Asperger-szindróma

Sziasztok!
Köszönöm szépen a válaszokat és az információkat. ...és bocsánat, hogy eltűntem. B. bárányhimlős volt, közben meg Apa külföldön dolgozik. Szóval nem egyszerű az élet...

Külföld:
Van itt valaki, aki auti gyerekkel/gyerekekkel külföldön élnek? Itthonról nehéz felmérnem, hogy ott, ahova megyünk, milyen fejlesztések vannak. Annyi kiderült, hogy Skandináviában mindenképpen integrált ovis csoportba kerülnek az aspi gyerekek. Csak azt nem tudom, hogy a fejlesztést ott helyben kapják meg, van-e mellettük gyógyped. asszisztens, stb. A diagnózist mindenképpen visszük, hogy ne kelljen elölről kezdeni az egész folyamatot.
Az ottani városkánk egyetemén találtunk egy olyan kutatócsoportot, amelyik a tehetséges gyerekek szocializációs problémával foglalkozik. Arra gondoltam, hogy első körben írok nekik, és kérek tőlük tanácsot, hogy hogyan induljak el.

És itt a dilemmám, mert számomra B. elsősorban egy kis emberke, másodsorban egy tehetséges kis emberke, harmadsorban van csak az, hogy ő aspi. Ti erről hogyan gondolkodtok?
Mert én nem tudok máshogy gondolni egy gyerkőcre, akinek határtalan a kíváncsisága, mindent meg akar érteni, számol, ismeri a betűket 3 és fél évesen, csak úgy, hogy tehetséges. A mérleg másik oldalán meg ott vannak azok a dolgok, amiben meg segítségre szorul. A szocializációs és viselkedési nehézségekben. A tehetsége kibontakoztatásában meg támogatni kell.
Érdekes, hogy ha a tehetség kontextusában nézem a dolgokat, akkor az internet egy sor olyan találatot ad, ahol leírja, hogy mi a tehetség és milyen problémákkal jár. Ez utóbbiak között meg szépen felsorolják az aspi-jellemzőket (nehezen barátkoznak, zárkózottak, probléma van az alkalmazkodással, túlérzékenyek, "rigolyáik" vannak, ügyetlen a mozgásuk stb.).
Szóval nekem kicsit összefolynak ezek a dolgok. Van valami, ami egyrészt természetesnek beállított (nevezetesen, hogy a különleges képességek együtt járnak bizonyos problémákkal), ami meg a másik oldalon meg mindezeket a tulajdonságokat "fogyatékosságnak" tekintik.

Vadaskert:
Akik voltak a Kuckóban "megfigyelésen". Hogyan zajlik az élet? Hogyan telik egy nap?
Szülőtréning:
Milyen témákat szoktak érinteni az előadások? Írtam a szervezőknek, akik fel is vettek a listára és 18-án megyünk először, de még csak két téma volt meg (napirend, kommunikáció). Gondolom, ősszel folytatódik majd, az újabb sorozat.

A Norvég barátnőm ajánlotta nekünk norvégiát, mert ott az ilyen gyerekek (Asperger-sy) intewgráltan járnak mind óvódába, mind iskolába, és az iskola teljes mértékben alkalmaszkodik hozzájuk, külön is foglalkoznak velük. Gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus. Ráadásul minden ellátás ingyenes nekik, az is, amire esetleg iskolán kívül fejlesztésre, vagy egyébre szükségük van. Azt mondja egy pszichiáter ismerősöm, hogy szakmailag is nagyon jó az autizmus specifikus ellátás ott.

És az nem gond, hogy a gyerek egy szót nem ért a norvégból? Vagy angolul beszélnek a külföldi gyerekekhez eleinte? (Azt talán egy kicsit könnyebb megtanulni.)

Amit az asperger versus tehetséges gyermekről írsz azzal nagyban egyet értek. De sajnos szerintem az a különbség az aspergeres és a tehetséges gyermekek között, smi sajnos a kisfiam esetében is megkülönbözteti a kettőt. A kisfiam esetében is autisztikus tüneteket figyeltek meg, ami miatt az első diagnózisa autizmus volt (és jeleneleg is az), és sajnos a tünetei jellegzetesek, még ha egyes tünetei enyhék is, és mostmár beszél is. Aztán a fejlesztésekkel, gyógypedagógusokkal együtt dolgozva, később derült ki, hogy szerencsére az intellektusa ép, és bizonyos részterületeken átlagon felül teljesít. Azóta Aspergeresnek tartják őt.Varázslatos és különleges gyermek. Engem mindennap elbűvöl. A sajátos meglátásai, mondatai, szószerkezetei, kreativitása, stb. teljesen elbűvölnek, és szerintem nagy ajándékok lesznek ők nem csak a környezetüknek, de sokszor azt érzem az emnberiségnek is. De az igaz, hogy ami az átlag ember számára a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolog, abban őket támogatni kell.

Borvégia: Családi nyelvtanfolyamot biztosítanak, a szülőknek is és a ygermekeknek is (bár ez lehet attól is függ, milyen munkahelyre, milyen opciókkal pályázik a szülő, nekünk ezt felajánlották), érdemes a követtségen érdeklődni.

Te simán el tudnál menni ott dolgozni a gyerek mellől? Egész napos ellátása lenne?

Hát, 1-előre ezt mondják, és nagyon gondolkozok rajta, a Norvégok már voltak nálunk idén...amitől én is félek, hogy ott hogyan fog a kisfiam kommunikálni, +tanulja-e a nyelvet. De ősszel kimegyük egy hétre (a repülő miatt nagyon várja) és meglátjuk ott mit szól az idegen nyelvhez...

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tényleg léteznek ilyen helyek, ahol ennyire odafigyelnek egy autista gyerekre meg a családjára????

Nem mese?

Na, ez majd ez kiderül élőben. Beleélni magam ilyen vén fejjel ( ) nem merem, de talán azért bízom benne, hogy így van, mert a skandináv országok mindig is kimagaslóan "teljesítettek" szociális kérdésekben. Igaz, hogy ebből mára már jócskán visszavettek (pl. nem lehet csak úgy évtizedekig ellébecolni a segélyekből), de azért mégiscsak jobban odafigyelnek dolgokra. Valószínű, hogy ők minden emberben az értéket látják meg, úgyhogy igyekeznek segíteni azoknak, akiknek szükségük van rá. Mert rájuk is szükség van.
De a mentalitás is más, pl. a környezetvédelem, oktatás terén, de az sem kérdés, hogy valaki adózik-e vagy sem... Szóval valahogy sokkal humánusabb világ.

Ha igaz a mese, akkor csomagolok és megyek. Bár antitalentum vagyok nyelvtanulásból.

Talán még Norvégiába sem feltétlenül kell menni, én a Benelux államokról olvastam, hogy nagyon magas szintű az SNI-sek (többek között autik/aspik) integrációja, de Nagy-Britanniában is elég erős a szociális háló, ott is meglehetősen más a helyzet mint itthon. Mi ez utóbbiban gondolkodunk emigrálás céljából:)

De Norvégia olyan széééép! És ott van Apa is!

Majd ősszel többet tudok mondani az ottani viszonyokról, hátha a tapasztalataimmal tudok valamit segíteni. Remélem, elfogadják az itteni szakemberek diagnózisát és nem kell elölről kezdenünk az egész procedúrát.

Ja sorry, nem neked írtam, hogy letereljelek Norvégiáról (ha lenne rá lehetőségem, már holnap ott lennék:), hanem Curasso-nak,hogy azért Norvégián kívül azért vannak olyan Országok,ahol jó az integráció és még talán egyszerűbb is kitelepülni.

Marcoverde: Semmi gond, ez a röppálya adott most nekünk, elég erős lendülettel! Abban meg igazad van, hogy pl. nyelv miatt meg valóban egyszerűbb sokaknak Nagy-Britannia.

Az egyik fórumtagunk Angliában él és nem írt jókat.

Mopst épp olyan állapotban vagyok, mindegy hogy hol, de ha a gyereknek jobb akkor el innen.

Szanya1 írta: Az egyik fórumtagunk Angliában él és nem írt jókat.

Hát ez az . Én tudom kire gondolsz.

Szanya1 írta: Az egyik fórumtagunk Angliában él és nem írt jókat.

Meg tudnád esetleg mondani,hogy hova írta le a tapasztalatait? Érdekelne.

Azt hiszem ide, ebbe a topicba az elejefele, meg blogja is van: nostenyek.com/category/autizmus/ , csak már rég nem írt bele.