Könyves topic :)

Az Olsen banda egy dán sorozat. Én nem láttam egy részét sem, de eddig még csak jót halottam róla. Viszont a Csengetett, Mylord című sorozatot mindig megnézem, még mostanában is adta valamelyik csatorna. Jó még a Vacak szálló és az a sorozat, ami a II. vh-ban játszódik Franciaországban, a címe nem jut eszembe. :blink:

Igen, az nem angol humor, de hatalmas.
Igen, ezek is jók, csak annyira rég láttam, hogy semmire nem emlékszem egyikből se. Illetve annyira emlékszem, hogy fetrengtem a röhögéstől azon a Franciaországban játszódón. De mi volt annak a neve...

Illetve címe.

Halló-halló
Tesómmal néztük, imádtuk.

Téényleg, az volt az!

Igen!!!
Az a rész megvan, amikor a festményt a pultos a saját testére tekerve rejtegette?! :laugh:

Nekem már semmi sajnos, csak az, hogy jó volt. De megpróbálom megszerezni valahonnan. Meg az Olsent is.

Sziasztok,

Szanya, igen, az Iszony nekem nagyon tetszett, éppen gondoltam is rá nemrégen, hogy újra elolvasom. Nyomasztó egy kissé, de ebben áll a lényege többek között, gondolom én.
Az Átváltozás is jó, én azt pl. sokkal lehangolóbbnak látom előbbinél, pedig hát képtelen történet, mégis ráül az emberre az atmoszféra. Kafkától a Per az, amit elkezdtem, de még nem olvastam végig, talán filmen láttam, ha jól rémlik.
A Varázshegy nagyon-nagyon jó, persze ízlések és pofonok. Engem nagyon megfogott.
Nem volt még említve Moravia, szuper.
A Virágot Algernonnak című filmet én is láttam, és tetszett, a könyvet nem olvastam.
Már felnőtt koromban, nagyon megszerettem a novellát mint műfajt, ill. a kisregényeket.
Máraitól a Bébi vagy az első szerelem nagyon jó, ill. kiemelném még Csáth Géza írásait, utóbbi kissé beteges itt-ott, állítólag ópiumot szívott az író, mondjuk ezt meg is örökíti naplójában.
Ami számomra a legnyomasztóbbak közt volt, és nem is tetszett ráadásul, az Illyés Gyula Puszták népe című műve.

Filmekben is többnyire a thriller, krimi, horror a műfajom, ezenfelül a drámák, szépirodalmi feldolgozások, és bizonyos vígjátékok. Utóbbiban inkább a régi darabok jönnek be, éppen az említettek közül a Csengetett, Mylord? az egyik favoritom, és az Adrian Mole, ez nekem is megunhatatlan, jó lenne megszerezni dvd-n.
A Folytassa... sorozatokat is szeretem, ill. a Nap, széna... kezdetű régi csehszlovák vígjátékokat, végül említeném még az olaszokat, most a Narancsos kacsasült jutott eszembe Ugo Tognazzival, én az ilyeneken halálra tudom magam röhögni.
A Halló, halló is nagyon jó, és volt egy olyan, hogy Tom, Dick és Harriet, emlékeztek? Az sem semmi.


Amiket nem bírok megnézni, az a klasszikus akciófilmek, sci-fik (a Gömb mondjuk tetszett, ha az annak számít), kalandfilmek, katasztrófafilmekés, egész estés animációs filmek, ezekhez nincs türelmem. :blink:
De pl. Doktor Bubót beraktuk a gyereknek, és most fedeztem fel, micsoda szóvirágok vannak benne, haláli, ezen nagyon jól elszórakozok pl., anno ezt biztosan felnőtteknek szánták.

Elvont vagyok kicsit, nekem az Etűdök gépzongorára is nagyon bejött, Csehovot amúgy is szeretem.

Meg kell hogy említsem a Twin Peaks-et, kedvencem, imádom. Lynch filmjeit amúgy is szeretem, a T.P. a csúcs (nekem).
Közelmúltban látott filmek közül a Titokzatos folyó volt az egyik legnagyobb hatású számomra Sean Penn-nel.

Tudtok jó tárgyalótermi krimiket? Alig találni. :ohmy:
Meg volt egy olyan film, amiben egy vak nő szerepelt, akibe beleszeretett egy gátlásos irodalomtanár, és már majdnem összeházasodtak, de a nőt megműtötték, és végül máshoz ment hozzá. Később találkoztak, a csaj a hangja alapján ismerte meg a hapsit. Sehol sem találom a címét, pedig úgy megnézném még egyszer.

Champ, nekem sem jut sok időm olvasásra, pedig komoly gyűjteményem van könyvekből, sokszor eszembe jut, mikor fogom én ezeket mind elolvasni?? :laugh:

Németh Lászlótól az Iszony tényleg zseniális ,de nekem a Gyász is nagyon tetszett . Lucy ,olvasd el azt is esetleg ,ha lesz időd . Viszont az Égető Eszter már korántsem tetszett annyira Némethtől ,sőt az első 50 oldal után odébb is tettem . El kéne talán kezdeni egyszer megint ,hátha . .Annyi mindent elolvasnék ,de annyira nincs időm
A száll a kakukk fészkére (többen írtátok )szintén "cseszett jó ". Továbbá tudom ajánlani Csáth Gézától :Egy elmebeteg nő naplóját (egy hisztériás nő mindennapjai a diliházban ,aki mindennap találkozik a "Lénnyel ".. )Ez így eléggé beteg ,de a mű is elég az . Csáth Géza művei amúgy is eléggé borzongatóak :Mesék ,amelyek rosszul végződnek ....
Thomas Mannt megint többen írtátok ,nekem a Tonio Kröger a kedvencem.

Én nagyon szeretem még az életrajzi könyveket. A kedvencem Lilli Palmer önéletrajzi írása, a Dundi Lilli jó kislány. Aki teheti, olvassa el. Eszméletlen humora van a nőnek!

Sziasztok,

kicsit pang most ez a topik, jöttem frissíteni .

Andesz, időközben elolvastam a Gyászt Németh Lászlótól. Már régen szemeztem vele, a Bűn mellett ott figyeltek a könyvespolcon.
Iszonyú torokszorító, sötét a hangulata, ha az Iszony lehangoló, ez százszorosan az.
Mégis, zseniális a lélekábrázolása, ha valaki nem vidulni akar, érdemes elolvasni (ha viszont az a cél, nem ajánlom), nem lehet letenni, és felkavaró.
Korábban olvastam tőle az Irgalom című kétkötetest is, az nekem nem jött be egyébként annyira. Ott is egy női főszereplővel van dolgunk. Férfi létére N.L. hogy tudta ilyen hitelesen ábrázolni a különféle női típusokat? Valószínűleg az írói zseni, ami itt magyarázatot adhat. Érdekes, az Iszony engem nem tepert le, de a Gyász kissé földhöz vágott, komolyan mondom. Előbbit újraolvasnám, valszeg fogom is, de utóbbit meggondolnám (noha azt mondom, kihagyhatatlan volt, nagyon tetszett).
Szóval ez a friss olvasási élményem. Eztán lazításként egy Agatha Christie-t fogok elkapni, azt hiszem.

Marcoverde, Te ajánlottad Nabokov sakkos könyvét, ugye? Elolvastam az ünnepek alatt. Nabokov azt írja az előszóban, hogy ebben a könyvében a legtöbb a szeretet, és van benne valami, tényleg érezhető, hogy melegség árad a leírásból annak ellenére, hogy Luzsin már az elején is be van fordulva. Elég nyomasztó a már a kezdeteknél látható autisztikus viselkedés, ami mellett kialakul a skizofrén paranoia. Nem ismerem a skizofrén személyiségfejlődést, de úgy emlékszem, hogy nem jár autisztikus előzményekkel.

Szanya:
Csak most vettem észre, hogy itt is volt némi aktivitás:)
Szerintem én ajánlhattam a Luzsin védelmet. A skizofrén személyiségfejlődés autisztikus előzményeiről én sem nagyon hallottam (max olyan szinten, hogy régen tévesen az autizmust a skizofrénia előzményének tartották), viszont olvastam olyan tanulmányt, ami szerint az autizmusnak és a skizofréniának van genetikai kapcsolódása, és mintha az autisták körében nagyobb lenne a skizofrénia aránya ,de ebben nem vagyok biztos, most a neten nem is találtam ilyen cikket.
Amúgy még az érdekes, hogy Nabokov azt sem tudhatta, hogy mi az autizmus , mikor Luzsin alakját (egyébként egyéb művészi célok mentén) megrajzolta. Ahhoz képest szerintem sokkal jobban sikerült akaratlanul is, mint más direkt autista ábrázolások

Amúgy, most jutott eszembe (aztán nem mintha nagy jelentősége lenne), nem gondoltatok még arra, hogy Lajkó Félix, a zseniális hegedűművész autista? Én valószínűleg azért nem gondoltam rá, mert régebbről ismerem ,minthogy az autizmusról fogalmam lett volna.
Itt van amúgy egy interjú ,ami alapján elég gyanús a dolog, de érdemes megnézni őt élőben (vagy megnézni youtube-on) hogy játszik, mintha egy külön dimenzióban mozogna, kizárva mindenkit, gnómszerű görcsökbe rángatva magát közben, és persze a közönséggel sem kommunikál semmit.
Itt az interjú :

Hát ... nem szokványos figura az biztos ...

Marcoverde, tényleg zseniális autista ábrázolás, de azért nagyon kíváncsi lennék egy pszichiáter véleményére, hogy ez a kiüresedés skizofrénia jellemző-e. A szakirodalomban olvastam, hogy az autiknak, mikor vége a kötelező oktatásnak és emiatt kiesnek a fix rutinokból, egyre jobban beszűkül az érdeklődési köre. Ez vajon mennyiben mutathat párhuzamot a skizofréniával? Majd megkérdezem, ha találkozom pszichiáterrel (örülni fognak a szakértőiben... :laugh: ).

Lajkó Félix: nem ismertem semennyire, de ezen a felvételen frenetikus. Csak szerintem ő nem szánta annak... Én mindenesetre imádom az ilyen fazonokat.

Lajkó Félix, zseniális! Imádom. Szerintem, ha auti is, ez a hihetetlen különcsége nem annak a megnyilvánulása. Láttam csomó képet (sajátjait, nyilvános albumok), ahogyan a gyerekével van, a családjával van, ahogyan barátaival van. Ez az oldala meg nekem nagyon nem autis, bár ez is különc és furcsa, de nem autis, de élőben nem ismerem, ettől még lehet auti. Mondjuk nem tudom, hogy egy teljes koncertet végig tudnék-e élőben hallgatni, talán ehhez még nem vagyok elég átszellemült. De rövidebb ideig imádom.

Nekem eddig ezt a típust Varnus Xavér képviselte, aki aztán nagyon nem auti szerintem. Az ő humorát is imádom. Viszont egyikőjük koncertjére sem mennék el... Pedig biztos jó.

Nekem Xavér meg Lajkó Félix teljesen más típus , Xavérról nekem nem jutna eszembe autisztikus vonás, amellett Xavérnak a zenei projectjeit nem is szeretem őszintén szólva,de ez mellékes.
Amúgy,ha olvas az ember interjút (elég kevés van) Lajkó Félix-szel, akkor rájön, hogy ő nem humornak szánja ezeket, hanem abszolút ilyen. Érdekes figyelni, hogy a videó közben nem tart szemkontaktot szinte soha, hanem a hegedűjén szórakozik végig. Ami még az auti vonalat illeti, szerintem mindenképp véleményes, érdemes megnézni (amúgy nem, mert szerintem szörnyű film:) a Deltában, az a hipermonoton intonáció azért nem átlagos:)
Mondjuk azt is hallottam róla, hogy heroinfüggő volt, végül is megmagyarázna ezt-azt.

Ami a koncertet illeti, Kimni, ha te nem is lennél átszellemült, ő végig az Nézz bele a legutóbbi MÜPÁs koncerjébe a youtube-on, és látod miről van szó.

Xavérban semmi autisztikus nincs, mégis érzek bennük valami hasonlóságot.
Igen, ezt írtam én is, hogy Félix szerintem sem humornak szánja ezt a dolgot. Viszont láthatóan nem érdekli a rá adott reakció. Sőt, még mosolyog is megbocsátóan, hogy mit röhögnek ezek...
Hát aki drogos (volt), az produkálhat szélsőségesen nemtörődöm viselkedést még tisztán is szerintem. De csak nem...
Most rákerestem gyorsan, találtam egy interjút, amit egy régi ismerősöm csinált vele. Így belegondolva, abban a régi zenésztársaságban, amiben mozogtam ezer éve, nagyon sok hasonló ember volt. Nem tűntek autinak, még most se gondolnám egyikről sem. Inkább egy viselkedési szubkultúra. Felvett manírok.
Azért valami közös van Félixben és Xavérban, most lesz közös koncertjük.
www.stop.hu/kultura/osszeall-a-ket-kultikus-fenegyerek/1106108/