Autizmus mindennapok

Dobozos feladatból csak ötletadókat tettünk fel a feladatok menübe, cikk még nincs. Nem akartunk ennyire belemenni a szakmai részbe, de már ellenőriz bennünket az Autizmus Alapítvány, úgyhogy most már bátrabb vagyok.

Edina, megírod? Úgyis annyira ráérsz... :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: Bocs. :laugh: :laugh: Szóval majd a hó végefelé, vagy februárban.

Hát majd meglátjuk, hogyan fogadja később a napirendet. Most szerencsére nekünk még nincs ilyen rákattanás dolgunk.
Ellenőriz az Autizmus Alapítvány? Hűha! azt hiszem ehhez gratulálok, örülök, hogy ilyen komolyan veszik ezt az oldalt!
Ha a cikk elkészülte előtt még van kérdés a dobozolással kapcsolatban, akkor biztos szívesen válaszolnak a többiek is a kérdésekre itt a fórumon belül is.
A cikkhez meg fel lehetne majd tenni kisvideót. Amúgy azt hiszem a youtubeon van is ilyesmi. Vagy valahol máshol láttam, pl itt?

Igen, a videó jó gondolat, ugyan van már fönt egy, de ha találok másikat, felteszem. Nem mostanában fog elkészülni a cikk, de biztosan meglesz.

Már úgy várom, hogy mi is ilyen komolyabb feladatoknál járjunk!

Nagyon izgulok, mert a férjem pont most van a szülőtréningen. Kíváncsi vagyok, mit fog mesélni. Már alig várom, hogy hazaérjen. :blink:

Nem is meséltem! Úgy néz ki, hogy találtunk gyógypedagógust nagyon közel. A gyerekorvosunk ajánlotta, hogy hívjam fel a speciális iskolát. Jövő héten találkozunk a hölggyel. Remélem, sikerül megtalálnunk a közös hangot, mert nagyon közel lenne, még busszal is.
Ha nem sikerül, akkor a megyeszékhelyre kell járnunk, de az szörnyen bonyolult lenne, átszállás, stb. Még kocsival is egy óra, meg ugye a mai benzinárak.

Kocsival is egy óra... Többet utaznátok, mint amit ott töltötök. Én is szurkolok, hogy ez a közelebbi beváljon!

KISSTIM:
Nagyon jó ötletek vannak az Autizmussal élő tanulók adaptált taneszközeinek és feladatainak gyűjteményében, amit felraktak az oldal szerkesztői a letölthető fejlesztő feladatokhoz, a fejlesztésen ezekkel dolgozik Jázmin és nagyon szereti őket. Nagyon jó példák vannak benne, otthon is gyorsan el lehet készíteni őket, én lelestem párat onnan, házi használatra. Később láttam, hogy a gyógypedagógus hölgyünk a fejlesztésen, is részt vett a könyv megírásában.
Valamelyikkőtök írta ma, hogy a könyvből felolvasott meséből sokat nem mond vissza a gyerkőc, de azt tudja, hogy hány oldalas a könyv. Nagyon érdekesek, különlegesek a mi babáink egytől -egyig. A halacskaasszony sem megy ki a fejemből.
:laugh:

A férjem nagyon sokat tanult ma, és végre történt valami! Csilla nagyon kedves, és segítőkész. Februárra kaptunk időpontot, megyünk a Vadaskertbe! Nagyon izgulok!
Azt mondta az Uram, hogy Ők is említették az autista iskolát, úgy néz ki, ott is jó helyen keresgéltünk.
Most gondolkodom rajta, hogy a Dévény-tornával mi legyen. Végülis ártani nem árt az sem. Az úgyis "csak" hónapokig tart, és úgy látom, hogy használ. Mostanában próbál visszamondani szavakat, és már az oviban is észrevették.

Nikuc, nekünk is nagyon sokat segítettek ezek az előadások, az én férjem látásmódjában is változatott. Nagyon érdekes, hogy legalább egy tucat könyvet elolvastam a témában, de a leghasznosabbnak mégis ezeket a szülőtréningeket tartom.

Ti is voltatok? Már annyival előrébb jártok, pedig a gyerekek kb. egyidősek.
Pest megyében laktok?
Az én férjemnek az is jól esett, hogy már nem érzi magát annyira "egyedül". Én tudok Veletek beszélgetni a napi problémákról, és nem néztek ufónak, mint pl. egy játszótéren, de Ő jobban szeret élőszóban beszélgetni. :blush:

Az én kislányom egészen pontosan 2 éves és 2 hónapos lesz 11-én.
Szeptember végén derítettem ki a net segítségével, hogy mi lehet a problémánk. Október 26-én mentünk először a Vadaskertbe vizsgálatra. Novemberben kezdtük a szülőtréningeket. Budapesti vagyok.

Akkor mégsem annyira egyidősek! Azt hittem, kb. 3 éves. :blush:
Milyen gyorsan sínre kerültetek!
Mi is kb. szeptemberben kezdtük az utánajárást, de még feleennyinél sem tartunk. Itt vidéken lassabban mennek a dolgok. Azt sem tudtuk, merre induljunk.

Isten áldja meg azt a jó embert, aki kitalálta az internetet. Sokkal könnyebb dolga van az embernek, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt.
A helyzetünkben valóban jó, hogy budapestiek vagyunk, de itt is telt ház van a fejlesztőknél, nagyon-nagyon kevés a szakember, de hogy miért, szomorú.

Labolen, Glor, köszi a dobozolós infokat. Majd megnézem az oldalon az ilyen jellegű feladatokat.

Muszáj leírnom a következő sztorit, mert úgy néz ki elkezd beszélni, viszont a merevségei fokozódnak:

A kicsi újabban a rég nem látott dolgokat nem hajlandó enni. Ezért főzeléket már alig eszik. Nyáron vettem neki a diéta ABC-ben mignont. Akkor még két pofára zabálta. A héten már eljátszotta, hogy a neki sütött gluténmentes sütit alig bírtam megeteteni vele(nagyon finom lett végül én ettem meg a javát), egyszerűen nem hajlandó megenni, ha nagy nehezen a szájába raktam, még akkor sem ízleli meg, kiköpi. Semmilyen finom praktika sem vált be, eljátszom hogy ilyen olyan finom, hiába, nagyfiam eszi jóizűen.. hiába. Serencsére kiraktam a szélét mandulával, amit mostanában sokszor evett, ezért aztán sikerül szép lassan megkostólni a süti néhány morzsáját is és onnantól már megette.
A héten vettem neki diétás dobostortát. Nem és nem, végül sikerült úgy a szájába erőszakolni!(beleerőszakoltuk a szájába!!!), hogy végre megérezte az izét, onnantól persze akkora szájakat tát, ha nem látom, nem hiszem.
Nem mentem volna ennyire a végletekig, ha nem tudom, hogy az ilyen csokis süti már nagyon izlett neki...És alapvetően korábban akkora haspók volt, hogy mindig azt leste, Te mit eszel és azt már tömte is a szájába függetlenül attól, hogy valaha evett e már ilyet vagy sem.

A héten így nem volt hajlandó megenni a zöldborsó levest, a bablevest a kelkáposztafőzeléket..1 falatot sem! Nem hiszem hogy lenne erőm ilyen erőszakot alkalmazni vele minden egyes alkalommal. Csak az lesz a megoldás hogy gyakran kell próbálkozni újjal, mással.(Ahogy Edina is írta gyakran feszegetni a határait)
De nem panaszkodom, mi még így is egész sokmindent eszünk. Úgy látszik ha valamiben javul, akkor valamiben romlik

Ez annyira jellegzetes. Kénytelen leszel szívóskodni, különben tényleg elhagyja sorban az ételeket.

tomger, nálunk az NT gyerek simán csinál ilyeneket időszakonként... én pl az érintett fiamba semmilyen erőszakkal nem tudom beletuszmákolni a kaját, ha nem akarja megenni. Sőt, ha erőszakot alkalmazok (szájába tömés), akkor még annyira sem. A kicsinél, az NTnél meg ez az "erőszak" bevált. Szóval én nem vagyok biztos benne, hogy ez az érintettsége miatt van, de persze lehet.

Nálunk hányós vírus van, az érintett fiam csoportját 24 óra alatt terítette le, majdnem mindenkit a csoportban. Lázas is. A kisebbik meg totál betaknyosodott, hőemelkedése van, a férjemnek meg homloküreg gyulladása, én még az előzőből lábalok kifelé (vagy nem..). Fantasztikusan alakulnak a dolgaink. Ezért most nincs időm nagyon írni, csak szeretnék ajánlani nektek egy társast, amit mi 1 éve kaptunk (akkor volt 4 éves az érintett fiam) és azóta ez az egyik kedvenc játéka. Gondolom, más is buszmániás, nemcsak az én fiam Ezzel a társassal tanult meg társasozni!! Hátha bejön másnak is.
www.kopefajatek.hu/bolt/tarsasjatekok/bu...ard-tarsasjatek.html

Egy kicsit erőszakoskodni kell. Az én fiam is sokszor azt az ételt, amit egy héttel ezelőtt repetával és nagy étvággyal megevett, elutasítja, de ha belediktálok egy, vagy két kanállal, akkor megeszi az egészet.
De mostanában (már 4 éves ugye) beválik az, ha az ebéd utánra be van ígérve egy kis finomság, és legrosszabb esetben tesz az ételre egy kis kecsapot, mert azzal sokkal több minden lecsúszik erőszak nélkül is, mint anélkül.
A finomságokkal meg nincs gondunk, mondjuk a lekváros, és gyümölcsös sütiket, cukorkákat nem eszi meg, de ennyi kb.
Úgy három évesen elégeltük meg mi is, hogy cirkusz van az evés körül, akkor elkezdtük azt - amit azóta is kivétel nélkül betartunk - hogy mindig együtt reggelizünk, ebédelünk és vacsorázunk, és azóta nem hagy ki főétkezést.

Kimni, nagyon rátok járnak a vírusok, az már igaz.
Jobbulást az egész családnak!
A társas jónak tűnik, köv. ünnepre beszerzem.

Jobbulást.
*
*
Nekünk valami nagyon egyszerű űrhajós társas kellene.

Hát nálunk ez az evés dolog valahogy nagyon elment. Nálunk nem jött be az erőltetés, a trükkök, egyszerűen nem ette meg. Most már szinte semmi főtt ételt nem eszik.
És még azt a párat is elhagyja, amiben eddig bíztam. Levesnek csak a levét, abból is csak 5 kanállal, (számolja!), húsnak már csak a bundáját. Némi sültkrumpli. Még a palacsintáról is leszokott. Pedig nutellás. Marad a pirítós, keksz, abonett. Igen, azt hiszem ez minden, amit megeszik most.
Szóval mindenki becsülje meg, és próbálja megtartani, amit lehet!