

Szanya1:

Hát ez a beleélés, szerepjáték dolog inkább csak 3 éves kor után, akkor is inkább 3,5 évesen jelent meg (vagy legalábbis akkor vált feltünővé a megléte). Többnyire rövid ideig csinálja, jellemzően az űrhajózással kapcsolatban, de azért mással is, és nagyon könnyen belemegy a sárkányos, lovagos, cicás, egeres stb játékokba és átvált szinte azonnal egér üzemmódba. Egyre többször fordul elő, hogy egy-egy mese megnézése után pár percig maga kitalálta történetet játszik el figurákkal, vagy akár csak a kezével (pl a múltkor a pingvinek utaztak az űrbe, bár a rajzfilmben ilyenről szó se volt, de megtetszett neki a sok kis pingvin) De a gyógyped szerint az oviban is csak ritkán csinálja és még ennél is ritkábban kölcsönös a szerepjáték (tehát nem csak magában, vagy a másik gyerek mellett csinálja) magyarán oda-vissza megy két kicsi között a párbeszéd, amibe a fiam is érdemben belekapcsolódik. A nagyfiamhoz képest, pl jó ha a huszadát játszik ilyet, vagy még annyit sem. Egy átlagos NT gyerek lehet, hogy naponta több órát is szerepjátékozik, míg ő mondjuk csak 5-10 percet, egyetleg ha a nagytesóval játszik akkor hosszab időt.

Hát igen az érdeklődése beszűkült, de azért ki, ki csapong néha másfelé is , talán egyszer csak kinyílik jobban.

labolen:

Akkor azért a te fiad is szerepjátékozik, csak ő bagoly és nem cica.

Néha hallom (de csak néha), hogy Zolika hol dörmög, hol meg vékony hangon beszél, és ha ilyenkor odamegyek lesben, akkor többnyire két plüssel mókázik, azok helyett beszél, vagy inkább brummog, meg nyávog. De ha észrevesz abbahagyja.

Mennyiség ide vagy oda, szerintem ez teljesen jó szerepjáték. Én abszolút nem játszottam ilyeneket, mégse vagyok autista, tehát ha keveset is, de játszik ilyet, az nagyon jó jel!

Azért szeretem ezt az oldalt, mert mindig inspirál, hogy kipróbáljak dolgokat a gyerekkel!
Eszembe sem jutott volna sasnak lenni, én mindig inkább leállítom szegényt, hogy ne egyél meg. Én sem vagyok egy nagy szerepjátékos!
Képről mesélés: most kipróbáltam és leesett az állam! A Dörmögő végén találtam egy szöveg nélküli képregényt, ahol egy róka ellopja a tyúkot, a kutya szalad utána. Majd együtt megeszik. És mindent tudott a gyerek! És mondatokat mondott. Mindig csak egyet, de mondta! Ellopta a róka a tyúkot. miért-mert meg akarja enni.- miért szalad a kutya- mert vissza akarja venni a tyúkot. szerinted meg akarja enni a tyúkot a kutya? -nem
Szóval csak ámultam! Igaz a mondatokat nem formálta át, vagyis a mit mond a kutya kérdésre azt mondta, hogy álljon meg, vagy hogy adja vissza. De hát mindent nem lehet elsőre!
Jaj olyan boldog vagyok, és tényleg köszi mindenkinek a problémafelvetéseket, mert nagyon inspirálóak!
Ezt a szöveg nélküli képregényt ajánlom nektek is, mert egyszerű képek, a történet vezetve van, és nagyon tetszett neki, hogy nem csak egy kép, de folytatásos. A következőt mindig letakartam, hogy azokat ne nézze előre, ne zavarjanak. Őszi Zoltán, van fent a neten is képregény tőle. 3mackó ez nektek való pl
www.google.hu/imgres?hl=hu&sa=X&rlz=1C1I...&ved=1t:429,r:2,s:15

labolen:

Ez tényleg jópofa.

Hát, akkor ezt a nem érdeklődést is írhatjuk az autizmus számlájára... Ezeket a jó kis beszélgetéseket is el kell engedni, de nehéz
A lányomnál is megvan a hibás elképzelésekhez való ragaszkodás, ha a fejébe vesz valamit, az úgy van, és kész. A múltkor kiszámolta, hogy pl. 4+4 az 9, és hiába mondtam neki finoman, hogy az 8... :blink: Remélem, a suliban a tanító nénitől jobban elfogadja majd. Nehezen bírja a kritikát.
Kimni, Labolen: de jó, ez a filmnézés jó ötlet!!! Én nem gondoltam rá, mert ugye a TV nem segíti a saját képzelőerőt, így eddig ellenségként tekintettem rá, de ha így szívesebben "tanulnak", akkor ez lehet a megoldás. Kinga lányomnál itt is merevség van, mert csak Hercegnő, Barbie, néha tesója révén Thomas és néhány megszokott rajzfilm megy. Megpróbálom, hátha bejön más is. Meg az is jó, hogy meseolvasás után néhány kérdést feltenni.
Kimni, sajnos szemészt semmilyet nem tudok, még eddig mindenkinek jó a szeme.
Sephora: aranyos a táblás mánia...
3mackó: klassz, amiket a fiad tud, mégha nem is túl gyakran teszi (képről mesélés). Képes rá, csak a motiváció hiányzik. Nálunk a fiamtól max azt kérdezhetem, hogy mi van a képen vagy mit csinál, és akkor egy szóban válaszol, mint Labolen fia. Vagy egy kérdést ismételget a könyvből újra meg újra. Nem lehet neki mesélni, a történetet vagy nem érti, vagy nem érdekli, pedig kicsiknek való könyveket nézegetünk.

Labolen, ügyesek vagytok! Megnézzük azt a képregényt!

Ja, és tényleg klassz, hogy ennyi auti specifikus ötlethez jutunk egymástól!

A meseolvasáshoz nálunk a fiamnál olyan egyszerű mesekönyveket javasoltak, ahol a kemény lapokon egy kis fület ki lehet nyitni és alatta megbújik egy kép. Pl. A mackó levele c. könyv, vagy a Róka zoknija (keresi a róka a zokniját mindenhol a házban és motiválja a fiamat, és nem teszi le a könyvet olyan gyorsan).

Labolen ez szuper!!!!! Nagyon ügyes Latka!!

Én nagy szerepjátékos lennék, ha a fiam örülne ennek, de nem örül Az ilyen spontán dolgokat, hogy kigondolom, hogy na most akkor sas leszek, na ezeket nem kedveli, pedig én benne lennék Csak akkor lehet ilyet játszani, ha éppen birkózás megy, akkor mindig lehetek valami, valaki, aki megtámadja és megcsikizi... Nálunk a nagy irányítás megy, másnál nem? Mindent megmond nekem, mit mondjak, hova üljek, hova tegyem a kezem, pontos forgatókönyvet diktál, pontos mondatokkal és azt kell mondanom olyan helyzetben, amit kért tőlem, semmi rugalmasság. Nálunk ez a közös játék. Az öccsével is azon veszekednek csak, amikor öcsi nem hajlandó úgy csinálni, ahogy a nagy kéri, mert erre a nagy nem tud normálisan reagálni és begörcsöl, képtelen túllépni a dolgon. Én pl nem mondhatom meg, hogy mit játszunk és hogyan.

Manka, köszi, eddig nekünk sem kellett szemész de most eszembe jutott egy szemész, talán ő fogad...