Autizmus mindennapok

Szanya!
megnéztem az inkluzív nevelésről szóló dolgozatot, nem sokat ér, sajnos.
Pl, ha auti kiakad valamin és pánikrohama van az osztályban, tanár sípszóval hívjon segítséget.
Aha! Eszem megáll!
De legalább 50 ilyet találtam

Szerintem nagyon jó anyag.
Miért, mi a gond a sípszóval? Figyelembevéve a mai rögvalóságot, hogy a tanárnak egyedül kell boldogulnia az osztályban, és 3 csoportra jut egy asszisztens, hogy máshogy hívná be? Vészcsengővel? Akkor mindenki frászt kap.
Nem ábrándokat fest a dolgozat, hogy miként kéne, ha ez, az és amaz a rendelkezésre állna, hanem a jelenlegi helyzet elviselhetőségére tesz javaslatokat egy gyógypedagógus szemszögéből.
Nem mellesleg egy olyan ember szerkesztette, aki autista iskolában tanít.
Ha arra gondolsz, hogy bizonyos tanácsok nem válnának be Nálatok, az lehet, sőt lehet, hogy nálunk se, de ki tudja, lehet, hogy másnál meg beválik. Annyira különböznek ezek a gyerekek, nem lehet sablonokat alkalmazni, viszont ezek a tanácsok arra nagyon jók, hogy érzékeltessék a probléma jellegét, a megoldásokra talán nyitottabb lesz, aki elolvassa.

Sziasztok!
Nagyon köszönöm, hogy írtatok - sokat segítettetek!

Szanya:
Akkor megpróbáljuk megtanítani a nagyszülőknek a napirend használatát és megértetni velük a dolog lényegét.
Azt hiszem nagyon a sarkunkra kell állnunk, hogy következetesek tudjunk lenni. Biztos lesz ebből nem kevés konfliktus, de vagy csináljuk rendesen vagy sehogy.

HáromMackó: Amit írtál, mind nagyon igaz! Bár az anyósom óvónő, emiatt azért elvárnám tőle, hogy szélesebb látókörrel rendelkezzen...

Tomger: Az előadás ötlet nagyon jó, hátha a nagyszülők így könnyebben befogadják a dolgot. Rajta leszünk a dolgon.

Edina: Nemrég adtuk oda a Különös gyerekek című könyvet a nagyszülőknek, de abban sem vagyok biztos, hogy el fogják olvasni... De azért reménykedem! :huh:

Sephora, nálunk is két fiú van, 5.5 lesz a nagy, 3.5 múlt a kicsi, hasonló korkülönbség és a nagy érintett szintén. Én ide már többször kiborultam a rokonságunkon, én még most sem tudtam túltenni magam ezen az egészen, hogy mennyire nem fogadják el ezt az egészet. Az én sógornőm 2 hete egyenesen a szemembe mondta, hogy azért kapott aspi papírt a fiam, mert én születése óta így kezelem és csak azért nyugszik meg a folyamatábrákra, napirendre, mert érzi rajtam, hogy engem (!) megnyugtat, de engem az nyugtatna meg, hogy kétszer leguggolunk együtt, akkor attól nyugodna meg, ha éppen rájön a hisztigörcs. Ezt így, egy olyan rokonom, akivel nap mint nap beszélek, velem egyidős, iszonyú okos, intelligens nő, a nagyfiammal egyidős fia van. Egyszerűen nem képes se ő, se az anyósom elfogadni ezt az egészet, már kezdenek elfordulni tőlünk. Én engem hibáztatnak már nyíltan. Nekem még nem sikerült úrrá lennem ezen, amikor eszembe jut ez a dolog, elönt a düh....
Ellenben, az apukám és anyukám (külön élnek) nagyon sokáig nem fogadták el, ők is engem tartottak hülyének, nem akarták alkalmazni, amikre megkértük őket (homokóra, folyamatábrák, rendszeresség). De egy idő után ők annyit láttak minket (ők szoktak nekem segíteni), hogy maguktól megértették. Amikor megkaptuk a hivatalos papírt, addigra (ekkor már 1 éve tudtuk, hogy aspi, csak nem volt papírunk róla) elfogadták. Apukám ma már használ homokórát, megpróbálja betartani, amit kérek tőle, ha elviszi a fiam. De ígyis, a mai napig egy rémálom, ha hazajön a nagypapától, akinél jól érzi magát messzemenőkig (haza sem akar jönni). Most 2 hete, hogy éppen hazajött nagypapától egy 3 napos ottalvás után és még mindig küzdöm vele... De már kezd javulni Szóval, nekünk is egy masszív 2 hét, ha elmegy máshová, akkor is, ha ott minden rendben van. Nekik nehéz feldolgozni az eseményeket, ettől "kergülnek" meg, nem feltétlenül attól, mert rossz volt nekik vagy rosszul kezelték őket. Ha mi elutazunk és hazajövünk, akkor is sokáig olyan, akire rá sem ismerek és úgy érzem, kezdem elölről az egészet. De azért mégsem, mert 1-2 hét és visszaáll minden az "élmények" előtti időre. Én még nem találtam ki erre semmi jó megoldást...
És egyelőre csak a nagypapa tudja őt elvinni, mert csak ő tudja kezelni őt, a nagymama sajnos nem... pedig elfogadja, de mégsem tudja őt kezelni.

Sephora, én beszéltem erről egy ilyen irányú pszichológussal (autik hozzátartozóival foglalkozik) és azt mondta, hogy vigyázni kell ezzel az elfogadtatás dologgal. Ha nagyon ellenáll a család egy része, akiket mindenáron meg akarsz győzni, lehet, hogy érdemes lenne megkérdezni egy szakembert, hogyan indulj el, mert könnyen el lehet rontani. Nálunk pl már elrontottam, mert mindig meséltem erről, kértem, hogy értsenek meg, próbáltam észérvekkel elmagyarázni, de csak a még nagyobb ellenkezést váltottam ki belőlük. Mostanra már mindegy, mit teszek, nyilvánvalóan ez volt a kapcsolatunk befejezése sajnos. Mi lettünk a "hülyék", velünk már nem jó beszélgetni, együtt lenni, mert mi mások vagyunk, mint ők. Utólag azt mondom, hogy le kellett volna ülni még az elején és mindent elmondani, tanácsot kérve a gyógypedtől és pszichológustól, hogy mit mondjunk pontosan. De most már ehhez késő van, annyira idegesek lesznek, ha felmerül a téma. Nekik könyvet sem lehet adni, mert arra is azt mondják, hogy a pszichiáterek mindenből azt hoznak ki, amit akarnak, ők ilyeneket el sem olvasnak, mert ez alapján mindenki retardált. Megközelíthetetlenek.

Szanya!
Az elmúlt hetekben az OECD országok gyakorlatát tanulmányoztam, láttam ezt is azt is, a finn modell tetszett legjobban, most azt dolgozom fel.
Közben vettem kezembe ezt az írást, igazad van, elfelejtettem, hol vagyunk, ez itt a magyar ugar, a fene egye meg!
Jut eszembe hol az útlevelem!

Hát ez az.
Már vannak a fórumon többen külföldről, megkérdezheted, hogy mit tapasztalnak a gyakorlatban. (Úgyis terveztem egy ilyen topicot, mindjárt meg is csinálom.)

Sephora!

Mi azt találtuk ki a férjemmel, hogy egyelőre a szűk rokonságnak mondjuk el (szülők, tesó), másnak nem (Mi is most kaptunk diagnózist egy hónapja kb.).

Nekik pedig csinálunk ketten egy prezit (ppt), arról, hogy

mi az autizmus
milyen tévhitek vannak vele kapcs.
mik a tünetei ált. és hogy a mi gyerkőcünknél ezek miben nyilvánulnak meg
milyen módszerekkel és hogy tudunk segíteni neki
leírni mér jó a PECS, napirend, TEACCH, AYRES, TSMT, és hogyan segít majd neki

És mindezt érthetően, lényegretörően, képekkel a vizuális segédeszközökről, talán néhány jó pozitív fejlődésű esetleírás részletet stb.

Lényeg, hogy kapjanak egy szűrt, reális, de pozitív, a gyermek problémáin és a megoldásokon keresztül bemutatott anyagot.
CÉL, hogy maradjon meg bennük, bármikor meg tudják nézni, így sokkal valószínűbben jegyzik és értik meg, hogy látnak egy 1 perces videót a PECS működéséről, vagy egy képet a napirendről stb.

Ez azért is fontos, mert elkezdenek úgyis keresgélni a témában a neten, és annyi negatív honlap meg info van, meg irreleváns info, ami más autira vonatkozik, de a mi gyerekünkre nem, hogy pont arról kapjanak infot, amiről télleg kell. És lehetőleg pozitívan.

NA, ez jó hosszú lett, ezt tervezzük majd később az autizmusban nem jártas óvónőknek is odaadni (max némi módosítással).

Az inkluzív nevelést én is végigolvastam.

Sztem jól összeszedi az integrált oktatás várható nehézségeit és az erősségeket.

Tény, hogy rengeteg nehézséggel kell számolni, általában az autiknál, és ezt le is írja, sztem ez jó, hogy reálisan leírja, mert hát ezeket mindenképpen figyelembe kell venni. Persze vannak gyerkőcök, akiknél a kognitív deficitek közül néhány nem áll fenn, de azért a többségnél valszeg nehezíti a dolgokat.

Kérném a segítségeteket.

Felszereltük a falra a napirendi fogast. Most összeírtuk a dolgokat, de egyelőre nem kezdtük el.

Hogy kell betanítani a gyereknek? Kell vmire ügyelni? Modnjam neki mindig, hgoy mi történik? Vagy hogy megy ez?

Tehát mondjuk felteszem holnap reggel 7 egymás utáni tevékenység szimbólumát, tárgyát, és reggel ha felkel, odviszem a gyereket, hogy ez a napirdend, most megfogjuk és levesszük a pelust, és megyünk vele pelusozni, aztán ha végeztünk pelusozással, bedobjuk egy dobozba (mindig uabba pl. a napirend alatt) a szimbólumokat/tárgyakat?

Kell vmire nagyon ügyelni?

Játéknál, ha összes fajta játékot tegyül fel, amivel játszani szokott vagy bontsuk le játék fajtákra? csak mert az meg elég sok pl. legó, laptop, mikró, szeszámos láda, autó, vonat, stb,...

Ti hogy szoktátok?

Plakátot viszek a héten a Dél-pesti Fejlesztőházba, ahova járunk Ayresre, meg a gyerekrendelőnkbe.

Napirend: csak odaviszed, "megyünk a napirendhez", segítesz neki megfogni a pelust, "pelusozás". Ha vége, akkor a kezébe adod, együtt beteszitek a dobozba, megfogod vele a következőt,pl. "reggeli", viszitek az asztalhoz, stb. Nagyon röviden mondj mindent, nem kell előadás, hogy ez micsoda, miért van ott, stb.
A játéknál azt csinálnám, hogy egy kis kosárba-dobozkába beletennék jellegzetes játékdarabokat (legókockát, síndarabot, kisautót). Hiszen azt ő dönti el, hogy mivel akar majd játszani, lássa, hogy van választási lehetősége.

Köszönjük a plakátkirakást!

Kisstim: kár, hogy ez nem jutott nekem eszembe 2 évvel ezelőtt.
Bár anyósommal nem hiszem, hogy előrébb tartanék.

sziasztok,
kistim, nagyon profi terv ez a prezi, előre is gratulálok hozzá, tök jó ötlet!

nálunk folyamatos fejtörtés van, hogy mi legyen. Ma beszéltem a gyógypeddel, akihez alapozóra járunk, ő nem auti szakértő, de rendszeresen végez iskolaérettségi vizsgálatot, és ő igazán jól ismeri a fiamat (már egy bő éve heti 2-3x másfél órát vannak együtt), szerinte az a valószínűbb, hogy semmi extra probléma nem lesz vele a suliban, hanem kis csudabogárként elnavigál majd. Egyébként az alapozón sincs semmi baj vele, mindenbe bevonható, lelkes, ő igazából annyit lát csak rajta, hogy ügyetlen a nagymozgása (bár sokat ügyesedett már), és hogy kicsit felnőttes a beszéde, és nagyon okos, "eredeti figura". (Nagynéném is gyógyped, ő egy olyan integráló suliban dolgozik, ahol jelenleg tizenvalahány auti jár, úgyhogy van némi tapasztalata, és ő is ugyanígy látja, mármint, hogy nem kéne még az a papír, mert ha aspi is, annyira határeset) Úgyhogy mindenképp azt fogjuk próbálni, hogy indulásként marad a papír a fiókban (még pecsét nélkül - majd rákérdezek, de feltételezem, hogy ez nem "évül el", ahogy a hiv. diagnózis sem), persze tannénit beavatjuk a dologba, de csak úgy, h autisztikus tünetei vannak bizonyos x dologban, aztán ha mégis úgy alakulna, hogy komolyabb problémák lennének, akkor még mindig ráérünk hivatalossá tenni a dolgot. De ha meg nem lesz probléma, akkor nincs rajta a diagnózis (ahogy Edina lányánál is működik ez). És persze keresünk még valami neki való fejlesztést. Mit gondoltok?

ami miatt leginkább aggódok, hogy hogy fogom én ezt "leboltolni" az óvónénikkel, bár valószínűleg én parázom túl, és teljesen meg fogják ezt érteni. Azt is sikerült kideríteni, hogy állítólag az is egy bevett szokás, h az ovi elengedi suliba a gyerkőt, de ír hozzá egy kis használati utasítást. Úgyhogy ilyesmiben reménykedem.

Sephora.
Talán az a legcélra vezetőbb ha a , gyerekhez írsz egy"Használati " "útmutatót " :laugh: Én mindig ezt tettem óviba menetelnél is . Mindent beleírtam még azt is , hogy mitől akad ki és hogyan kell megnyugtatni . Hátha bejön a nagyinak is.

Kisstim.
Arra ügyelj , hogy szépen fokozatosan halványisd a segítséget , a napirendet neki kell intézni .
Én a játékra 1 valamilyen plüss állatot használnék,azt könnyű felakasztani , nem variálnám .Megfogja tanulni , hogy választhat több mindent ilyenkor a polcáról .
Lehető legegyszerübb tárgyak kellenek .
Mindig Tő mondatokban beszélj vagy szavakat mondj , ez fontos
szavak:
Napirend ,reggeli , vége , dobozba , következik , játék ,

Érdemes majd a homok órával jelezni mielőtt vége egy tevékenységnek.Kérd meg a gyógypedet , mutassa meg , pontosan .

Szia Kimni!

Hasonlóan érzek mint Te! Olyan érzelmek kavarognak bennem is a nagyszülők hozzáállása miatt, hogy ahányszor eszembe jut,
a gyomrom összerándul. Pont attól félek, amit írtál, hogy eltávolodhatunk egymástól, bár sosem volt az anyósomékkal annyira szoros a kapcsolatom, de az nálam fontos szempont, hogy a gyerekek szeressék és tiszteljék a nagyszüleiket attól függetlenül, hogy pl. az anyósom engem nem bír. És pont most kellene összefogni a gyerkőc érdekében és segíteni egymáson, hogy könnyebb legyen mindenkinek.
Az elfogadtatással kapcsolatban amit írtál, nagyon sokat segített a probléma megoldását illetően. Nem fogunk kis előadást tartani a nagyszülőknek, hanem rábízzuk szakemberre a felvilágosítást, hogy tömören és érthetően ragadja meg a lényeget. Utána pedig jöhet a gyógypedagógiai felvilágosítás, hogy miért van erre és erre szükség, mi a fejlesztés lényege stb....
Remélem, hogy a doktornő akinél voltunk tud ebben segíteni.
Igen, a könnyvvel kapcsolatban hasonló a probléma, odaadtuk nekik a Különös gyerekeket, de szerintem ki sem nyitották, vagy ha el is olvassák - fenntartással fogják azt megtenni. Ma is amikor itt voltak, egyszerűen fel sem hozták a dolgot, hogy beszéljünk akkor egy kicsit erről és erről. A teljes érdektelenséget látom bennük és a struccpolitikát, ami ehhez társul.
Ők elkönyvelték magukban, hogy mi vagyunk a hibásak, mi csináljuk rosszul a dolgokat, mi neveltük félre a gyerkőcöt.
Nagyon sokat segítettél. Köszönöm!

Szia Kisstim!

Nekem eszembe sem jutott volna a prezentáció készítés, hatalmas ötlet! Csak gratulálni tudok, ha megcsináljátok és sikerrel jártok a család felvilágosítását illetően. Az előbb írtam Kimni-nek választ, ő vetette fel a szakember bevonását a felvilágosításba.
Valószínű nálunk ez lesz a járhatóbb út. Félek, hogy nekem nem "hinnének", no nem azért mert nem tudnék jó prezentációt készíteni, hanem azért, mert TŐLEM hallanák ezeket az infókat.
Majd számolj be mindenképp, hogy sikerült a dolog, nagyon kíváncsi vagyok rá! Remélem a ti családtagjaitok nyitottabb szemléletűek és megértik az egész lényegét.

Szia Edina!
Meg fogom csinálni a "használati útmutatót"!
Nagyon jó ötlet, köszönöm!

A következő szülőtréningek a vadaskertben 2012.02.27-én hétfőn (témája az érzékelés) 3-6-ig és 29-én szerdán 2-5-ig (a napirend) lesznek megtartva.