Autizmus mindennapok

Sziasztok!
Megint csak jó híreim vannak. A képviselőtestület 100 %-os !! támogatással megszavazta a fiamnak a heti 4 óra autispec gyógypedet a 2012-es évre. Bárcsak minden ilyen jól alakulna.

Nagyszerű!!!!!!!!!!

Köszönöm nektek, hogy tartottátok a lelket bennem eddig is. 3,5 hónappal ezelőtt még csak fel sem merült bennünk, hogy a fiunk autista lehet, így aztán derült (na jó picit borult) égből villámcsapásként ért minket ez a hír.
Tudom ez még csak a kezdet, de legalább elkezdődött valami. A Gyógyped - lehet, hogy mindenkinek ezt mondja az elején biztatásképpen - azt mondta pár alkalom után, hogy akarja csinálni a dolgokat, könnyen motiválható, nagyon jól utánoz. Remélem mindent meg tudunk adni neki amit csak lehet, és közben a másik két tesó sem lesz elhanyagolva, amit egyenlőre nehezen valósítok meg, de talán hamarosan megtalálom, megtaláljuk az arany középutat.

Három Mackó , sok sikert !!Ügyes vagy !!

Köszönöm.
De azt hiszem, hogy az előrelépésben sok szerepe volt a szerencsének, és a gyógypedagógus hölgynek, mert ő maga is kilincselt az érdekünkben (kérés nélkül) az önkormányzatnál.

Gratulálok Nektek! Örülök, hogy ilyen jól alakul a fejlesztés!

Mi most kaptuk meg a szakvéleményt, nekünk heti 2 órát írtak elő. Kíváncsi leszek, mit mond a jegyző.
Felhívtam a gyermekpszichiátriát a kórházban, ahova irányítottak minket, és alig 1,5 hét múlva mehetünk oda is. Remélem, meg is kapjuk a csp-papírt is.

A fiam egyébként ma is kicsalta a gondozónéniket az öltözőbe. Most épp az összes jelet meg akarja tanulni. :laugh: Kérdezgettem tőle vissza ma öltözés közben, és ügyesen mutatta is.

Nikuc, úgy fejlődik a fiad, mint a rakéta.

HáromMackó: örülök, hogy ilyen jól haladtok és szerencsére nem döcögő tempóban. Külön szerencséd van az önkormányzattal nem mindenhol engedhetik meg maguknak azt amit nektek előírtak. Jó látni, hogy halad a szekeretek!
Előbb-utóbb megtalálod az egyensúlyt, bár elég nehéz három gyerekkel lavírozni. Ne akarj mindegyiknek úannyit nyújtani. Nem a velük eltöltött idő mennyiségén múlik, hogy érzik-e a hiányodat, hanem a velük töltött idő milyensége a fontos. Próbálj velük külön is eltölteni kis időt amit ők szeretnek akár egy közös séta kettesben, birkózás, játék, mozi..stb.
(bocsi, de nem emlékszem a mackók korára csak arra, hogy kicsik)
Nálunk nagy a korkülönbség, de így is nehéz lavírozni. Próbálok olyan dolgokat csinálni hétvégén amit mindkettő szeret. A nagyot néha elvisszük a HRG-re lubickolni v. megkérem, hogy ő csinálja a feladatokat a tesóval. Próbálok kis segítőt csinálni belőle! :lol:

Nikuc: Nagyon jó, hogy ennyire akar tanulni és megtalálta a módszert arra, hogy hogyan tudnak neki segíteni. Ügyes kis emberke! :woohoo:

sünöcske:
8, 4 és majdnem 1,5 éves fiaim vannak. Igazi anyanyúzós korban van mind a három. :woohoo:

sünöcske:
Sajnos nem sok idő jut az egyenkénti foglalkozásra, de próbálkozunk. Szerencsére ebben a férjem is partner. Jellemzően az egyedi félórácskákat a nagyfiúnak és az érintett fiamnak tudjuk megadni, a kicsi meg egyenlőre a cipeltetős korszakát éli, ő azt kapja meg ...
De érzem, hogy egyre inkább kilóg a nyelvem, és komolyan el kezdtem gondolkodni azon, hogy legalább hetente egyszer kiszakadhassak a mókuskerékből én is. Sajnos olyan vacak az idő, hogy most nem lehet kerékpározni, pedig azt régebben szerettem csinálni és az mindig feltöltött, ráadásul egy kicsit fizikálisan is erősödnék. Ha nem tudom a gőzt levezetni valahol, félek egyszer felrobbanok mint a tűzön hagyott kávéfőző ...

Az enyémek is hasonló korúak. Nagy nincs, csak kicsi (3 éves múlt), meg még kisebb (1,5 lesz). Nagyon csodállak, hogy bírod 3 gyerekkel, én a kettő után is teljesen ki vagyok purcanva estére. :blush:
Az én törpém is elég cipeltetős, és maga a megtestesült káosz. Addig jó, amíg kézben van, mert akkor látom, mit csinál. Gyakran előfordul, hogy a fiammal pár percig úgy foglalkozom, hogy a kicsit szem elől tévesztem, és szó szerint romokban a lakás. Szétdobál mindent, felmászik mindenre. A fiamhoz képest olyan, mintha hármasikreim lettek volna hirtelen.

Hárommackó, nagyon jó híreket hoztál Drukkolok, hogy maradjon is minden ilyen jól, megérdemlitek már! Szerintem te pedig meg fogod találni a középutat, csak át kell "szoknod" ebbe az üzemmódba Nagyon jó anya vagy!

Nikuc, nálunk is ennyi a korkülönbség a gyerekek között, csak 2 évvel előrébb vagyunk (5 múlt és 3.5 éves, csak mindketten fiúk) Nálunk is a nagyobb az érintett. Én is majd' belepusztultam az első két évbe, de utána rohamosan javult minden! Amikor a kicsi 2 éves lett, akkor hirtelen sokkal könnyebb lett és mára már kifejezetten jó minden, most, hogy a kicsi 3.5 éves, most valami hihetetlen klassz velük, meg már hagynak itthon dolgozni is (betegek most, itthon vannak és nem kellett táppénzre mennem, mert hagynak napi 4 órát ülni a szgépem előtt, fantasztikus!). Mondjuk ők nagyon elvannak most egymással, naphosszat autóznak és buszoznak a szőnyegen, meg síneket építenek, vonatoznak, fociznak a folyosón (inkább a kicsi focizik, a nagy ezt nem szereti, de rávehető). Szóval kitartás!!
Nekem sokszor eszembe jutott, ha a második gyerekem lenne érintett, akkor lett volna harmadik babánk (én akartam). Az első 3 évben is éreztük ugyan, hogy valami nem oké, de fel nem merült bennünk, hogy valami ilyesmi lehet, mint autizmus és, hogy idővel ez nehezebb lesz annál, minthogy nem lehet rávenni dolgokra 2 évesen, meg sokat hisztizik, meg nem szereti az érintést :blush: De így, hogy a harmadik baba akkor kellett volna, hogy jöjjön, amikor a nagy már minimum 4 éves volt - akkor már tudtuk, hogy ez AS lesz és mivel a férjem is az, addigra már minden a feje tetején állt, én meg nem mertem bevállalni úgy még egy gyereket, hogy ennyire sokat kell foglalkozni a naggyal. Most úgy érzem, hogy ez így pont jó, hogy ketten vannak, az én kapacitásom ennyi, van egy auti és egy nem auti gyerekem és van egy auti férjem is, azt hiszem, nem bírnék ennél többet, pedig a lelkem vágyik még egy gyerek után, de nem lesz.

Nálunk 20 hónap van a két gyerek között, és itt is összehasonlíthatatlanul jobb lett, amint tudtak már egymással játszani. Még ma is órákat elvannak kettesben, epdig egyik fiú, másik lány, és már 10-12 évesek.

Sziasztok!

Örülök a sok jó hírnek.
Edina lányának az elismeréshez, 3Mackónál a gyógypedhez, Kimninél a jómagatartású gyerekekhez.

dicskszem: P-nek a fimanak már nem kell egyéni fejlesztésre járnia, csak csoportosra.

Nikuc:
A kipurcanás megvan, gyakran fája fejem is (vagy öregszem, vagy a stressztől van), a ház nálunk is szalad (már nem is erölködöm, hogy rend legyen), pedig egész nap szinte csak pakolászok utánuk, jellemzően a legkisebb után. Ő is most van a fiók huzogatós játék borogatós, lakásban szétszórós, papírtépős, sampon öntögetős, cumisüveg tartalmának szétkenegetős korszakában. Zolika meg a nagyfiú csodaépítményeit szereli át lelkesen, vagy asszisztál a kicsinek az anyaidegeitszétszedőházatösszerumlizó tevékenységében. A pici sokkal intenzívebb, mint a középső érintett fiam volt ennyi idősen. A nagy meg egyedül volt, és őt még konnyű volt kordában tartani.

kimni:
Én csak szeretnék jó anya lenni, de azt hiszem itt mindenki erre törekszik.

Hát igen, valószínűleg nem lenne harmadik babóca, ha tudtuk volna, már akkor mi van a második fiammal. De 2,5 év van a két kicsi között, és amikor terhes lettem még nem voltak nagy gondok sem vele, csak úgy 2 éves kor után kezdett "kezelhetetlenné" válni a dolog.

Dreamer:
Ha a 3. fiammal minden rendben lesz (remélem), akkor 2 év múlva mikor 3,5 és 6 évesek lesznek már biztosan jól elfognak játszani együtt.

Ez a cumisüveg kifacsarása, és szétkenése nálunk is nagyon menő most. A hajam is égnek áll. Főleg, mikor már a sokadik tócsába lépek bele aznap. :laugh:
Minden érintett gyerek olyan, mint az enyém? Ő olyan kis nyugodt, békés. Mindig szépen játszott, vigyáz a játékaira. Semmit sem dobál, nem csapkod. Kicsinek egyáltalán nem volt hisztis, most a hisztikorszaka sem olyan szörnyű, mint amilyen a Húga alapjáraton. Ő a fiókokból sem rámolt annyira. Volt néhány kedvenc fiókja, amiben körülnézett, egyszer a táskámat is kirámolta, de nem volt olyan vészes, mint a tesója, aki mindent szétdobál, ami a keze ügyébe kerül. Ő csak szépen megnézte, mik vannak a táskámban, és szépen lepakolta mellé. Nem horda szét, nem kente össze.