Autizmus mindennapok

Hát az Andris reggelire csak kekszet v. üreg kiflit eszik most, ebédre valami rántott húst + rántott karfiol (egyetlen növényeredetű). Régen csak joghurtot evet, de minden félét. Neki inkább korszakai vannak. Most éppen rántott.
A mi étkezésünk elég beszűkült, bár van ennél rosszabb is aki csak pl.sült krumplit v. tejbegrízt eszik minden étkezéskor.
Vannak állag, színfüggők. Andris szereti, ha ropog. Italból csak a sárga színű jöhet számításba.
Nagyon örülnék, ha vissza tudnának jönni a gyümölcsök. Bár próbálom ital formájában, de a turmixoltak nem jönnek be neki, csak ezek a 12%-os műlötyik.

1.
Nekünk második osztály év végén lett meg a diagnózis. Harmadik év elején vittük a papírokat az iskolába, és egyenesen szemberöhögtek, hogy ugyan már ... Még másfél évig járt oda a gyerek, de semmiféle lépést az iskola a fejlesztése ügyében nem tett.
Egyéb okok miatt is, negyedikben félévkor átvittük egy másik iskolába, azóta kapunk fejlesztést.

2.
Nem mindegy, hogy a gyerek valamit fejből vagy gyomorból nem eszik meg. Vannak olyan, ami tényleg nem tesz neki jót, és van, amitől idegenkedik. Náluk sok olyan étel van, amit csak azért nem esznek meg, mert nem szokták meg.

Edina:

Mi volt a stratégiád, hogy megértse a gyerek, nem lehet mindig első?

(A fiam már attól kiborul, ha megyünk haza és a macskája hamarabb odaér a bejárati ajtóhoz, mint ő)

Nálunk a pépes ment sokáig, abból is a húsmentes főleg,de a gyári bébiételekből megette a húst, csak enyémekből nem. Az Ayres óta változott ez is, bár nem azért, mert hirtelen nem akart pépeset enni, hanem könnyebb volt rábeszélni másra... pedig rágni nem tudott jobban egy darabig még (2.5 évesen még a pépes volt a nyerő, bár azért evett mást is, csak keveset, le is fogyott nagyon, beteges lett nagyon, ezért kezdtem foglalkozni ezzel a témával akkor). 3.5 éves kora óta már nem adok neki pépeset (de ő szeretné...), de az az ovinak köszönhető, mert mire oda beszokott, akkorra már csak az ovis kaját ette rendesen. "Szerencsére" tejallergiás lett, így minden nap hazahozom a maradékát ételhordóban az oviból már 1.5 éve és azóta eszik rendesen: mert az ovis kaja. A tavalyi évben, amikor este nem volt ovis kaja, szinte semmit nem evett, csak rágcsákat. Mostanra ez is jobb lett szerencsére, de nekünk most szinte mindenben javulás van, ebben is, már megeszik bármit, de kb fél éve még elképzelhetetlen volt.

Nálunk fejben dőlnek el ezek a dolgok. Ha kitalálja, hogy ő nem "főzeléket" (hús, krumpli-zöldség) akar enni, hanem "pépet" (Sinlac), akkor ha meglátja a tányért, már öklendezik. És semmi újat nem hajlandó megkóstolni se.
A gyógyped. meg mondogatja, hogy miért nem hallgatok rá, hogy fokozatosan és következetesen vezessem be a darabosat. Nem tudom felfogni, hogy miért nem érti meg, hogy már a látványától hány? Szó szerint.

Vagy mutasd be élőben neki a dolgot, vagy filmezd le, és úgy. Aztán utána adjon tanácsot, hogy mit tegyél!

Ez a filmezés zseniális tanács! Hogy ez eddig...!
Megcsinálom, odaadom neki, aztán beszámolok, mit mondott!

Nálunk is volt hányás régebben, aztán öklendezés, asztal fejelése, de most már, hogy nem erőltetünk semmit, csak szépen eltolja a kezünket mosolyogva, és mostanában megnézi, hogy mit eszünk.
Nem tudom, mi alapján válogat, de Ő is kevés ételt eszik. Gyümölcsöt csak turmixban, így az van reggelire (meg van benne a joghurt, mert azon kívül a tejtermékeket nem szereti, és az ekcémája miatt nem is adok neki tejet). Erre is úgy szoktattuk rá, fokozatosan keverve a bébiétellel, mert először nem akarta megenni. Zöldséget csak bébiétel pürében eszik, de legalább eszik, így az a vacsora. Ebédre van néhány féle étel, amit hajlandó megenni. Tojásrántotta, húsleves (érdekes módon abból megeszi a zöldséget, krumplit), rántott hús, virsli (ha van benne szója, vagy nem minimum 85% a hústartalma, nem eszi meg, de én sem enném. Csak vendégségben kapott eddig), szeletelt karaj, rántott csirkemellfalatkák, sült krumpli, spagetti, pörkölt. Azt hiszem, ennyi a választék. Napközben rágcsál. Enne mindenféle kekszet, de csak ritkán kap, így puffasztott rizst, extrudált (kukorica) kenyeret, kölesgolyót, extrudált kukoricát eszik. Inni csak vizet szeret, néha kap zöld teát, ha jól viselkedett. Ennyi.
Mondjuk nemrég néztem egy műsort, amiben dietetikusok nyilatkoztak a gyerekek étkezési szokásairól, ott mondták, hogy a legegészségesebb a víz. 3 éves korig lehetőleg ne kapjon gyümölcslevet a gyerek, utána is csak felesben vizezve. Inkább egyen gyümölcsöt. Én ezt aláírom, de ha nem eszi meg?

Igen, ebbe bele lehet bolondulni, ha megpróbálod követni, hogy ki mikor éppen mit tart egészségesnek.

Mi korán kezdtük a hozzátáplálást, főleg mivel fogyott az anyatej. A fiam már 3 hónaposan kapott gyümölcsöt, és krumplit meg sütőtököt. (Akkor ekkora kortól lehetett adni.) Semmi gond nem volt ezzel, akkor volt a legjobb evő.

Amikor elkezdtük kanállal evést egy gondja volt: mért nem jön ez folyamatosan, és megpróbálta kezelni a problémát, azaz elkapta a tányért, és megpróbálta a szájához húzni, és úgy enni, közvetlenül a tányérból, mert az a kanalas módszer, az lassú.
De aztán hozzászokott.

A fogzás környékén csak joghurtot evett pár napig, és azt sem lehetett fémkanállal adni, csak műanyaggal. De amint elmúlt az érzékenység, akkor visszaálltunk a normál evésre.

Viszont később rossz evő lett. Két évesen voltak olyan napjai, amikor két szál ropi volt az összes, amit megevett. Később rájöttünk, hogy igen erősen hidegfront érzékeny, és nem is akárhogy, mert ő a front érkezése előtt egy nappal van rosszul. Ez azóta is tart, de most már annyira nem okoz étvágytalanságot, csak szétszórtabb, vagy nyűgösebb.

Viszont ekkoriban rengeteg ételt elhagyott (sajt, őszibarack, túró, egyebek), és van, amit azóta sem tudtunk visszaépíteni. És a szószos ételekkel volt gond, meg a megkent kenyérrel. Tésztára ma sem fogadja el a szószt, de a kent kenyér már jöhet.


Jelenleg növényi tápanyag önként elég kevés jut be. De eszik almát és sárgarépát, paprikát, csemege uborkát, szereti a spenótot. És mivel ezek az egészségesség szempontjából jelentősek, annyira nem vagyunk bajban.
Vannak még a "Ha muszáj megeszem" dolgok. Amibe azért már belepréseltünk egy pár más főzeléket (borsó, zöldbab, tök).
Lekváros dolgok újabban minden mennyiségben (pedig az is kence). Még az aranygaluskát is baracklekvárral eszi vaniliasodó helyett.
A húst hússal azt tudná enni, de az meg nálunk ezért erősen mérsékelve van.

Az utált kategóriában van a hagyma és a tejföl, a nyers paradicsom, kemény sajt. De a háromszögsajtból megeszi a téliszalámist, és szereti a töltött paprikát. Szóval logikát itt sem lehet találni nagyon.

Nálunk 5 éves korban kezdődött a "meg kell enni program". Addig nem értette a fogalmat, nem volt értelme ezzel szívózni. Akkor voltak nagy hisztik. Pl. fél kicsi merőkanál főzelék másfél óra alatt fogyott el. Fél evőkanál rizs szintén. De a hisztik lassan eltűntek, és mára egy pár étel beépült az elfogadom kategóriába, és néhány átkerült a "szeretem"-be is (pl. rakott karfiol, bár tejfőöl nélkül, sajttal a tetején).
HA olyan étel van ebédre otthon, amit nem kedvel, de hajlandó megenni, akkor utána mindig van valami fogára való is, és kisebb adagot kell eltüntetni, de enni kell.

(Mellesleg ezért másik fórumon kikiáltottak gyerekkínzónak, hogy rávettem a változatosabb evésre, de magasról nem érdekel.)

Áh, nem is érdemes foglalkozni az ilyenekkel, neveljenek ők aspi gyereket. Mi meg mehettünk a dokihoz, mert én kis naiv azt hittem, hogy jobban van a gyerek, tegnap bejártunk néhány játszóteret, estére meg belázasodott, úgyhogy ki is derült ma, hogy a tüdeje is szörtyög, az arcürege is begyulladt, plusz a torka is szokás szerint.
És ismételten megkaptuk, hogy "ez a gyerek nem autista" az új gyerekorvosunktól. Aminek persze valahol örül az ember, de hát... Azt mondta, hogy az autista gyerekekkel nem tud kommunikálni, az enyém meg válaszol. Mondtam, hogy ez csak illúzió, mert hogy echolál. Nagyon kevés dologra tud válaszolni még. Erre mondja a doktornéni, hogy de ezt és ezt mondta. Hát igen, mondja, beszél, csak az még nem válasz.
Olyan nehéz ezt elmagyarázni.

Az a baj, hogy ez tényleg veszélyes, ha a doki azt hiszi, a gyerek válaszol.
Mert nem mindegy, hogy mit kérdez.
- Fáj a torkod?
- Fáj a torkom.

- Nem fáj a torkod?
- Nem fáj a torkom.

Na, tessék, válaszolt.

Én, ha a gyerekkel valami gond volt, akkor soha nem ilyen kérdéseket ettem fel, hanem még nagyon kicsi korában szó szerint azt, hogy
"Mutasd meg, hol van az AU!"
És akkor megmutatta.

Nem emlékszem, mennyi idős az érintett gyereked Dreamer, de az én NT 3.5 évesem simán így válaszol ezekre a kérdésekre A hajamat ki tudom tépni...

Az enyim már 12.
De nem tudom hogyan de ösztönösen kikerültük ezeket a buktatókat. Még sejtelmem sem volt róla, hogy ez tünetként előfordulhat. De eleve, ösztönösen mindig úgy építettem fel a kommunikációt vele, hogy pontosan ismertem a szókincsét, a passzívat és az aktívat is. És ehhez viszonyítottam mindent.

Mellesleg már első naptól kezdve így ment.
Amikor öltöztettem, mindig mondtam, hogy "dugi keze", "dugi lába", "kész", fürdetéskor "kész" "tiszta", dicséretkor "ügyes vagy", "okos vagy".
Ezek a szavak mindig előfordultak, lehet, mondtam mást is, de ezek állandóan ott voltak.
Eredmény?
Már igen kiskorától ismert egy csomó szót. Rengeteg szóbeli utasítást elfogadott. Ennek ellenére a beszédfejlődése megkésett, de a beszédértés az jól működött.

Én is úgy kérdezem, hogy "hol fáj?", arra tud válaszolni.

Én is pont így szoktam beszélni velük. Tőmondatokban, röviden, és nem eldöntendő kérdéseket teszek fel, csak amit ért. Arra már elég ügyesen bólogat, ha szeretné.

Nagyon érdekes, hogy az érintett gyerekemmel jobban meg lehet ezeket beszélni, mint az NTvel, mert az NT-t nem érdekli, a hol fáj-ra is hülyeségeket mond, az érintett meg túl érzékeny és ha fáj valamije, akkor azonnal elmondja, pontosan, specifikálva... de ő nem tudja elviselni a fájdalmat, és megtanulta, hogy én tudom neki enyhíteni, ezért már hozzám fordul ezzel. De kb semmi másban nem kér segítséget.

Dreammer:

Akkor mi is gyereknyúzók vagyunk, csak mi 3 évesen és 4 hónaposan elégeltük meg, hogy alig akar valamit enni és minden étkezés egy őrült cirkusz.

Hát igen lehet a szeretem kategóriáról, a megeszem ha muszály és a soha nem eszem meg kategóriáról beszélni.

Azt hiszem az én fiam kb úgy eszik akkor mint a tiéd.

Amit nagyon sajnálok, hogy régebben megette a barack befőttet, a meggybefőttet, a sepnótot, sóskát, banánt, mandarint, szőlőt, meggyet, málna, kefirt most viszont már ezeket nem eszi, de más tekintetben meg bővült a repertoár.

A tejet, kakaót, karamellás tejet, tejeskávét, vaníliás joghurtot, vaníliás kérmtúrót, a natur kockasajtokat, a sült trapistát, a füstölt sajtot, csokis és vaníliás pudingot, túrórudit megeszi.

Eszi a kenyeret, kifliket, zsömlét, kalácsot, pogácsát, sajtos rudat, perecet stb.

Eszi a tésztát, rizst (na ez utóbbi a nem igazán szeretem de megeszem kategória), galuska.

Eszi a zöldségek közül főzelékben a brokkolit, karfiolt, zöldbabot, zöldborsót, a spenótos tésztát - ezek is a megeszem, ha muszály kategóriába tartoznak. És s krumplit akármilyen formában.

Levesek közül a paradicsom levest (tényleg akkor a paradicsom is megy valamennyire), husika levest (mindegy milyen husikaleves), bablevest, sima szép világos színű borsólevest, gyümölcslevest (levét), zöldséglevest (csak így kiválogatja a zöldséget belőle, kivéve a borsót) eszi meg kb.

Husikából a száraz finom sült, főtt husika jön be (madárka, vagy malac), a halacska nem igazán, bár pont itt újságoltam, hogy bevágott csak úgy magától egy egész doboz paradicsomos halat. A szalonna, sonka az nagyon megy neki, és a tojás az is jöhet rántottaként. A szószokkal egyik gyerekem sincs kibékülve, de akkor ők a paprikás csirkéből, csak a husit eszik és ennyi. Más szószit meg igyekszem nem csinálni.

A hagyma és a petrezselyem nálunk is közellenség, így azt mindkét kölök kivadássza a kajából.

Gyümölcsből jelenleg csak az almát eszi sajnos. Gyümölcsléből is inkább az alma megy, de abból mást is megiszik, meg a teát is szereti.

Az édesség, süti persze jöhetne zsákszámra.

A pékáruról jut eszembe, hogy mi a véleményetek a GAP-szindróma könyvről? Én még csak most gondolkodom, hogy el kéne olvasni. Ott azt hiszem, pont a lisztes meg tejes dolgokat kiáltják ki a nagy ellenségnek.
Nemrég véletlenül találtam egy szakdolgozatot, ami pont ezt tűzte ki témájának, és gondolkodom rajta, hogy teszünk egy próbát.
A gyerekorvosunk egyébként is ajánlotta, hogy a fiam sokszor laza széklete miatt tehetünk egy próbát, hátha gluténérzékenység áll mögötte. Egyszer már nekifutottunk, de a lustaság győzött végül. Ő is szereti a kekszeket, de simán elvan nélküle. Szereti a kukoricalisztes tésztát is. Tejet meg az ekcéma miatt egyébként sem kap. Nem is szereti.

Ti is eljutottatok oda, hogy annyira nem akar enni, hogy lefogy és beteges lesz? Mi 21 hónapos korától majdnem fél évig nyomtuk egyik lázas betegséget a másik után, szalmonellát, kórházzal, skarlátot, mindent... aztán én akkor elégeltem meg, hogy nem eszik, mikor mindenki jött a jótanácsával, hogy a gyerekek tudják, mennyit kell enni, ne erőltessem, sőt nehogy játék közben merjek neki enni adni a szájába - pedig pont ez jött be, mentem utána a falattal, nem figyelt, kapott a szájába és jééé, 4-5 hónap alatt sikerült kicsit felhizlalni és jéé, nem lett folyton beteg, de legalábbis messze nem ilyen súlyos izéket kapott el. Mi nagyon megküzdöttünk, de azzal, hogy feladtam az elveimet és nem érdekelt, ki mit mond, meg másoknál mi borzasztó bűn és etettem játék közben, meg ugye szinte mindent pépesen adtam neki, meg kapott bizony édességeket is sokat, mert azokat legalább megette, így sikerül valahogy kihozni őt ebből a semmit nem vagyok hajlandó megenni állapotból, valahogy nem vált mumussá a kajálás többet, most már nincs ilyen gondunk.

Az én fiam evett, bár nem volt túl vastag (de egyikünk sem mondható húsos embernek)de a sok diéta, és egyebek, meg hát ezek szerint az autizmus miatt is, nagyon lecsökkent, hogy mit volt hajlandó megenni (de szerencsére azért nem 10 fajta ételre) és nagy hisztik voltak közben.
Tejalergiás volt meg nagyon könnyen bekap valami emésztőredszeri fertőzést. Csak most már kéznél van az enterol és azonnal kezdjük neki adni, és így - lekopogom - 3 éves kora óta ilyen téren nem volt nagy baj és komolyabban nem is betegedett meg.