Autizmus mindennapok

Champ, Szanya köszönöm mégegyszer az intonációval kapcsolatos tapasztalatokat!Sajnos ezzel szerintem hosszútávon gond lesz, de tényleg nem ez a legnagyobb gond most még. Amit Champ írt, hogy egy-egy szót azzal a hangsúllyal tanulja meg, ahogy elöszőr hallotta, az Gergőnél is megvan (az igen-nél a legszembetűnőbb )Gergőnél nem egy hangmagasságon való beszéd megy, hanem mintha próbálna intonálni, de időnként a 3 vonalas C-t kivágja és ott mond ki 2-3 szótagot. Most még aranyos is talán, de ha így marad hamarosan komikus lesz az a hangsúlyozás. Most még tényleg nem foglalkozom ezzel, de úgy érzem gond lesz vele.

Marco: Feladattudat: Gergőnél ez nagyon rendben van, sőt! Nem erre akartam célozni az előző hozzászólásommal. Tudom hogy az gyönyörű, hogy hajlandó 20-25 percig is asztali feladatozni. Időnként kifejezetten sajnálom, hogy ennyire ,,megerőszakolom,, a nagyomra soha semmit sem erőltettem, elsőnek nagycsoportban kezdtem vele célirányosan foglakozni.
Sajnos Gergőre 2,5 évesen rátették a mentálisan retardált címkét, amit nemrég ugyan leszedtünk kínkeservvel és még mértek is a Koraiban egy egészen jó IQ értéket, de látom, hogy ez nagyon esetleges és csak azon múlik megfelelő szakember méri e fel! Ezért nincs más választásunk küzdünk amig csak lehet.
Kronológiai kártyák, tényleg nagyon nehézneki ez még, de csak nagyon egyszerűekkel próbálkozom. Korábban itt ajánlotta valaki Enci oldalát, ahol csak 3 kártyából épülnek fel rövid történések (1-2-3 kockából épít tornyot amaci v. fagyit eszik a maci és hogy fogynak el a gombócok, vagy biciklizik a maci, elesik és sír.. )
sztem már való lenne neki. De elképzelhető hogy elég lenne még csak 2 kártyából épülő cselekmény.Ha kitartóan nem megy úgyis visszaveszek.

Apropó most scannelek be nagyobbaknak valo iszonyú vicces kronológiai kártyákat (szét röhögtem magam rajtuk).No ezek még nem Gergőnek valok! Éjfél előtt fenn lesznek a dropboxban!

Sziasztok!
SOS segítségre lenne szükségem! Azért ide írok, mert ezt olvassátok a legtöbben.
Mimikém foga szombat este óta fáj. Van idópontunk altatásos fogászatra a Heim Pál Madarász utcai fogászatára november 27-re. (Július 10én voltunk ott, megnézték és kaptunk időpontot. Úgy is tűnt kihúzzuk addig, de sajnos nem sikerült Ha bármelyikőtök tud olyan fogorvost aki foglalkozik auti kisgyerekkel, esetleg magánpraxisban altatásban végeznek beavatkozást, akkor írjátok meg.
Persze hívom majd a Heim Pált is, de oda még a sima ambuláns időpont is 2 hét. Mimi kap cataflamot, de minél előbb meg kell ezt oldani, nehogy feldagadjon a kis bucija..
Amikor júliusban voltunk, akkor az egyik fogát fúróval megnyitották, talán 15 mp volt az egész. szerintem nem is fájt neki, de hát le kellett fogni. Most is valami hasonlóra lenne szükség, de alighanem most már nehezebben fog menni a korábbi "élmények" miatt.
Előre is köszi a segítséget.
Viki

Ágiviki:
Sajnos nem tudok fogorvos ajánlani, de remélem, hogy minél hamarább megoldódik a probléma és nem kell Miminek tovább szenvednie.

Labolen: meg vagyok nagyon lőve ezzel az angollal. Amikor tavaly februárban rákapott, akkor semmiképpen nem akartam forszírozni, mert még rengeteg gondunk volt az anyanyelvével is. Emlékszem, mikor múlt májusban voltunk vadasban Annánál, azt hittem, hogy nem fog örülni a gyerek autodidakta nyelvtanulásának, de ő azt mondta, hogy hagyjuk nyugodtan, ha igényli taníthatjuk is, ez nem fogja zavarni a magyar nyelv tanulását. Így is lett, de én még mindig úgy gondolom, hogy először a magyart kellene még egy kicsit magasabb szinten űzni, és akkor jöhet valami más nyelv. Tavaly nyáron tök rá volt kattanva a spanyolra is, bevágta az abc-t és tud egy csomó szót is spanyolul.

A jövőidő már nálunk is jól megy! Mostanában azt hallgatom, hogy ő óriás lesz, meg hős és megveri a rosszakat. Csak tudja majd eldönteni, hogy ki a rossz, és ne verjen mindenkit laposra! :laugh:

Szombat du. cirkuszosat játszott a két gyerek, a nappalink úgy nézett ki, mint ahol bomba robbant. Z. készített CIRKUSZ feliratot, és az ajtóra ragasztotta. Úgy döntöttem, ezt nem veszem le, néha rögtön a bejárati ajtóra is ki lehetne tenni!

Ágiviki: nagyon sajnálom, hogy Miminek fáj a foga. Sajnos nem tudok segíteni, nem ismerünk fogorvost. Remélem mihamarabb megoldódik a probléma és találtok megfelelő orvost!

Tomger: kronológiai kártyák: mi ezekkel kezdtük:
jatek.vatera.hu/fajatek/kirako_puzzle_ta...5%3F+3-5%E9ves&obd=2
MI a következő, vagy angolul Whats next kirakó. Három képet kell sorba rakni, amin egy egyszerű történés van. Mivel kirakó jellegű, ezért egyértelmű a sor. És lehet beszélni róluk. Ezek is egyszerű képek: hóember építés, fagyievés, öltözés, kockavár, stb.
Mi szerettük ezt a fajta kirakót, mert a két dolgot ötvözi.
Régen az Auchanban vettem, most a teszveszen és vaterán lehet venni. Persze lehet hogy van máshol is, de a net nem dobta ki.

Otthon készíthestz kirakós formát az enci oldalaas képekből is. Kartonra ragasztod, és kétféle bevágással kivágod. Ha érted mire gondolok, leírni nem tudom. :blush:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Viki, sajnos én sem tudok jó szívvel ajánlani fogorvost. Van ugyan egy fix akihez járunk és a nagyomat is viszem már hozzá, de Gergőt még nem látta el soha (nincs még rá szükség.)A doktornő annyit mondott, egy autista kisfiút tudott eddig csak ellátni és hordjam rendszeresen a kicsit is amikor mi jövünk, hogy szokja a helyzetet (nálunk is nyitott még ez a fogászati kérdés) És fogalmam sincs végez e altatásban beavatkozást:( Ha nem találsz megoldást, elküldöm priviben a doktornő elérhetőségét, egyébként nagyon kedves, magánpraxisa van!

Labolen, köszönöm szépen, nem ismertem ezt a kirakót, de hasonló mint az encis, megveszem/megszerzem!!!

A puzzle összerakás egyébként is problémás nálunk mint írtam!
Épp hogy nem akarok puzzlet csinálni a kronológiai kártyákból, mert rögtön csak azt nézné, mit mivel kell összedugni és elbabrál, nyomja össze agyatlanul, látszatra össze is rakja csak nem a kép alapján hanem az összeilleszthetőség szerint.1 ilyen fa puzzle kronológiai sorom van ahol ráadásul tényleg nem lehet összerakni rosszul, szerintem ez nagyon becsapós a tudás felmérésére. Gyakorlásnak persze jó, csak nem látom mikor ment be valójában a folyamat.
Ráadásul nagyon furcsa ez Gergőnél mert lehet, hogy egy folyamatot épp tudna is már az életben (Pl 1. horgász ül a parton horgászbottal, 2 kifogatt egy halat ) mivel láttunk ilyet, beszéltünk róla, majd még el is játszotta, de simán lehet hogy nem tudja kirakni ezt a két kártyát sorba, mert valami lényegtelen dolgot néz a képen... (mondjuk a stéget és hogy az csíkos...)
Most olyan puzzlét akarok készíteni, amin csak vízszintes vonalakkal vágom szét a képet, hogy ne segítsen a hullámvonal az összepattintásban. (Egyébként ilyen az IQ tesztben is volt anno, ha csak kettőbe volt vágva a kép, még ment ha háromba már csak 50 % ban sikerült) Még az is érdekes, ha összerakja helyesen a képet sem biztos hogy egyenesen teszi ki lehet hogy oldalán fekszik a kép (fejjel lefelé még nem tette ki helyesen) ez is arra utal hogy valamit nem úgy lát ahogy kellene szerintem. Hiányzó képesség van itt és fogalmam sincs hogy fejleszthető e ez vagy csak az idegrendszer érésével egyszer csak meg tudja e majd jól csinálni, de tavaly is próbálkoztam egy sort, most megint. Kiváncsi vagyok fogékonyabb lesz e már?

Agiviki, én sem tudok fogorvost, mi is keresünk egyelőre... de bundáskenyér tök jót ajánlott! Drukkolok nektek!

Labolen, nem tudom így jól leírni, milyen hisztiket vág le a fiam. Nem hiszti ez. A kicsi is tud hisztizni, csapkodni, földre feküdve üvölteni, de az hiszti És ő még csak 4 éves. A nagynak ezek a görcsei (én így hívom) nagyon jellegzetesek és a semmiből törnek elő. Gondolkodik és kitalál valamit és azonnal meg kell valósítani. De akármiről legyen szó. És akkor ijesztő módon nekiáll dühöngeni, ami még akár elmehetne egy NTtől (de azért akkor sem 6 évesen), de a gond, hogy ilyenkor nem lehet vele felvenni a kapcsolatot, nem lehet megnyugtatni semmivel. Nem érti, amit mondunk, vagyis valahol érti, de nem tud reagálni és igazából nem jut be az fejébe. És a környezet nem érti, mi a baj. A 4 évesemnél ezek a földre vetem magam hisztik érthetőek (azaz tudom, miért van) és azért ki szoktam tudni emelni a helyzetből, valamivel csak ki lehet billenteni egy idő után. A nagyfiam 1 órán keresztül képes rágódni ilyenen és haragszik rám olyanért, amiről nem is tehetek. De egy nt-től még sosem láttam olyat, hogy a semmiből kitalál valamit, miközben megyünk valahová, tudja,hová, tudja mi a program és ha nem tudjuk rögtön azonnal megvalósítani, amit kitalált, akkor utál engem és nem lehet vele kapcsolatba lépni sem.

Kimni, Hú de így van ez nálunk is! Ráadásul Gergőn oly sokszor látszik hogy ,,álmodozik,, néz ki a fejéből és vigyorog, mert épp átél valamit a múltban és egyszer csak kivágja -mondjuk a reggeli kellős közepén- hogy Menjünk vonatmúzeumba...! Ilyenkor persze töröm a fejemet, hogy kellően jó alternatívát tudjak felajánlani...

Tomger, addig jó, amíg ezeket legalább kedvesen, lelkesen adja elő és nem követelőzően, parancsolva, mert akkor már eleve idegesebben reagál rá az ember És Gergő is totál kiakad, ha nem lehet az, amit ő akart? Én hiába szolgálok akármilyen alternatívával... mindegy, már nem is töröm magam, semmi nem jön be. NÉha valami aduász igen, pl mit szólnál 1 megálló buszozáshoz, nade ezeket nem tudom állandóan előadni.

Tomger: amit ajánlottam, az pont egy kirakó három észből álló sor. Csak egyféleképpen lehet kirakni. Ha nem ilyet akarsz, akkor ez nem jó nektek. Nálunk sem a sort nézte, de után már el lehetett mondani, és talán jobban megértette, hogy bizonyos folyamatok csak egyféleképpen állhatnak össze. Nem rakhatod a teljesen felöltözött képet a pucér után, mert valami hiányzik.

Kimni: Bocs, én is utálom, mikor a problémámat valaki elüti azzal, hogy nem is akkora a gond, mert... Elhiszem, hogy ezek nem nt viselkedéshez hasonlítanak, és elkeserítő lehet, hogy még egy óra után is ezen haragszik rád. Nálunk L. még két hét után is a semmiből felemlegeti, hogy az nem volt úgy jó, ahogy csináltuk, mert ő mást akart éppen. Szóval tudom, milyen nehéz ez.
Csak azt akartam jelezni, hogy egy ennyire várt eseménynél, egy ennyire "kiéhezett" gyereknél egyszerűen törvényszerű szerintem, hogy ő is szeretne minden azonnal, és csak magának. Lehet, ha amúgy is fáradt volt, és pont a rég látott apáról van szó, akkor egy nt is nehezebben türtőztette volna magát, hát még egy aspi.
Bocs, tényleg nem az volt a szándékom, hogy magyarázkodj még itt a fórumon is. :blush:

Képzeljétek, most járt nálam egy számítógép szervizes, mert valami nem stimmel a géppel, és városon-falun belül ingyen megnézik itthon is. Szóval itt lakik az utcánkban, egy nagyon kedves-helyes fiatal fickó. Véletlenül sem nézett a szemembe, folyamatosan járt a szeme körbe a szobán, minden lépést magyarázott, mintha egy szót is értenék, hogy éppen mit néz a gépen. Mesélte, milyen cége van, milyen programot írt... Nagyon jó volt látni egy szerintem tipikus felnőtt aspit. Olyan megnyugtató.

Az erőteljesen hullámzik hogy mennyire fogadja el hogy nem az lesz, amit mondott és jelentősen befolyásolja, hogy mennyire fáradt jó vagy rossz passzban van épp.

Nálunk is vannak ilyen "begörcsölések": van a csoportjában egy szemüveges kisfiú. Tegnap este már sírva követelte, hogy neki is kell szemüveg. Hiába mondtam mindenféle érvet, hogy neked van napszemüveged, neked nem rossz a szemed, ha nagyobb leszel lesz neked is (tényleg lesz majd), semmi. Neki kell, mert ő már nagy, és neki is rossz a szeme. No erre mit mondjak? Itt rikoltozott, hogy de neki KELL! Erre mondtam ,hogy jó majd veszek. És ennyi. Ezzel megnyugodott, kicsit még mondogatta, hogy milyet akar, aztán remélem elfelejti. Vagy majd mindig mondom neki, hogy majd...
A másik kiakadása az esküvő és a bowling volt. Még egy hónap múlva is a semmiből elkezdett kiabálni, hogy de nem az esküvőre jöttünk! Most elvittük a hétvégén bowlingozni, nagyon tetszett neki. Igaz két gurítás után ő már ment volna haza, de végül maradt egy órát velünk, míg a pályabérlet szólt.
És könnyekig el tud keseredni ilyeneken. :dry:

Huh, nem akart betörni???... csak vicceltem, bocs.
Én az életben még soha senkit nem tudtam így beazonosítani. Ráadásul a szakmájához biztosan nagyon ért:) Ez nagyon jó!!!

Labolen, tudom, hgy nem akartad elütni azzal a dolgot, hogy egy nt is csinálja Én írtam le túl keveset ahhoz, hogy érthető legyen, mi a nagy bajom. Igazad van, ebben az apás esetben ez elnézhető különben is, de ez velünk naponta sokszor előfordul Mindegy, hogy Apa hol van És ezt akartam kihozni, hogy ez állandó gond nálunk. És már mások is felfigyeltek erre sajnos. Én pl ezt nehezen kezelem, egyszerűen elszáll az agyam Szánom, bánom, igyekszem 10-ig számolni és mindig felfogni, hogy nem szabad rá haragudni, de annyira dühít sokszor. Semmit nem tudunk úgy csinálni, hogy az puszta, felszabadult öröm legyen. Mindig benne van ez a düh, keserűség, harag. Mindegy, mit csinálunk, akármilyen jól érzi magát, mindig van valami, ami éppen mégsem lehet megcsinálni és akkor haragszik rám sokáig. Meg egyébként is, minden program után, minél jobb volt, annál inkább, haragszik rám, mert vége lett. Nem segít se napirend se semmi. És ez olyan baromira demoralizáló...

Akiket érdekelnek felnőtt aspik, szívesen meginvitálom egyrészt kis családunkban, mikor Apa itthon van , másrészt a munkahelyemre. Az aspik gyűjtőhelye.
De azt mindig érdemes szem előtt tartani, hogy ezeknek az aspiknak a többsége gyerekkorukban nem tűnt ki nagyon az átlagból, biztos magányosabbak voltak, mehetett volna segítséggel jobban is, de lényegében a legtöbbjük be tudott magától, segítség nékül is illeszkedni, megtanultak beszélni stb.
persze, ez ne vegye el senki kedvét, nem azért írtam... Én hiszek benne, hogy a mi gyerekeink ezeknél az aspi felnőtteknél sokkal szociálisabbak és sikeresebbek lesznek a sok fejlesztés miatt!

Ilyen szemüveges sztorink nekünk is volt De nekünk van egy műanyag játékszemü, azzal beérte... képzeld, hogy én nem tudok ígérgetni így a nagynak semmit! Számonkér! A kicsinek simán, ő 1 óra múlva nem emlékszik semmire. De a nagy, annak semmit nem lehet mondani, amit nem tartok be. Persze, vannak, amiket én felejtek el, de ezt elmondom őszintén, vagy hogy mégsincs rá pénzem vagy ilyenek, ezek könnyebben megérti valamiért, nem is értem. Nálnk inkább a programok a gond. Hogy ő csinálni akar valamit, amit épp nem lehet. A tárgyak nem is érdeklik igazán, akármijét el lehetne venni, azon túllépne, de, hogy nem tudunk adott pillanatban még egy kört játszani valamivel, na azon nem.

Kimni, én voltam 4 évig 200 informatikus mellett asszisztens. Nem ismertem fől senkiben(voltak persze furcsa szótlan zárkózott egyéniségek), bár tény, akkor még nem tudtam az autizmusról. Azóta is többször gondoltam erre, hogy vajon? Nem tudom.
Az biztos, hogy nagyon unalmas 200 pasi kolléga, de még mindig jobb mint 40 nő :woohoo: , de azt hiszem erről már írtam...

Tomger: hát ha szétnézett se látott semmi igazán értékeset.

Kimni: igen, akik ma így boldogulnak, azok kiskorban is valahogy elvoltak. No de azért a mi fiaink is valahogy elvannak. Csak most aspinak hívjuk őket, akkor meg hiperaktívnak, vagy neveletlennek, vagy különcnek... Én azért örülnék, ha a fiam ilyen ügyesen megállná a helyét, mert ennek a fiatal srácnak van cége, van társa a cégben, van saját programja, és dolgozik a suli mellett. Szerintem ez kezdetnek jó.
Aztán lehet nem is aspi, csak nem bír egy helyre nézni, és azt hiszi mindenki ért a gépekhez! De nekem gyanús volt. :whistle:

Megértem, milyen rossz lehet a legjobb családi programot is így megélni, hogy valamiért mégiscsak rossz volt. Nálunk akkor szokott nagy hiszti lenni, mikor valami már nincs a végén. Nincs fagyi, vagy nyalóka, vagy ugrálóvár, ahova fél órát kéne sorba állni. Ő ilyenkor hisztizik, és sokáig ordít...
A dühöt megértem, néha elborítja az embert. Legalábbis én is vagyok így, és utólag persze szörnyű, meg tudom, hogy nem tehet róla, de akkor ez nem villan be az agyamba, csak a harag, hogy nem igaz hogy nem érti, hogy ősszel pulcsi kell, és hogy már harmadik nap csináljuk végig a drámát a játszótéren...
Pláne nehéz egy temperamentumosabb embernek. De hát nekem is fejlődni kell valahová, csak nehéz ez már fáradtan, eleve idegesen, vagy nagyközönség előtt.

Labolen:

Felnőtt aspi: Nagyot nevettem, mert mintha apámról írtál volna, szemkontaktus nélkül, professzionális terminológiával ecseteli a laikusnak, hogy éppen mit csinál..annyi különbséggel, hogy ő nem mesélne a saját dolgairól, mert iszonyatosan zárkózott.
Sajnos otthon annyira nem megnyugtató, mert kb. anyámnak kell összetartania az egész családot teljes mértékben apám segítsége nélkül. De erről már írtam, talán kimni írta, hogy fejlesztett aspik talán nem így viselkednek, szerintem mindentől függetlenül elég necc a család téma egy aspinak...

Kimni, amennyire 10 perc elég ahhoz, hogy valakiről megalapozott benyomásunk legyen, szerintem a férjed sokkal inkább szociábilis, mint az én túl formális és ilyen 'social chitchat'-re teljesen alkalmatlan apám; én őt nem is néztem volna aspinak, ha nem jelented be előre:)

Családi program: nálunk is volt ugyanez, amit leírtál kimni, hogy egy gyerek számára gondosan összeállított vonzó program végén elküldött M. a búsba, meg gonosznak nevezett, amikor vége volt. Szerintem így is megéri, (max nekünk demoralizáló érzés a végén), mert közben azért látszott rajta, hogy nagyon élvezi. A hála azért egy elég komplex érzés, autiknak ,akik szerint a világ kb. azért van, hogy őket szolgálja meg aztán végképp nehéz megfogalmazni. Hozzáadódik a morcossághoz (legalább is nálunk biztos), hogy a gyerek nap végére nagyon elfárad, és olyan rossz állapotban van, hogy a program vége miatti csalódást nem tudja mérlegre tenni az aznapi 'jó dolgokkal', és kiborul.
Én is sokáig azt hittem, hogy az utolsó 'érzés' nekik a meghatározó, tehát a csalódott dühöngés , de volt egyszer, hogy egy ilyen nap után este, nyugodt körülmények között, mikor 'értékeltük' a napot, azt mondta a fiam, hogy ez nagyon nap volt... Szerintem a te fiad is így érzi közben, csak eszébe sem jut, hogy egy ezt éreztesse veled. Kicsit olyan műfaj ez lelkileg, mint szociális munkásnak lenni