Asperger-szindróma

Szia Thomasmd!

A leírásod alapján egyértelműen nem aspi irányba kéne menni. A szoc. fejlesztés szükséges, mert a hiányzó skillek miatt szorong, de az oviban ezt egy ügyes óvónő simán meg tudja oldani. Ha később mégis bejönnek autis dolgok, akkor meg ráérsz abba az irányba is körülnézni, egyelőre szerintem erre semmi ok. Viszont ha az oviban a helyzet romlik, akkor kellene valami megsegített helyzetet teremteni otthon, hogy oldódjon a dolog, mert ez hosszabb távon nyomasztó tud lenni. Ki kell választani 1-1 gyereket és meghívni, olyan helyzetet teremteni, hogy kommunikáljanak, játszanak együtt. Ha van 1-2 stabil barát, onnantól már nem lesz probléma.

Szia Szanya!
Köszönöm gyors válaszod! Egyébként én azért gondoltam Aspergerre, mert sok helyen írjak a kortárs kapcsolatok hiányát, mint figyelmeztető korai jelet.

Az óvoda első évében még nagyon sok gyerek csak egymás mellett játszik, középsőre fejlődik ki az a képességük, hogy egymással is tudnak játszani.
De tételezzük fel, hogy aspi. Mi előnye származna abból, ha lenne diagnózisa? A technikai részletekre nézve kérdezem. (Támogatások, ovi, iskola, fejlesztés?)

Szia Szanya!

Valóban nem sok előnye lenne, meg ha jól tudom, mivel a szocializáció is egyfajta tanulási folyamat eredménye,
és az aspik is igen intelligensek többségében, ahogy cseperednek sok eltérés elsimulhat ezen a téren is.

Nem akartam azt mondani, hogy nincs értelme, mert a pénzbeli támogatásoknak pl. van, csak azért kérdeztem, hogy ez szempont-e. Ha nem, akkor viszont valóban nem lenne vele beljebb, mert támogatást a papírra nem sokat kapna. Inkább személyre szabottan kell segíteni, az meg rajtatok és a pedagógusokon fog múlni, utóbbi meg szerencse kérdése. Szerintem - mivel képben vagy, hogy lehet akár aspi is- nem lehet nagy gond, ha felismersz problémákat, akkor a megoldást teheted autizmus-specifikussá. (Gondolom pár könyvet már elolvastál a témában.)

Sziasztok!
A 7 éves kisfiamnál Asperger gyanút diagnosztizált a gyermek pszichológus, egyenlőre nem mondta ki, hogy valóban az, de ahogy olvasgattam itt, a gyermekek viselkedését illetően, sajnos egyre biztosabb vagyok benne, hogy tényleg ilyen jellegű problémánk van. Jövő héten kell vinnem evy TSMT szintfelmérésre, hogy meg tudják kezdeni a fejlesztését, és mivel most kezdi az iskolát (nem speciális iskolába fog járni, nevelési szakértői bizottság döntése alapján) ott is fog kapni logopédiai és gyógypedagógiai fejlesztést heti 2 órában, valamint SNI besorolást kaptunk egyéb pszichés tényezők miatt, mint a figyelemzavar, emocionális zavarok, tanulási veszélyeztettség kialakulásának veszélye miatt. Mivel nekem nagyon új ez a dolog, eléggé elbizonytalanodtam, hogy valóban jó helyen lesz e ő a normál képességű gyermekek között? Én mint szülő is hibásnak érzem magam, hogy hagytam magam lerázni a gyermekorvos diagnózisai alapján magam, és nem vittem hamarabb ilyen jellegű kivizsgálásra, mert én mindig is láttam, hogy ő másabb mint a vele egykorúak. Mióta járni tud, rengeteget lábujjhegyezik, még most 7 évesen is, bár a gyógytornáknak és a TSMT nek hála ez sokat javult. Az egyensúlyérzékével is vannak mai napig bajok, de megtanult végre biciklizni és ez neki óriási sikerélmény volt. Inkább érzelmi és kommunikációs területen vannak komolyabb gondok. Nagyon fél a hangos vagy erős zajoktól, minden apró neszt meghall és befogja a fülét. Bár ez is sokat alakult, eleinte a helyi ruházati boltba nem tudtam bemenni vele mert szólt a rádió és nagyon sírt. De mivel ismertek már az eladók nagyon kedvesek voltak, addig kikapcsolták míg ott voltunk. Ma már simán el tudok menni vele bárhova, ha meg is lepődik csak egy pillanatra fogja be a fülét, bár sokdzor látszik, hogy utána is még feszült egy darabig. Tördrli az ujjait vagy dörzsölgeti a szemét, vagy gurcsa kézmozdulatokat tesz. Nagyon érzékeny, rettentő hamar sírva fakad, apróságokon. Pl. Minap csináltunk egy rajzolós feladatot, és pöttyös bögrét kellett volna rajzolni de ő szívecskéset rajzolt. Megdicsértem, hogy bár nagyon szép az a szivecskés bögre, de mivel a feladat pöttyöset kért rajzoljunk egy olyat. És olyan keservesen sírva kért bocsánatot, pedig szépen mondtam neki ( többek között ezért is félek az iskolától, vajon tudja e majd tartani a tempót a többiekkel). Amugy meg nagyon okos, nehéz logikai feladatokat is gyorsan és hibátlanul old meg. Nagyon ért a számítógéphez amit senki mem tanított neki, csak figyelte ahogy az apukája dolgozott. Leginkább csak az elektronikai dolgok érdeklik, abból is a hangszórók. Dobozokból szokott hangszórókat, tvt és ilyeneket kivágni. A kommunikációban sokszor ismétel dolgokat, 4 évesen még csak ismételgette amiket mondtunk vagy egy két szavas válaszokat adott, mára azért próbálja összerakni a gondolatait bár sokszor keresi a szavakat de nem találja. Ha valami olyam történk ami jó, pl. Minap kiesett az első foga, ennek nagyon örült, várta a fogtündért. Ezt nagyon sokszor elmondja még most napokkal később is. Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett, valahol jól is esett kiírni ezt magamból, mivel nehezen tudtam ezt magamba feldolgozni, mert nem találkoztam még közvetlen közelemben ilyen emberrel. Folyton csak az járt a fejemben hogy miért pont az én gyerekem... Mellette van egy 3 éves kislányom. Köszönöm

Szia Bedina!
Hát igen, valóban sokkal korábban el kellett volna vinni fejlesztésre, ez leírás alapján nagyon autis. (Az Asperger az, ha a normál vagy magas IQ mellett időben indul a beszéd és nincs probléma a beszéddel, de nálatok ez is van, szóval ez nem annyira Asperger.) Ha van a környéken auti-spec. fejlesztő, akkor oda kellene elmenni és a szociális és kommunikációs fejlesztésre nagyon ráfeküdni, és menni normál suliba. Sajnos nincs jó iskolai ellátás országos szinten, így mindenképpen kompromisszum lesz, talán még ez a legjobb, de a helyi viszonyoktól függ. Az biztos, hogy nagyon nehéz lesz, ez borítékolható.
Valamelyest hasonlít az én fiamra, nálunk is súlyos beszédzavar van (nálatok ez valószínűleg enyhébb), az enyém is imádja az elektronikát, szintén hangérzékeny (már nem annyira, ez sokat javul idővel). Mi normál tanmenettel járunk alapítványi iskolába, 20 fős osztályba. Borzasztóan nehéz, de ez van.

Igen, miután utána olvastam a dolgoknak, én is megkérdeztem a gyermekpszichológusunktól, hogy ez nem autizmus? És azt mondta, hogy nem, mert a beszélőkéjével nincs baj, szemkontaktust tartja, szívesen elbeszélget idegenekkel is, csupán szegényes a szókincse, amit logopédiai fejlesztés is nagyban segít fejleszteni. A fennálló többi tünetegyüttes miatt neki inkább Asperger gyanús, de most megvárja mit mutat a TSMT felmérés mivel eltelt 1 év újra fel kell mérni és meglátja mennyit fejlődött. 24 fős osztályban kezdi ő is.

Az Asperger az az autizmus egyik típusa, ha Aspergeres, akkor autista, de az Asperger normál beszédfejlődéssel jár, amit leírtál, az nem normális beszédfejlődés. Olyan is van, hogy beszédfogyatékosság, ezt logopédus kezeli, de a beszédfogyatékos nem fogja be a fülét, nem jár lábujjhegyen, stb. Az autizmust pszichiáter diagnosztizálja. Minthogy erre támogatások járnak, ezért amúgy is érdemes elmenni.

Sziasztok!
Budapesten a Flóra Alapítványt ismeri valaki?
Most keresek fejlesztő helyet a kisfiamnak, és a környékünkön ez az egyik.
Köszönöm!

Szia emeskem!
Konkrétan mi érdekel? Gizmo már nagy fiú, de régen oda járt kb. 2 évig. A FB-on van oldaluk is! Nem messze van még a MiVilágunk Alapítvány is!

Szia sünöcske!
Konkrétan az érdekel, hogy milyen hely, mennyire hatékonyan fejlesztenek. A Mi Világunknál érdeklődtem, várólistán vagyunk.
Köszi!

Emeskem!

A MiVilágunk A. elsődlegesen kognitív fejlesztés 1-1 emberes, kivéve, ha nem csoportosba vagytok. Mi oda egyénire jártunk. A Flóra az Bánfi- féle mozgásterápián alapuló fejlesztés.Kis csoport segítőkkel. Sok érdekességgel, szabállyal és élethelyzettel. Azt kell eldöntened, hogy mit szeretnétek fejleszteni. A Flóra "kissé" megterhelte a kasszát.
Az email: echinocactus@freemail.hu , mind a kettőről szívesen beszélek, írok!

Bedina:

Sajnos nem mérvadó a gyermekpszichológus véleménye... mi annak idején össze is vesztük a nevtan által delegált pszichológussal, mert a hiányos/avítt ismeretei miatt folyamatosan leterelt minket az autizmusról. Többen is írták, de az asperger a nyugati országokban már nem létező fogalom, elvileg az a koncepció, hogy ha nem volt beszédkésés, akkor az érintett alapvetően magasabban fog funkcionálni, illetve talán azt is sugallja, hogy karakterisztikájában eltér az autizmus többi szintjétől vagy jellemzőek rá specifikusabb dolgok - nálunk ugye az olyan autiknak adják, akinél nem volt beszédkésés, vagy nem érintett a beszéd (persze a kommunikációs érték megint más tészta. Mindenképpen autizmusról beszélünk, ugyanolyan alap jellemzőkkel, az érintettségi foktól függően eltérő mértékben. Az alapján, amit írsz, nagyon erősen felmerül az autizmus gyanúja, én mindenképpen javasolnám, hogy a területileg illetékes pszichiátriára jelentkezzetek be. Szimplán egy beutaló kell hozzá a háziorvostól,teljesen ki lehet hagyni a nevtant (illetve mai nevén pedagógiai szakszolgálatot). Ha nincs kedved rengeteget várni, akkor hívd fel az Autizmus Alapítványt, bár azt hiszem, ott is kb 2-3 hónap a várakozási idő, és elég drága.

Szerintetek mi az a szint egy Aspergeres gyereknél, amikor még meg lehet próbálni eltitkolni az óvónők elől a szitut, illetve érdemes-e? Most kezdi a gyerek az ovit, diagnosztizálás folyamatban, de gyakorlatilag esélytelen, h más legyen. Fejlesztésre persze lesz magán úton hordva. Tehát a gyerek:
- Nagyon jól beszél, nagy szókincs, de néha mesekönyvszagú
- Többnyire együttműködő, de nem mindig, feladattartása nem stabil
- Sosem agresszív
- Felnőttekkel jól kijön, a gyerekeket szereti, néha kezdeményez is játékot
- Néha kikapcsol, réveteg
- Eléggé szenzoros, járni fog tsmtre
- Fizikai jel csak a lábujjhegyezés, de cipőben nem nagyon csinálja
- Egyértelműen nehezebben, lassabban követi csoportos játéknál, h mit kell csinálni, lassabban reagál, csak többedik körben megy neki segítés nélkül, h mit kell csinálni, hiába látja a társait
- Értelmileg kifejezetten okos.
Én az őszinteség híve vagyok, de a férjem fél a megbélyegzéstől, és néha én is. Ugyanakkor ha nem szólunk, akkor minek fogják betudni a dolgait, kap-e elég segítséget? Ezeken dilemmázunk, nem sok napunk van már. Köszönöm!

Azt kihagytam, h az evése viszont nagyon problémás, főtt ételt csak kukoricával vagy ketchuppal hajlandó újabban csak megenni.

Nem tudom, milyen támogatásra számítasz azzal, ha elmondod. Ha elmentek szakértőihez, akkor adnak valami kevés fejlesztést, amivel vagy mentek valamire, vagy nem. Az óvónő -amennyire ideje engedi- segít minden gyereknek, látja, kinek miben van nehézsége és az a dolga, hogy segítse a gyerekeket, ezt a jó óvónők meg is teszik. Teljes szociális támogatást nem fogtok kapni hátsó megsegítéssel és lerajzolt szituációkkal, megoldásokkal. Ha az óvónő észreveszi, hogy gyerek autizmusban érintett, akkor elküldhet szakértőihez és akkor menni kell. Ez az ő egyéni döntésük, hogy szerintük ez szükséges-e. Egyébként többnyire igen gyorsan kiszűrik az autikat, de nem mindenkit küldenek szakértőihez (aminek sok oka van).
Ha van szakértőis papír, onnéttól a beiskolázás állati nehéz ügy. Ha az a terv, hogy normál iskolába megy, akkor nem biztos, hogy jó döntés megkérni az SNI státuszt. (De lehet, hogy nem lesz más választás.)

Ha feltűnik az óvónőknek, akkor nincs mit tenni, ha elindultok egy úton a Pedagógiai szakszolgálattal kezdve, akkor már nincs visszaút, ha a vizsgálat alapján megállapítják az autizmust, akkor megkapja az SNI státuszt. Ha nem lesz az óvoda által elküldve, akkor megúszhatjátok. Ha csak enyhén érintett, és egyáltalán nem befolyásolja az óvodában majd később az iskolában történő boldogulását, akkor el lehet titkolni, ezt viszont nem lehet előre megjósolni, hogy boldogul-e majd. Ha egy normál, nem integráló iskolába felveszik, és ott derül ki, hogy gáz van, az mondjuk szerintem sokkal rosszabb, mintha már úgy megy, hogy van kódja, és fel vannak készülve a pedagógusok az esetleges nehézségekre. Szerintem azért az túlzás, hogy baromi nehéz a beiskolázás, elég sok iskola integrál.

Az óvónőktől olyan támogatást várnék, h ne szekálják a gyereket olyanért, amiről nem tehet, ne könyveljék el rossz gyereknek vagy rosszul neveltnek.

Emeskem, egy-egy vidéki városban jobb a helyzet, de nem tudom, hol laknak. Hogy Budapesten és környékén iszonyat nehéz elhelyezni az autikat iskolába, az elég egyértelmű. Pl. a Gyermekház Iskola Cházár telephelyén tavaly 73 auti volt "integrálva", mert nem volt hová betenni őket államiban. És akkor ott van még a Laborc 60 autival, a Pannonhalmi 39-el, a Heuréka 46-al, Gyermekház Váci út 26 fő, stb. Mert olyan szupi az állami ellátás.
Ha menet közben kap diagnózist, akkor is benne van a pakliban, hogy kirakják, de félévkor még átmehet egy alapítványiba (ha van a közelben) és akkor legalább megvolt az esély. Persze azt is lehet, hogy körülnéz már most iskola ügyben és jelzi, hogy abból a mondjuk 6 helyből, ami a területen van (a mondjuk 20 gyerekre), abból az egyik az övék. Talán bejön.

FrannyG, szólhatsz, hogy x és y dologban várod a segítségüket, mert a szociális fejlődését tekintve nehézséget érzékelsz. Aztán vagy átküldenek a szakértőihez, vagy nem. Egyébként részletes szakvéleménnyel rendelkezik a gyerekem, az iskolában mindennel tisztában vannak és segítség helyett megkértek, hogy ne járjon be. Ilyen is van. Az óvónők általában azért nagyságrendileg rendesebbek és segítőkészebbek, de persze mindenre van ellenpélda.